Oktatás anyanyelven – az értékteremtő szórvány alfája és omegája

Fotó: Gönczy Tamás

Tisztelt hölgyeim és uraim,

Nem kérdés, hogy jogosan beszélünk az értékteremtő szórványról, az élet bármelyik területére is tekintsünk: legyen szó azokról a személyiségekről, akik az elmúlt száz évben kiemelkedő eredményeket értek el a művészet, a tudomány, a vallás, a sport területén, de gondolhatunk évszázados múltra visszatekintő kulturális és épített örökségünkre is, amely a szórványban mindenütt páratlan értéket képvisel és természetesen ide tartoznak azok is, akik ma teremtenek értéket, a közösséget szolgálva oktatási, kulturális, szociális és közéleti területen.

Nem kérdés, hogy jókor, jó időben tesszük napirendre az értékteremtő szórvány tematikáját, most 2018-ban, amikor a kulturális örökség európai éve van és amikor az RMDSZ az 1000 év Erdélyben, 100 év Romániában kezdeményezés által közösségünk értékeit népszerűsíti. Kincsesládánk Erdély. Ahhoz pedig, hogy kincsesládánkat a jövőben is gazdagíthassuk, színvonalas magyar oktatást kell biztosítanunk a fiatal nemzedékek számára.

Az sem kérdés, hogy a szórványban magyar oktatási intézményt működtetni nagy kihívás. A hazai tanügyi rendszer napi gondjai mellett olyan plusz kihívásokkal is szembe kell nézni, amelyek általánosan is gondot jelentenek az erdélyi magyar tanügyben, de a szórványban hatványozottan veszélyeztetik az anyanyelvű oktatást. Közös tapasztalat az is, hogy a román államnak nem érdeke a romániai magyar oktatási hálózat fenntartása, a magyar államnak fontos kérdés, viszont csak bizonyos feltételek mellett van lehetősége közvetlenül támogatni intézményeinket.

Tisztelt területi és megyei RMDSZ elnök kollégák,tisztelt részvevők,

Szórványközösségeinkben a cselekvési prioritási listákon bizonyára mindenütt első helyen szerepel az anyanyelvű oktatás, ezért nem is kell magyarázni, hogy miért alfája és omegája az értékteremtő szórványnak az anyanyelvű oktatás. A fiatalok jelentik közösségünk jövőjét, ezért terveinknek és helyi stratégiáknak abból a felismerésből kell kiindulniuk, hogy az oktatás a fiatalokért, a családokért és a helyi közösségekért van!

Mindannyian tudjuk, hogy a szórványban élő magyar közösségeknek sokkal többet kell vállalniuk, ha színvonalas anyanyelvi oktatást akarnak biztosítani térségükben. Közösségünk jövője érdekében a szórványban minden magyar embernek, de minden magyar intézménynek is többféle szerepet kell betölteni, egyszerre több kalapot viselünk, ahogy mondani szokás. Oktatásban, kultúrában, hagyományőrzésben, de a közképviseletben és a politikai képviseletben is szerepet kell vállalnunk. Ilyen több szerepet betöltő intézményünk a szórványkollégium, ahol az oktatási, nevelési, szociális gondoskodási és közösségépítési feladatok találkoznak.

Tisztelt konferencia,

A szórványkollégiumokról fogok szólni a továbbiakban. Nem fogom felsorolni a szórványkollégiumok listáját, amelyeket az elmúlt 28 esztendőben létrehozott az RMDSZ, hosszú ez a lista. Az erdélyi, bánsági, partiumi szórványokban mindenütt hasonlóképpen működnek ezek az intézmények. Nem hiányoznak a kritikusok sem, akik valamilyen más megoldást javasoltak volna a szórványoktatás megszervezésére, a kritikákat sem fogom lajstromba venni. Nem is indítok azokkal az érvekkel, amelyek világosan bizonyítják a szórványkollégiumok létjogosultságát és pótolhatatlan szerepüket a romániai magyar anyanyelvi oktatási rendszerben. A kihívásokkal kezdeném, három olyan kihívással, amelyre oda kell mindenütt figyelnünk. Ezeket fel fogom sorolni:

A minőségi oktatás biztosítása – a szórványban nem verseny által kerülnek be a diákok egy-egy osztályba, ugyanakkor a tanári kar személyi összetételére is nehezen lehet hatni, ez pedig sok mindent meghatároz. Tanár és diák esetében is igaz, hogy a szórványkollégiumi lét sokkal több munkát, időt és energiát igényel.

