Másrészt, ha teszünk egy lépést hátra az RMDSZ kongresszusáig, akkor azt is láthatjuk, hogy a jövőkép dokumentumban, Erdély jövőjéről szóló vitaindítóban is kulcsszerepet játszik a gazdaság. Nyilván, egy fejlődő közösségre van szükségünk, hogyha jövőt akarunk építeni. A gazdasági kérdések, a gazdasági alapok minden társadalomnak a kulcskérdései. A kedves baloldali barátaink szokták elfelejteni, amikor állandóan redisztribúcióról beszélnek, hogy a pénzt és a forrásokat először meg kell teremteni, hogy aztán legyen amit elosztani a közpolitikák eszközeivel.
Az EP-választásokra vonatkozó program egyik pontja a bürokrácia csökkentésének kérdését érinti. Ez azért is érdekes, mert a bürokrácia jelentős része Bukarestben összpontosul, és korántsem egy újkeletű probléma. Hogyan lehet Bukarestre ebben a kérdésben nyomást gyakorolni, hogyan lehet ezt a problémát a megoldás útjára terelni?
– Egyáltalán nem egyszerű, és évek óta a prioritások között szerepel. Hogyha visszatérünk az RMDSZ korábbi dokumentumaira, gazdasági, kongresszusi, választási dokumentumokra, valóban ott van évek óta a bürokrácia csökkentésének a kérdése. És ez egy olyan kérdés, amiről valószínűleg a következő hosszú években fogunk beszélni. Információs társadalomban élünk, ma már a világnak a jobbik részén a bürokráciának a jelentős része a virtuális világban valósul meg. Nagyon könnyű az adó kifizetése, online valósul meg különböző kötelezettségeknek a befizetése. A különböző intézményeknek az adatbázisait össze kell kapcsolni, ez ma nem történik meg. Romániában még mindig a megyei igazgatóságok között papíron közlekedik az információ. Személyesen be kell mutatni a személyi igazolványunkat, kell szerezni egy igazolást, ami csak arra szolgál, hogy a következő fülkéhez menjek, ahol bemutatom az előző ablaknál megszerzett papírt. Inkább nem részletezem… Ez egyéni szinten is nyomasztó, de annál is inkább nyomasztó és pénzbe is kerül, ha a vállalkozásokról van szó.
Hogyan lehet csökkenteni a bürokráciát?
– Véleményem szerint két irányból kell nyomást helyezni Bukarestre. Egyrészt, minél szervezettebb a mi társadalmunk, a vállalkozói szervezetek, a kereskedelmi kamarák, az agrárkamarák, annál inkább lehet a tagok nevében legitim módon nyomást helyezni Bukarestre. Akár törvénytervezetek formájában, akár a képviselőinket, szenátorainkat közvetítőként felhasználva azokban a parlamenti kezdeményezésekben, amelyeknek a célja a törvénykezés egyszerűsítése, a bürokrácia csökkentése vagy az átláthatóság növelése. A képviselő sokkal erősebb akkor, ha a kezdeményezései megindoklásakor a háta mögött ott vannak a különböző érdekképviseleti szervezetek.
Tehát az egyik nyomásnak a mi szülőföldünkról vagy a régiónkból a Bukarestre nehezedő nyomásnak kell lennie. A másik nyomás pedig nyilván Brüsszelből kell jöjjön. Ez azért megvolt a múltban is, de valahogy mi ezt az elkövetkezendő időszakban fokozni szeretnénk. Konkrétan azt akarjuk, hogy az Európai Parlament határozatai, vagy az Európai Bizottságnak alárendelt vezérigazgatóságok végrehajtási aktusai által nyomást gyakoroljunk a kormányra, hogy csökkentse a bürokráciát, egyszerűsítse a procedúrákat. A nyomás rendszerint jótékony hatással szokott lenni Romániára. Emlékezzünk vissza akár az Uniós csatlakozásunk, vagy a NATO-csatlakozás időszakára. A következő időszakban az egyik tervem, az egyik teendőm az lesz, hogy olyan partnereket keressek, olyan eszközöket találjak, hogy Brüsszelből hatást gyakoroljunk a mindenkori román kormányra, hogy ebben az egyszerűsítés, átláthatóság irányába mozduljon el.
