Aradról indítottuk a hivatalos európai parlamenti kampánykörutat Kelemen Hunor szövetségi elnökkel együtt, egy hónappal ezelőtt. Rendjén volt ez így, hiszen az RMDSZ csapatának a szövetségi elnök a kapitánya. Pozitív hátszéllel indultunk útnak, mivel a magyar közösség 320 ezer aláírással támogatta az RMDSZ európai parlamenti képviselőjelölt-listáját. Az egyhónapos munka sokezer kilométert és többszáz találkozót és rendezvényt jelentett, megannyi alkalomként szolgált arra, hogy kezet fogjak az emberekkel, meghallgassam problémáikat, aggályaikat, válaszoljak kérdéseikre, az EP-választáson való részvételre buzdítsam őket és magammal vigyem bátorító szavaikat.

 

Az utóbbi egy hónap a kampány hivatalos időszaka volt, de az RMDSZ számára a felkészülés már tavaly szeptemberben elkezdődött. Számba vettük az elért eredményeket, tájékoztattuk és kérdeztük a közösséget, konzultáltunk a szakmai fórumokkal, számvetést végeztünk és tudomást vettünk az elégtelenségekről. Itt a helye annak, hogy köszönetet mondjak mindazoknak, akik a szakmai egyeztetés során a szakértelmükkel segítettek, elsősorban az RMDSZ Gazdasági Tanácsa tagjainak, akik magas szakmai szinten vették ki részüket a közös munkából.

 

Azzal a mély meggyőződéssel indultunk útnak, hogy az erdélyi magyarság képviselete a helyi és bukaresti szint mellett csak a brüsszeli képviselettel teljesedhet ki, hiszen ott is sok még a tennivaló. Tizenkét évvel ezelőtt mi, a magyar közösség olyan reményeket fűztünk az Európai Unióhoz, amelyek nem teljesültek, például bíztunk abban, hogy a kisebbségvédelmi keretszabályozás megszületik. Ehhez képest az EU továbbra is országos hatáskörbe utalná a kisebbségvédelem ügyét. Számunkra ez a hozzáállás elfogadhatatlan, az elutasítás falát át kell törnünk. Nem indulunk nulláról, kemény munka áll mögöttünk: az elmúlt tizenkét év a megalapozás évei voltak. A munka két síkon folyt, dolgoztunk célunkért az Európai Parlamentben, de az Európai Nemzetiségek Föderatív Uniója, a FUEN révén a civil társadalom területén is.

 

A kampányra való felkészülés során számba vettük az EU hozadékait, amelyek kétségtelenül a gazdasági területhez – a gazdáknak nyújtott területalapú támogatásokhoz, vidékfejlesztési, regionális fejlesztési programokban lehívható alapokhoz kapcsolódnak, de a hiányosságokat is listáztuk, elsősorban a kisebbségi jogok EU-s szintű garantálásának elmaradását.

Az elmúlt egy hónapban a párbeszédre fektettük a hangsúlyt. Elmondtuk ajánlatunkat, ismertettük célkitűzéseinket, majd meghallgattuk azt, hogy mit várnak el tőlünk a magyar emberek. Elmondtuk nekik, hogy az őshonos kisebbségvédelmi kezdeményezést a választások után magalakuló új Európai Bizottság elé terjesztjük. Semmi olyant nem akarunk, amire ne lenne példa az EU-ban, de ami másnak jár, ahhoz nekünk is jogunk van, beleértve azokat az autonómiaformákat, amelyeknek a dél-tiroli németek, vagy a finnországi svédek és sokan mások is örvendenek. Mi, romániai magyarként, itthon és Európában azért harcolunk, hogy közösségünk jogait itthon is, és uniós szinten is megerősítsük.

 

Továbbá elmondtuk, azért megyünk Brüsszelbe, hogy megőrizzük a mezőgazdasági támogatásokat, és lehetőség szerint elérjük ezek fejlesztését, illetve azt is, hogy több pénz jusson a regionális fejlesztési programokra. Fontos ott lennünk, mert az új uniós költségvetést azok fogják megszavazni, akiket május 26-án megválasztunk.

Az Európai Unió válaszút előtt áll, a változás elkerülhetetlen. Ott kell lennünk, hogy ez az irányválasztás ne a mi kárunkra történjen meg. Egyesek egy kétsebességes Európát vizionálnak, ahol van egy mag-Európa és egy periféria. Mi nem fogadhatjuk el ezt az elképzelést, amely egyesekre és kettesekre osztana minket. Azt az Európát kell létrehoznunk, amelyben az egyenlőség és a méltányosság elve érvényesül, és megvalósul az esélyegyenlőség minden tagállam és azok minden lakosa számára. Az egyetlen járható út számunkra az alapító atyák értékeire épül. Vissza kell térnünk a keresztény gyökerekhez, a nemzetek és nemzeti közösségek Európájához, ahol nem az olvasztótégelybe öntött nagy egyformaság uralkodik, hanem a kultúrájában, hagyományaiban, vallásában, nyelvében sokszínű közösségek egy gyönyörű mozaikot alkotva építik az uniót.

