A napokban Váradon járt Winkler Gyula európai parlamenti képviselő. Exkluzív interjút adott a Bihari Naplónak. Beszélt arról, miért tartja fontosnak a kormányzati szerepvállalást, hogy látja a szórvány helyzetét, és mit gondol Románia gazdasági helyzetéről.
– Miért fontos az RMDSZ számára az összefogás hirdetése?
– Ha visszatekintünk az elmúlt évekre, akkor láthatjuk, hogy mindig újból és újból a magyar közösség azt az üzenetet közvetíti számunkra, hogy igényli a politikusoktól az összefogást. Így volt az európai parlamenti választások, és így volt a romániai parlamenti választások előtt is. Különféle alkalmakkor, különféle formákban és különféle megfogalmazásban, de mindig azt mondta a közösség: elvárja a politikusoktól azt, hogy megteremtsék az összefogás feltételeit. Erre az RMDSZ mindig is nyitott volt, és azt állítom, hogy a jövőben is nyitottnak kell maradni erre. Az újratervezést az RMDSZ sokféle vonatkozásban gondolja, nyilván ennek a része például a fiatalítás, de része kell legyen az a nyitottság is, amelyet- még egyszer mondom- komolyan gondol az RMDSZ azok felé, akik partnerek ebben. Akik hajlandóak megtenni a lépést a kompromisszum, a közös építkezés felé, azokkal az összefogást meg is valósítottuk. Azt, hogy a Magyar Polgári Párttal közösen állunk a decemberi parlamenti választások elé, azért is tartom fontosnak, mert az összefogásnak többféle változata, összetevője van. Létezik egy politikai összefogásra való igény, és ezt az MPP-vel való együttműködéssel teljesítette az RMDSZ. Kibővítettük volna ezt a politikai összefogást akkor, ha ennek meglettek volna a feltételei a másik erdélyi magyar párttal is, de sajnos nem voltak meg erre a feltételek.
– Melyik a másik összetevő?
– Nyilván az összefogásnak van egy közösségi összetevője is. Én egy szórvány megyéből jövök, úgymond szórvány-képviselő vagyok tehát. Vajdahunyadon születtem, és ott is nőttem fel, tehát egy szórványban élő, szocializálódó és politizáló ember vagyok. Az összefogásnak ezt a közösségi összetevőjét is nagyon fontosnak tartom tehát. Az elmúlt nyolc évben Romániában kétszer is úgynevezett egyéni választókörzetes választásokat szerveztek, ami javarészt elvette a szórványtól azt a lehetőségét, hogy képviselőket tudjon bejuttatni a bukaresti parlamentbe. Nem lévén megyei listás választás, csökkent a lehetősége annak, hogy visszaosztásból képviselőket lehessen a parlamentbe juttatni. A rossz törvény miatt így veszített Arad megye, amelynek mindig volt képviselője, de az elmúlt ciklusban nem, és így veszített Brassó megye is. Most egy régi-új törvény- a megyei listás választás újbóli bevezetése- megváltoztatja ezen politikai paradigmát, viszont azon nem változtat, hogy szükség van a közösségi összefogásra. Az elmúlt választások alkalmával a szórvány megyékből- Szeben, Fehér, Beszterce, Máramaros, Hunyad, Krassó-Szörény- több mint 50 ezer szavazatot kapott az RMDSZ, amelyek nélkül nem lehetséges az öt százalékos küszöb átlépése. Ugyanakkor viszont ez olyan 50 ezer szavazat, mely az illető közösségeknek egyáltalán, vagy csupán nagyon kis mértékben hoz parlamenti képviseletet. Tehát valahogy ezt az ellentétet fel kell oldani, a szórványban élő magyar embereket is motiválni kell. El kell nekik magyarázni azt: annak ellenére, hogy csekély esélyük van arra, hogy valakit a parlamentbe küldjenek, mégis nélkülük nem valósítható meg az öt százalék, tehát nem valósítható meg a Szövetségnek az országos parlamenti képviselete. Erre a helyzetre ad választ a közösségi összefogás megteremtése, ami az idén azáltal történik meg, hogy újból egy biztos bejutó helyet kap egy szórványmegye- jelesül most Szeben megyéről van szó- az RMDSZ Hargita megyei listáján. Azért mondom, hogy újból, mert erre már volt ezelőtt négy évvel egy példa, akkor Háromszék, vagyis Kovászna megye ajánlott fel egy biztos befutó helyet Brassónak, így lett Markó Attila képviselő. Most az egy másik történet, hogy sajnos, szerencsétlen módon az ő politikai pályafutása derékbe tört az ismert körülmények miatt. Én nagyon örvendek annak, hogy a Szövetségi Állandó Tanácsban pontosan egy székelyföldi politikus vetette azt fel, hogy talán alapszabályzat-módosításra van szükség a választások után annak érdekében, hogy a szórvány mindig kapjon egy ilyen esélyt. Nyilván, mint a szórványfrakció vezetője az SZKT-ban, nem csak hogy támogatom ezt az ötletet, hanem határozottan örülnék ennek a megoldásnak. Ismétlem: külön értékelem azt, hogy egy székelyföldi politikus szájából hangzott el ez a felajánlás.