Regionális fejlesztési pénzek átcsoportosítását is javasolják a programban. A mindenkori román kormányok általában nem arról voltak híresek, hogy nagyon könnyen kiengedjék a forrásokat a régiók javára.
– Nyilván, a pénzelosztás hatalmat jelent, és ilyen szempontból bukaresti habitus az, hogy minél központosítottabb módon kezelik akár a pályázati rendszereket, akár az operatív programokat. Ez történt sajnos 2014-ben, amikor az új költségvetési ciklus megkezdődött. Akkor Románia megváltoztatta az operatív programok struktúráját. Véleményem szerint rossz irányba, mert az első ciklusban egy bizonyos struktúra volt, most a következő ciklusban egy másik struktúrával dolgozunk. Megszületett a híres Nagy Infrastruktúra Operatív Program, amelynek még decemberben 53% volt a szerződéskötési aránya. Ez most az év első két hónapjában látványosan javult. Viszont az én és az RMDSZ aggálya az, hogy a szerződéskötéstől a pénzek felhasználásáig olyan hosszú út van, amelyet nem fognak tudni végigjárni a következő másfél esztendőben. 2020 végéig van még másfél év, utána már bekerülünk a végrehajtási, úgynevezett n+2-es időszakba. 2014-ben sikerült elérnie az Európai Parlamentben egy pár országnak, köztük Romániának és Szlovákiának, hogy ezt az n+2-t n+3-má változtassák. Ezért volt nekünk kettő helyett három évünk, hogy befejezzük az előző költségvetési ciklust. Ez jó volt, mert 70%-ról 90%-ra sikerült feljavítani a pénzek felhasználásának a rátáját abban az egy plusz esztendőben. Ez persze rengeteg könyvelési, elszámolási trükkel történt, de mégis ez a pénz befolyt a különböző projekteknek a finanszírozásába.
Ha decemberben 53% volt a szerződéskötési ráta, akkor nyilvánvaló, hogy újból elköltetlen pénz fog maradni a nagy infrastruktúra programban. Az előző ciklusban 2 milliárd euró maradt elköltetlen, ami az elérhető források 10%-a. Elvégeztünk egy elemzést az elérhető számokra alapozva, és az RMDSZ aggálya az, hogy újból el fogunk veszíteni körülbelül szintén 2 milliárd eurót a Nagy Infrastruktúra Operatív Programból. Ezért javasoltuk azt, hogy a kormány kérje az újracsoportosítást. Erre a kormánynak van lehetősége, pontosan a Corina Creţu biztos által vezetett vezérigazgatóság ezt jóváhagyhatja. Ez az újracsoportosítás azt jelentené, hogy 2 milliárd eurót elosztanánk negyven megye között. Megyénként 50 millió euró plusz pénz kerülhetne a regionális operatív programba. Ez nem egy etikai kérdés, nem egy erdélyi kérdés, ez egy romániai javaslat. Ugyanúgy jól jár vele Teleorman megye, mint Hargita megye.
A regionális fejlesztési régiók ügynökségei által közzétett adatokból azt látjuk, hogy tervek, projektek léteznek. Minden megye képes a következő két esztendőben felhasználni 50 millió eurót. Amúgy van egy megjegyzésem: a kormány érzi, hogy baj van. Ezt azért mondom, mert valamikor tavaly ősszel egy olyan kérést tettek le Corina Creţuhoz, amely szerint kérik a vissza nem térítendő finanszírozások arányának a növelését az infrastruktúra projektekhez. Magyarán, hogy az önrész csökkenjen 15-20%-ról 3-5-7%-ra. Ez azt a célt szolgálja, hogy egy adott, már jóváhagyott projektre több európai pénzt lehessen felhasználni a vissza nem térítendő támogatás arányának növekedésével.
Mi megfogalmaztunk egy javaslatot, várunk egy választ. De szerintem nagyon szerencsés lenne az a helyzet, hogyha a kormány komolyan venné a javaslatunkat. Vagy utánaszámolna esetleg, mert én nem vagyok biztos abban, hogy pont 2 milliárd eurót kell leosztani, lehet hogy 2,5 milliárdat, vagy 3-at kellene. Nem áll rendelkezésünkre minden adat, így csak egy becslésünk van. De ez szerintem ez egy nagyon reális becslés.
