Az idén lejár az Európai Unió 2014–2020-as finanszírozási ciklusa. Az Európai Bizottság 2018. május 2-án elfogadott egy nyilatkozatot, amiben négy fő témakör köré csoportosították a célkitűzéseket: a biztonságos, a fenntartható és a szociális, valamint a nemzetközi szinten erősebb szövetségeket kötő Európa. Mindezeket figyelembe véve, a tárgyalások már 2018-ban megkezdődtek az unió 2021 és 2027 közötti időszakra szóló költségvetésének kialakításáról, azonban a koronavírus-járvány miatt ezt is átgondolják. Az Európai Unió következő hétéves költségvetésének előkészületeiről és arról, hogy a vírusjárvány okozta gazdasági válság hatásainak mérséklésére milyen pénzügyi mechanizmusokat bocsát az unió a tagállamok rendelkezésére, Winkler Gyula európai parlamenti képviselővel beszélgettünk.
– Tudomásom szerint a vírusjárvány előtt már körvonalazódott, hogy milyen irányelvek alapján alakítják ki az EU 2021–2027-es költségvetését, azonban a járvány felülírta a számításokat. Miben különbözik majd az előttünk álló hétéves ciklus költségvetése az előző, 2014–2020-as időszakétól?
– Ezt még nehéz megjósolni, ugyanis nagyon nagy késésben vagyunk a hétéves költségvetés elkészítésében, amelynek 2021. január 1-jén életbe kellene lépnie. Valójában a költségvetésről szóló első javaslat már 2018-ban megszületett, és az Európai Parlament foglalkozott a kérdéssel. Volt egy korábbi javaslat is, miszerint 2019. május 9-én, a Nagyszebenben szervezendő rendkívüli EU-csúcstalálkozón a kormány és az államfők elfogadják a hétéves költségvetést. Ez politikai okok miatt nem valósult meg, mivel többen ellenezték, hiszen 2019 májusában EP-választások voltak. Akkor az unió tagállamainak több kormány- és államfője azon a véleményen volt, hogy a választások utáni új konfigurációjában kell majd az Európai Parlamentnek elfogadnia az új költségvetést. Nagy érdekellentétek vannak a költségvetés kialakítását illetően. Egyes tagállamok politikusai úgy látják, hogy takarékosnak kell lenni, s ezért nem támogatják a költségvetés növelését. Azon államok képviselői, akik az ún. kohézióbarát csoportban vannak, köztük Románia, Magyarország, Lengyelország, a déli államok, azt hangoztatják, hogy amennyiben több a feladat, több mindent akarunk megoldani az unió pénzén, növelni kell a pénzforrást is. E két szemlélet miatt több vita volt. Legutóbb, még a járvány előtt, 2020 januárjában megszületett egy javaslat, amelyet illetően azonban nem lehetett konszenzusos megállapodásra jutni. A járvány utáni helyzet teljesen átírta a gazdasági paramétereket, részben a prioritásokat is, hiszen olyan nagy világgazdasági válság várható, amelyhez mérhető az elmúlt 75 évben, a második világháború óta nem volt tapasztalható. Ehhez megfelelő költségvetési eszközöket és programokat kell rendelni. Ezért az EU hétéves költségvetése mellett három héttel ezelőtt az EP plenáris ülésén egy ún. helyreállítási csomagot is javasolt Ursula Gertrud von der Leyen, az EB elnöke. Az EU hétéves költségvetése 1100 milliárd euró, ebből 750 milliárdot javasolt az EB elnöke a helyreállítási csomagra, aminek egy része, mintegy 500 milliárd euró vissza nem térítendő hitel és 250 milliárd euró kölcsön. Az Európai Bizottság az unió nevében a nemzetközi pénzpiacról különböző hosszú lejáratú kölcsönöket fog felvenni. Ennek a garanciája az unió hétéves költségvetése lesz. A tervek szerint a kölcsönt 2028-tól 2058-ig fizeti majd vissza a bizottság a tagállamok nevében. Mivel a válságkezeléshez szükséges összegeket a következő generáció fizeti vissza az elkövetkező 7+30 évben, nagyon körültekintően kell a hatékonyság elveit alkalmazni, hogy olyan gazdaságfejlesztési terveket lehessen ebből megvalósítani az elkövetkezendő esztendőkben, amelyek megfelelőképpen hozzájáruljanak a tagállamok nemzetgazdaságának fejlődéséhez, mert 2028-tól vállalni kell a visszafizetéssel járó pénzügyi terheket. Ez mind megvalósítható ugyan, de, az előzményeket is figyelembe véve, emiatt is a viták élénkebbek lesznek az Európai Parlamentben. Az a cél, hogy a nyári vakáció előtt szülessen egyezség a költségvetés és a helyreállítási csomag kapcsán. Két különböző mechanizmussal lehet elfogadni ezt a két programot. A hétéves költségvetésről közösen kell döntsön az Európa Tanács és az Európai Parlament – az utóbbinak vétójoga van. A helyreállítási csomag a nemzetközi egyezmények jogi erejével rendelkezik, ami azt jelenti, hogy a tagállamok és az Európai Bizottság jutnak majd egyezségre, az Európai Parlament részt vesz a vitában, majd a kialakult helyreállítási csomagról az országok parlamentjeinek is szavazniuk kell. Ez körülményes, időigényes folyamat lesz, ezért azt tervezik, hogy a nyári vakációig, júliusig legyen európai uniós szinten egyezség e kérdésben, utána következne a ratifikációs folyamat, amely jogilag két évig is elhúzódhat. Az lenne a javaslat a tagállamoknak, hogy szeptembertől decemberig minden ország fogadja el a csomagot, mert akkor 2021. január elsejétől lehet költségvetés, és működni kezdhet a gazdasági helyreállítási csomag.