– Mi a helyzet ebből a szempontból Bihar megyével?
– Bihar megyében természetesen nem esik nehezemre a szórványról beszélni, hiszen tudom azt, hogy Bihar megyében, maga a megye teljességében fellelhető egy kicsit egész Erdély. Vannak magyar tömbök, és itt vannak a határhoz nagyon közel élő közösségek, amelyek számára a határ mentiség a meghatározó. Létezik szórványvidék is, ahol a szövetségi szinthez hasonlóan az erős közösségek kell segítő kezet nyújtsanak az ott élő közösségeknek a problémáik megoldása érdekében. Bihar megye tapasztalt ilyen szempontból, Bihar megyében nem kell elmagyarázni, hogy mit jelent a szórvány, mint ahogy azt se kell elmagyarázni, hogy az összefogás szükséges mindkét aspektusában, politikai és közösségi szempontból is.
Kormányon lenni
– Egy időben gazdasági miniszter is volt. Ez azt jelenti, hogy a kormányzati szerepvállalás híve?
– Nem csak abból a korszakból, vagy attól kezdve vagyok a kormányzati szerepvállalás híve, hogy miniszteri tisztséget kellett betöltsek, hanem mindig is az voltam. Ha visszaemlékszem, már a kilencvenes évek végén is, amikor állandó téma volt, hogy az RMDSZ-nek ott kell lennie az akkori jobboldali kormánykoalícióban. Én akkoriban megyei tanácsos, illetve alprefektus voltam Hunyad megyében, és kezdtem azt felfedezni, hogy a szórványlét- és újból ide kanyarodok vissza- nemcsak Hunyad, vagy a dél-erdélyi megyékre nézve jellemző, hanem nagyon sok helyen Erdélyben visszaköszön, és ennek az egyik jellemzője pontosan az, hogy önerőből önkormányzati pozíciókat nem tudunk elérni, mert nagyon sok helyen nem vagyunk elég erősek ahhoz, hogy az öt százalékos küszöböt átlépjük. Így például nem vagyunk benne a megyei tanácsokban nagyok sok erdélyi megyében a szórványvidéken, illetve nem vagyunk jelen a jelentősebb municípiumi önkormányzatokban sem. Tehát nagyon korlátozottak az érdek-képviseleti lehetőségeink. Ebből adódik azonnal, hogy akkor, amikor az RMDSZ, hogyha ennek megvannak a politikai feltételei, kormánykoalíciós szerepet vállal, a szórvány számára megnyílnak olyan lehetőségek, amelyek máskülönben nem léteznek. Megnyílik annak a lehetősége, hogy beleszóljunk az infrastrukturális fejlesztésekbe, a gazdasági fejlesztésekbe, az iskolai ügyekbe, a nyelvhasználatba, és sok-sok más kérdésbe. Kiterjesztve ezt összerdélyi szintre, beleértve a Partiumot, és az erős közösségeket, a Székelyföldet is, azt tapasztalhatjuk, hogy amikor az RMDSZ kormánykoalíciós szerepet tud betölteni, akkor beleszólása van a nagy fejlesztési témákba, a gazdasági kérdésekbe, abba, hogyan miként modernizálódik Erdély, és abba is, hogy a kohéziós alapokból, az európai uniós forrásokból vagy az országos költségvetésből származó finanszírozás hogyan irányítható egyik vagy másik vidék igényei felé. Ezért én nem is titkoltam sohasem, hogy mindig a kormányzati szerepvállalásnak a pártolója voltam és vagyok akkor, ha ennek megvannak a politikai feltételei, akkor, hogyha úgy tudunk kormánykoalícióba lépni, hogy nem mondunk le az értékeinkről. Az elsődleges cél ugyanis mindig a közösségnek a képviselete, és hogyha a kettő összeegyeztethető, akkor valóban a kormánykoalíciós szereplés pártolója vagyok. Mi lehet egy politikai alakulatnak a célkitűzése választások előtt, mint az, hogy jól szerepeljen, és ha a körülmények adottak, akkor próbáljon a kormánykoalíció része lenni? Erre az RMDSZ fel van készülve a rendelkezésre álló szakembergárda szempontjából is. Ezt itt nem hiszem, hogy külön kell magyarázzam, hiszen Bihar megyében olyan politikusok vannak, akik többszörösen is megfeleltek a kormányzati szerepvállalás elvárásainak. Ugyanakkor a program szempontjából is, hiszen az RMDSZ-nek van gazdaságfejlesztési elképzelése, az Erdély 2020-as fejlesztési terv, és világosan meg vannak fogalmazva azok a közösségi célkitűzéseink, amelyek az anyanyelvi oktatást, a kultúrát vagy a kisebbségi politikát érintik, és amelyek mentén azonnal, ha a körülmények adottak, el tudunk kezdeni tárgyalni, és meg tudjuk kísérelni azt, hogy újból, az elkövetkezendő időben kormányzati szerepet vállaljunk.