Képzési ajánlat – sokkal szűkebb a szakosodási lehetőség, mint a többségében magyarok lakta településeken. Egyrészt a törvénykezés nem ad lehetőséget a változatosabb ajánlatra, másrészt az adott térség gazdasági struktúrája is nagymértékben befolyásolja a szakirányok kiválasztását. Nagy szükség van a duális képzési rendszerek bevezetésére, amely megengedné, hogy a hiányszakmákra összpontosítsunk, jobban segítve ezáltal a fiatalok elhelyezkedését a munkaerőpiacon.

A tevékenység finanszírozása – habár évről évre emelkedett a Communitas Alapítványtól és a magyar államtól érkező támogatás, azért az intézményfenntartás a szórványban óriási nehézségekkel küszködik. Az oktatási intézmények finanszírozására szánt források jelentős része a helyi önkormányzatoknál van, és települése válogatja, hogy odafigyelnek-e a mi ügyünkre, támogatják-e a szórványkollégiumokat. A finanszírozási nehézségek miatt nem kiszámítható a napi munka, még ott is, ahol kiváló pályázatíró csapatok alakultak, amelyek eredményesek a forráslehívásban.

Ilyen komoly kihívások mellett is meggyőződésem, hogy a helyi közösségek összefogásával, az RMDSZ és a Romániai Magyar Pedagógus Szövetség közös, jól összehangolt tevékenységével, a civil szervezetek segítségével a szórványkollégiumok egyre jobban meg fognak erősödni. Az országos felméréseknél azt tapasztaljuk, hogy intézményeinkben tanuló diákok az országos és az adott régió átlagos szintje fölött teljesítenek. Az iskolán kívüli tevékenységek sokszínűsége, sokasága is vonzóvá teszi a tanintézményt, amely a fiatalok magyar identitásának megerősítésében és megőrzésében is kiemelt szerepet vállal. Azt tapasztaljuk, hogy olyan közösségi szellem alakul ki ezekben a szórványkollégiumokban, amely életre szóló szellemi batyut és erős nemzeti identitást ad a diákoknak, ezt más körülmények között nem tudnánk elérni.

Nemcsak a magyar identitástudat megalapozásának helyszínei a szórványkollégiumok, hanem sok esetben később, felnőttként is visszavárják diákjaikat, nem engedik el a tanulók kezét, hanem tovább formálják, nevelik közösségépítő rendezvényeik által. Ugyanakkor az is világosan látszik, hogy a szórványkollégiumok többek, mint egyszerű bentlakásos iskolák, nemcsak oktatási és nevelési intézmények, hanem kisrégiós közösségi központok, valósággal origóként szolgálnak a szórványmagyarság számára. A szórványkollégiumok szociális vonatkozásban is fontosak. Ennek legszebb példáját a dévai Szent Ferenc Alapítvány gondozási – nevelési hagyománya adja.

Mondandómat személyes vallomással zárnám. Hátam mögött hosszú évek közösségi munkája van, számos sikeres terv megvalósításához járultam hozzá, de semmire sem vagyok annyira büszke, minthogy részese lehettem annak a csapatnak, amely megálmodta és felépítette a dévai Téglás Gábor Elméleti Líceumot, létrehozva a térség szórványmagyarságának önálló magyar iskoláját, amelyben óvodától  érettségiig tanulhatnak a Hunyad megyei diákok.

Tudom, hogy nem vagyok egyedül ezzel az érzéssel. A Szövetségi Képviselők Tanácsának Szórvány frakciójában rendszeresen beszélünk az anyanyelvű oktatás kérdéséről a kollegákkal, olykor a legnagyobb megelégedés hangján, máskor viszont aggodalmainkat osztottuk meg, hiszen folyamatos küzdelem fenntartani a szórványkollégiumokat. De soha nem feledjük, hogy az értékteremtő közösségek alfája és omegája az anyanyelvű oktatás, ezért a továbbiakban is ez kell legyen a jövőtervezés középpontjában.

Közösségünk jövőjét a fiatalok biztosítják, nekünk felnőtt generációnak pedig gondoskodnunk kell, hogy fiataljaink olyan intézményekben tanulhassanak, amelyek minőségi oktatást biztosítanak, megfelelően felkészítik őket az életre, megerősítve őket magyarságukban. Összetett kihívás, de én hiszek abban, hogy jó úton járunk!

Elhangzott 2018. november 15-én, a Magyar Szórvány Napján Segesváron.