– Nyilvánosságra került, hogy ebből a 750 milliárd eurós segélykeretből 33 milliárdot szánnak Romániának, amiből 19,6 milliárd vissza nem térítendő hitel, 13,4 milliárdot a kölcsönalapból fedeznek.
– Az említett összegek szerepelnek az Európai Bizottság javaslatában, de nincs végleges döntés a tagállamokra leosztandó összegekről. Ezeket az ún. leosztási kulcs alapján számították ki, amely figyelembe vette az adott ország gazdasági fejlettségét, az egy főre eső GDP-t, a népességet, valamint azt, hogy mennyire sújtotta a járvány az országot. Valószínű, hogy bizonyos mértékben változnak ezek az összegek. Ez attól függ, hogy a tagállamok képviselői miként tudnak megegyezni. A helyreállítási alap és a hétéves költségvetés összefügg egymással. Romániára és Közép-Kelet-Európára vonatkozóan mindenképpen pozitívak lesznek az összegek. A mi elvárásunk az, hogy az alapvető politikák, a kohéziós alapok és a közös agrárpolitikai támogatás ne csökkenjen a korábbi ciklushoz képest. Ezt úgy lehet elérni, hogy a két csomagot együtt fogadják el, de erről csak akkor lehet konkrétan beszélni, amikor szavazott az Európai Parlament, illetve amikor a végleges helyreállítási csomagot illetően megvan a 27 ország ratifikációja.
– Lesz-e valamilyen kezdeményezés gyorsan elérhető segélyalapra a pályázati rendszeren kívül, gondolok itt valamilyen gyors reagálású válságprogramra, munkahelyvédelemre, hiszen nagyon sokan maradtak munka nélkül a koronavírus-járvány miatt, és egyes gazdasági ágazatok, mint például az autóipar, a válság után sem áll egyhamar talpra, így valószínű, hogy azok, akiket kényszerszabadságra küldtek, ennél jóval többet maradnak otthon hibájukon kívül. Lesz-e valamilyen alap és megfelelő kritériumrendszer arra, hogy költséghatékony, gyors segítséggel életben lehessen tartani a járvány által érintett cégeket, vagy valamikor újabb alapokból másokat létrehozni?
– Létezik már gyorssegély, van rá keret. Erről 2020. március végén döntött az Európai Parlament, és elérhetővé tette azt a 37 milliárd eurót az egész unió számára, amely a kohéziós alapok el nem költött összegéből származik. Furcsa módon azok a tagállamok rendelkeznek a legnagyobb összeggel, amelyek a legnagyobb késésben voltak az elszámolással. Románia elég jelentős összeget, mintegy 3 milliárd eurót nem használt fel kohéziós alapokból a 2014–2020-as költségvetésből. Amint említettem, ez a 3 milliárd euró március végétől elérhetővé vált. Áprilisban és májusban a kormány már igénybe vett több mint egymilliárd eurót. Három programot finanszíroztak ebből: az egyik a kényszerszabadságok költségeinek a fedezésére szánt összeg 75%-a, több mint 300 millió euró. A többiből a világjárvány okozta egészségügyi kiadásokat: a sürgősségi kórházak felállítását, a fogyóeszközöket (maszkok, védőfelszerelés, fertőtlenítők stb.) állták. Erre a kormány szintén több mint 300 millió eurót költött. A harmadik a kis- és középvállalkozások támogatása volt. Beindult több internetes platform stb. Természetesen sokkal nagyobb az igény, mint amennyit ebből fedezhettek. A kormány felelőssége, hogy ezeket a pénzforrásokat minél hatékonyabban használják fel. Júliusra gazdaságélénkítő tervet ígért a kormány. Sajnos, úgy látjuk, hetek óta fontosabb neki a választási kampány és a kommunikációs hadjáratok, mint a valós gazdaságélénkítő intézkedéshozatal. Az RMDSZ többször is hangsúlyozta, hogy nincs párbeszéd a gazdasági szereplők és a politikai döntéshozók között. Elvárjuk, hogy a kormány folytasson párbeszédet az érintettekkel, mert akkor a megfelelő helyre kerül a pénz, és valóban hatékonyan költik el.