– És közben nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy néhány jelentős évforduló előtt állunk…
– Igen, lesz egypár szimbolikus jelentőségű mozzanat az elkövetkezendő négy évben. Megemlíteném az európai uniós tagságunk 10. évfordulóját jövőre, 2019-ben Románia először az Európa Tanács soros elnökségét fogja betölteni, illetve ne is beszéljünk arról, hogy 2018-ban a román állam létrejöttének százéves évfordulója lesz. Mindezek olyan körülmények, amelyek indokolnák azt, hogy amennyiben lehet, az RMDSZ legyen ott a kormányban, és képviselje kormányzati pozícióból a romániai magyar közösség érdekeit.
Gazdasági ellentmondás
– Gazdasági szakemberként hogy látja: valóban jobban teljesít Románia? A hétköznapi valóság ugyanis nem ezt igazolja.
– Létezik egy ellentmondás abban, hogy a makrogazdasági számok Románia esetében pozitívak. Van egy nagyon jelentős gazdasági növekedés, mely öt százalék felé közeledik, létezik egy monetáris stabilitás is, jegybanki szempontból nincsenek gondok, és a gazdasági sarokszámok szempontjából pozitív folyamatok zajlanak. Ugyanakkor azonban ha lejövünk a makrogazdasági szintről a helyi közösségek szintjére, hogyha megnézzük azt, hogy miként alakul az életszínvonal, a kohéziós politikák eredményesek-e vagy sem Romániában, egészen más a helyzet. Utóbbiak például sajnos nem eredményesek, az elmúlt években a régiós különbségek elmélyültek, a gazdagabbak még gazdagabbak lesznek, a szegények pedig leszakadnak. Ha tehát lelépünk az egyén szintjére, akkor nagyon komoly gondok vannak. Ezek a problémák azt jelzik, hogy szükség van a reformok folytatására, és a versenyképesség javítására, hiszen enélkül uniós szintén nehezen tudunk mozogni. Szükség van olyan reformokra, melyekről nagyon sokat beszéltünk az elmúlt években, de igazából nem tudtunk megvalósítani. Hatékony közigazgatás kellene, a jelenlegi igazságszolgáltatási hadjárat ugyanis egyszerűen lefagyasztotta a döntéshozatalt. Erre valamilyen megoldást kellene találni. Láttuk azt, hogy egy évvel ezelőtt sokan vágytak arra, hogy legyen egy szakértői kormány, de kiderült, hogy tulajdonképpen a politikai kormányzásnak nincs alternatívája. Bármilyen szakértői is egy kormány, ha nem rendelkezik világos és felvállalt politikai többséggel a parlamentben, akkor az történik, ami ma történik Romániában. Párhuzamosan halad egymással az úgynevezett technokrata kormányzás és a parlament, amely válságban van. Azt remélem, hogy a megyei pártlistás választási rendszerhez való visszatérés, amely arányos, és amely világosan és átlátszóan tükrözi a politikai többségeket, vagy esetleg a kisebbségeket, ez az első lépés lesz a parlamentarizmus jelenlegi gondjainak a megoldása felé. Lesz egy új parlament, amelyben világos többség alakul ki, és amelyben világosan, és felvállalt célkitűzések mentén lehet támogatni egy új kormányzást. Sokat lehetne még beszélni a gazdasági gondokról, és arról, hogy Brüsszelből hogy néz ki Románia, például miért vagyunk sereghajtók a kohéziós alapok felhasználásában. Hogy történik az, hogy egy olyan ország, ahol nagyon nagy szükség lenne fejlesztési pénzekre, otthagy körülbelül 30 százaléknyi fejlesztési forrást a 2007-től 2014-ig terjedő időszak forrásaiból, és bár 2016 felén is túl vagyunk, még mindig nincsenek igazából beindulva az új tervezési időszaknak a regionális fejlesztési projektjei. Sokat lehetne még beszélni arról is, hogy a mezőgazdaságban állandóan a potenciálról beszélünk, mégis ezt nem tudjuk valóra váltani, és nem tudunk helyzetet teremteni a fiatal gazdáknak, a vidéki közösségeknek a fejlődésre. Úgy vélem tehát, hogy az új parlamentnek, illetve kormánynak rengeteg dolga lesz abból a szempontból, hogy valóban a sok stratégia, a sok terv, és az eddig kihasználatlanul maradt fejlesztési elképzelés közül válasszuk ki a legmegfelelőbbeket, és lépjünk végre egy hatékony kormányzásnak az útjára.
Ciucur Losonczi Antonius
