„Néha egy gyerek is nekiindul a világnak, ha új cipőt kap.”

2018 júniusában  a Magyar Ifjúsági Értekezlettel közösen indítottunk új versenyt a DiscoverEU program kapcsán. Az EU ingyen vonatjegyet ajándékoz a 18 éves fiataloknak, az élmény teljesebbé tételéhez az erdélyi magyar fiatalok pályázatunkon elnyerhették szállás- kaja- és egyéb költségeiket is. Pusztán Viola, Palocsay Johanna és Szász Gabriella  beszámolója. 

Nagykorúságunk még gyerekcipőben járt. Bár betöltöttük 18. életévünket, messze nem éreztük a nagykorúsággal járó felelősség súlyát. Az év elején tankönyvhegyeink között utazásról álmodoztunk, mit sem sejtve arról, mi vár ránk, még idén.
A közösségi médián sokszor bukkant fel a DiscoverEU projekt reklámja, de az elején nem gondoltuk, hogy ennek valaha is részesei lehetünk. Júniusban jelentkeztünk, de nem bíztunk igazán az ingyen vonatozás lehetőségében. Pár hét elteltével váratlan e-mailt kaptunk: „Gratulálunk, utazhatsz!” Örömünket már csak az tetőzte, hogy megnyertük a szállás költségeit biztosító pályázatot is.

Első célpontunk a víz városa, Velence volt. Igazán felszabadító egy kicsit kiszakadni az autókkal teli világból és két és fél napig mindenhova gyalog menni. Az egész város labirintusszerű, de még eltévedni is szuper volt benne. A szebbnél-szebb épületek, a szűk utcák, a gondolák és a türkizzöld víz egészen egyedi és maradandó élményeket hagy az emberben. Az olasz életvidámságról nem is beszélve. Ott nem számít, hogy nappal van vagy éjszaka, ha az ember jókedélyű, kedvére fütyörészik az utcán. Megkóstoltuk az igazi olasz pizzát, meglátogattuk a legfőbb turista attrakciókat, mint például a Szent Márk-tér, a Dózse-palota, a sóhajok hídja, és a lakónegyedben is jártunk, ahova turisták nem igazán teszik be a lábukat. Pedig az Velence egyik legszebb és lenyugodtabb része. Mivel Velence a víz városa, nem hagyhattuk ki a hajókázást sem. Elhajókázunk a közeli szigetekre. Meglátogattuk Muránót, ahol megnézhettük, hogyan készülnek a híres muránói üvegtárgyak. A második – egyben kedvenc – szigetünk a halászok szigete, Buránó volt. És hogy miért? Telis-tele volt élénk színű házakkal, a ciklámentől elkezdve, a babarózsaszínen át, a sötétzöldig mindenféle szín fellelhető volt. Onnan nem is akartunk más szuvenírt hozni, csak sok színes képet és emléket. A harmadik sziget, Torcello, egy igencsak puszta kis sziget. A szigeten csak egy épületegyüttes maradt fenn, melyek közül az egyik a Santa Maria Assunta katedrális.

A második célpontunk Párizs volt, a művészetek és a szerelem városa. Nincs is jobb érzés annál, mint amikor két legjobb barátnőddel Párizs központjában bagettet és croissant reggeliztek, miközben francia zenét hallgattok. Az ilyen reggelik és a múzeumlátogatások jellemezték a legjobban az ott töltött 4 és fél napunkat. Jártunk a Louvre-ban, ahol rengeteg híres alkotást láttunk, többek között a Mona Lisát, meglátogattuk a Centre Pompidou-t, ahol jól elidőztünk, Constantin Brâncuși egykori műhelyét és az Orsay múzeumot. De természetesen nem hagytuk ki az Eiffel torony, a Notre Dame és a Diadalív meglátogatását sem. Itt tartózkodásunk alatt egy napot arra szenteltünk, hogy meglátogattuk a Versailles-i palotát és a Nagy- illetve Kis-Trianont. Egészen hihetetlen volt ilyen történelmi helyeken sétálni, főként arra gondolva, hogy 100 éve itt írták alá azt a bizonyos trianoni békeszerződést, mely meghatározza az erdélyi emberek életét.
Harmadik célvárosunk Amszterdam volt. Nagyon örültünk, mert amikor megérkeztünk, hét ágra sütött a nap, sajnos aznap csak egy-két órát ültünk a városban. Másnap pedig? Egész álló nap esett. Persze nem tudta elmosni a jókedvünket. Bejártuk a központi szuvenírboltokat, figyeltük a rengeteg biciklist, akik sokszor őrültek módjára hajtottak.

Az utolsó állomásunk pedig München volt. Itt ültünk a legkevesebbet, mégis itt sikerült eltévedni. (Azaz ez kissé túlzás volt. Csak rossz metróra ültünk fel.) De mivel mi már felnőttek…azaz nagykorúak vagyunk, megoldottuk. Mint az összes többi felmerülő problémát. A város kellemes meglepetés volt számunkra. Olyannyira, hogy én szívesen laknék ott. Pedig csak a „főterét”, a Marienplatz-ot láttuk, ami az óvárosnak felel meg, illetve ellátogattunk az Angol kertbe is, amely Európa legnagyobb parkja.

Az biztos, hogy óriási élmény volt magunkra lenni a nagyvilágban. Felfedeztük, hogy Európa milyen hatalmas, de egyben azt is, hogy milyen kicsi ez a világ (sokszor bukkantunk ismerősökre a nagyvilágban). Kimondhatatlanul hálásak vagyunk ezért a lehetőségért! Picit jobban megismerhettük a kultúrákat, önmagunkat és szinte egész Európát otthonunknak érezzük kissé.