 

A jogállamiság kérdése kulcsfontosságú. Sajnos túl gyakran találkoztunk az elmúlt hetekben annak a bizonyítékával, hogy Románia ma még nem jogállam. Az Európai Parlamentben ki kell dolgozni egy jogállamiság mechanizmust, amely világos és mérhető kritériumokat fogalmaz meg ezen a területen.

Folytatni kell Románia európai integrációját, és felzárkóztatását. Ezen az úton az első lépés a schengeni csatlakozás megvalósítása, hiszen ennek halogatása a velünk szemben alkalmazott kettős mérce legkirívóbb példája. A következő lépés az egységes európai fizetőeszköz, az euró bevezetése, amelyet azonnal meg kell tenni, amint a gazdasági körülmények ezt lehetővé teszik – az időpontot úgy kell megválasztani, hogy az állampolgárok és a családok nyertesei legyenek ennek az intézkedésnek.

Kötelességünknek érezzük azt, hogy a fiatalokra, az ő jólétükre és a szülőföldjükön való boldogulásuk feltételeinek megteremtésére koncentráljunk. Európa a fiataloké. Az uniós szakzsargont használva, az ifjúsági politika egy horizontális téma, amelynek mindenhol meg kell jelennie, és minden intézkedésünkben a fiatalok érdekeit kell szem előtt tartanunk.

 

A kampány során sok száz emberrel nyílt alkalmam szóba állni. Az elmúlt hetek tapasztalata azt mutatja, hogy az Európai Uniónak és annak mindennapi életünkre gyakorolt hatásának megértése kapcsán egy érdekes kettősség létezik közösségünk körében. Egyrészt az emberek sokkal tájékozottabbak a gazdasági lehetőségekkel kapcsolatosan, mint a csatlakozás utáni években: komoly igény mutatkozott meg az igényes, szakmai tartalmú kommunikációra, tájékoztatásra, a konkrét infók átadására a pályázással, támogatások lehívásával kapcsolatosan. Ugyanakkor a lebutított kommunikáció, a negatív propaganda és a fake news világa a mi közösségünk tagjaira is kihat. Sokszor olyan rendellenességeket tulajdonítanak az EU-nak, amelyek tulajdonképpen itthon, Romániában, a nyomasztó, már-már elviselhetetlen Dâmbovița-parti politizálásban, a gyenge közigazgatási teljesítményben gyökereznek. A túlzott mértékű bürokráciára egyaránt panaszkodik a hegy tetején néhány áras területet művelő kisgazda és a több száz hektáron gazdálkodó nagyvállalkozó.

 

A kampány csak számunkra, az RMDSZ számára szólt az Európai Unióról. A román pártok az elmúlt időszakban a belső hatalmi harcokkal, belpolitikával, elnökválasztás előkészítésével, a hatalmi pozícióik megerősítésével, euroszkeptikus üzenetek megfogalmazásával foglalatoskodtak. Sajnos ők – beleértve az európai néppárti román kollégáinkat is – szívesen látnák az RMDSZ-t az Európai Parlamenten kívül, megszüntetve ezáltal az erdélyi magyarság brüsszeli képviseletét. Támadnak akkor, amikor nemzeti szimbólumainkat használjuk, és amikor kisebbségi jogaink elismeréséért küzdünk. A történelem sem szent, mint ahogy ezt az úzvölgyi katonai temető példája mutatta.

Május 26. tehát sorsdöntő mozzanat mindannyiunk számára. Romániában nemcsak az európai parlamenti választások lesznek, hanem referendumon is kifejthetjük az igazságszolgáltatással kapcsolatos véleményünket. Az RMDSZ világos álláspontja az, hogy mindenki vegyen részt a referendumon is, és mindkét kérdésre válaszoljon igennel.

Az Európai Unióra nincs alternatíva. Nem mindegy azonban, hogy milyen Európát alakítunk ki magunknak. Ahhoz, hogy a jövő Európája minket is szolgáljon és megtalálhassuk benne a helyünket, bele kell szólnunk a változásának folyamatába. Úgy érzem, hogy a romániai magyar közösség mellettünk van, és érti azt, hogy a május 26-i megmérettetés nemcsak az Európában, de a Romániában elfoglalt helyünkről is szól. Ha ezt a kihívást sikerrel vesszük, akkor önbizalmunk megerősödik, ez a legjobb válasz a kishitűeknek, a gáncsoskodóknak és a visszahúzó embereknek.

 

Sorsdöntő számunkra május 26-a. Ezért világosan kimondjuk: aki nem megy el szavazni, aki nem támogatja az RMDSZ-t, az a magyar közösséget gyengíti. Egy gyenge választási eredménynek az lesz a következménye, hogy erősödnek a közösségünk elleni támadások, veszítünk a befolyásunkból, veszítünk a tekintélyünkből, és nem mi, hanem mások fognak dönteni a sorsunkról.