– Úgy tudom, hogy az EB létrehoz egy 9,3 milliárd eurós ún. egészségügyi alapot (EU for Health), amiből Romániának 33 milliót szánnak, elsősorban a koronavírus-járvány okozta kiadások fedezésére (az egészségügyi szükségletektől a gazdasági segélycsomagokig). Mit kell tudni erről?
– A világjárvány kirobbanását követően áprilisban, májusban úgy tűnt, az Európai Unió nehézkesen lendült bele az egészségügyi válság kezelésébe. Nagy volt a konfúzió, a tagállamok egymásnak ellentmondó intézkedéseket hoztak. Határokat zártak le, kijárási tilalmat vezettek be, nem volt összehangolt intézkedés. Ennek az oka az, hogy az Európai Unió csak azzal foglalkozhat, amire kiterjed a hatásköre. Az egészségügy nem uniós, hanem tagállami kompetencia. Évek óta vitatéma, hogy milyen – a tagállamokon belüli – döntésbe szólhat bele vagy sem az unió. Van, aki azt állítja, az unió csak a pénzforrásokat biztosítsa, és a tagállamok döntsék el, hogy mire költik a pénzt. A válság idején megfordult a kocka, és a bajban több tagállam képviselője élesen felvetette a kérdést: hol van ilyenkor az unió? Nos, az unió ott van, ahol a tagállamok és a közösségi politika meghatározza. A válság kiderítette – ugyanakkor a közvélemény és a politikai döntéshozók is rájöttek –, hogy az Európai Uniónak kell legyen egy sürgősségi, ún. intervenciós mechanizmusa. Ez rendben van, létrehozható, de a tagállamokkal közösen kell megírni a szabályokat és kidolgozni a rendszer működtetését. Ennek az együttes lépésnek a része az EU for Health elnevezésű program, amelynek alapján Románia is megpályázhat összegeket, amelyek az azonnali intervenciót célozzák. Például tudjuk, hogy áprilisban hiánycikk volt az egészségügyi maszk, a különböző egészségügyi fogyóeszközök. Azt is láttuk, hogy a gazdasági globalizáció egyik velejárójaként Európa túlzottan ki van szolgáltatva a tengerentúli gazdaságoknak, függőség alakult ki, mert ha nem tudtunk például maszkot importálni Kínából, ez az egész Európában hiánycikk lett. Ezen változtatni kell a jövőben. Az uniónak szüksége van egyfajta gazdasági függetlenségre, amelyet kétféleképpen lehet kialakítani. Ennek első módja az, hogy újraépítünk termelőegységeket a tagállamokban. A második módja, hogy a beszállító hálózatokat diverzifikáljuk. Nem lehet egyetlen forrásra, országra támaszkodni, amikor kiépítjük a beszállítói láncot, hanem többet kell biztosítanunk azért, hogy ha valahol válság van, akkor máshonnan is be lehessen szerezni a szükséges termékeket, és ezáltal kialakulhat egy stratégiai autonómia a tagállamok gazdasági szintjén. Ennek egyik eleme az említett egészségügyi alap, amely az uniós szintű intézkedéseket fogja támogatni. Ismeretes, hogy minden országban létezik egy ún. nemzeti vészhelyzeti stratégiai tartalékalap. Ezentúl viszont lesz egy ehhez hasonló európai sürgősségi rendszer is. Jó hír, hogy ebben szerepet kap Románia is. Az egészségügyi fogyóeszközök, anyagok és berendezések tartalékolására nálunk építenek ki megfelelő infrastruktúrát, ami beruházást, munkahelyteremtést is jelent. Nálunk lesz az egyik ilyen vészhelyzeti uniós raktár vagy termelőegység.