Ha a kormány kérné ezt az átcsoportosítást, azzal beismerné, hogy képtelen volt elkölteni infrastrukturális beruházásokra ezt a pénzt. Ez azért politikai kudarc lenne, amit nem biztos, hogy bevállalnak.
– A kormánynak a dolga az, hogy biztosítsa a hatékonyságot. Az, hogy a politikai prioritások fölülmúlják a gazdasági ésszerűséget, ez sajnos nem újdonság Romániában. Nemcsak a mostani kormány, hanem sajnos a régebbi kormányok is, kiváltképpen választási időszakokban, politikai prioritások szerint hoznak döntéseket, nem feltétlenül a gazdasági ésszerűség szerint. Tehát, itt semmi újjal nem találkoznánk akkor, ha visszautasítanák ezt a javaslatot. Én mégis úgy gondolom, hogy várjuk meg, amíg egy választ kapunk. A mi feladatunk az, hogy hozzájáruljunk az EU-s közpolitikák hatékony alkalmazásához. Hogyha észreveszünk egy gondot, és van egy megoldásunk, akkor nekünk jelezni kell. Nyilván, nem mi kormányzunk, nem mi vezetjük a minisztériumokat, a miniszterelnökséget, tehát nem is tudunk egyedül ilyen döntést hozni.
Egy másik pont így szól: “legyen pénz uniós forrásokból az erdélyi autópálya építésére”. A hírekből, EU-biztosi nyilatkozatokból szerintem sokan úgy értesültünk, hogy ez a pénz eddig is létezett, sokkal inkább a felhasználással volt baj.
– Világosan tudomásul kell venni azt, hogy vannak olyan kérdések, amiket akár hónapok alatt meg lehetne oldani, és vannak olyan prioritások, amik a jövőbe tekintenek. Az erdélyi autópálya is fontos, de ugyanúgy fontos a Marosvásárhelyt kelettel, Moldvával összekötő autópálya, fontos a dél-erdélyi autópályának a befejezése. És ez nyilván most már nem finanszírozás kérdése, hanem szervezés kérdése. Elég vicces, amikor olyan helyzetbe kerülünk, hogy egy magánvállalkozó felépít egy méter autópályát, hogy jelezze, a helyzet már kibírhatatlan.
A Tariceanu-kormány idején miniszterként engem is megkerestek a romániai nagyvállalkozók, a külföldi beruházók, úgy a craiovai autógyártó, mint a piteşti-i autógyártó. Olyan dokumentumokat tettek le az asztalra, amelyekben ki volt mutatva, hogy minden egyes exportált autó x euróval drágább, mert Románia nem rendelkezik autópályával.Nincs infrastruktúra. Az infrastruktúra hiánya márpedig megdrágítja a termékeket, a szolgáltatásokat, és így mindannyian vesztesei vagyunk. Az RMDSZ javaslata is erről szól, ez egy olyan hiányosság, az infrastruktúra és az autópályák hiánya, ami tulajdonképpen minden egyes erdélyi lakos kárára van. Erre megoldást kell találni, a megoldás egy része az európai uniós alapok hatékonyabb felhasználása.
Az euró bevezetésének kérdése is belekerült a programba. Az eurózónába való belépésnek természetesen számos előnye van, de azért a felkészületlen belépésnek súlyos következményei lehetnek. Nyilván vannak a maastrichti kritériumok, amiket teljesíteni kell, de ezeket leszámítva, mikor tudná azt mondani nyugodt szívvel, milyen egyéb feltételek teljesülése esetén, hogy megérett az idő az euró bevezetésére?
– A kritériumok azok ismertek, és a kritériumokat társadalmi szinten is teljesíteni kell. Teljesen világos az, ha egy korai döntés születik az euró bevezetésével kapcsolatban, vagy Isten őrizz, nem teljesen reális statisztikai adatokra épül az euró bevezetésének a döntése, mint ahogy ez Görögország esetében is történt, akkor a társadalom fizeti meg a kárát annak, hogy a dátum, a pillanat nem volt jól megválasztva. Tehát a nominális konvergencia mellett kell egy reálkonvergencia is. Arra is kell gondolni, hogy mi lesz, ha egy adott fizetés, egy adott nyugdíj euróban kifejezve sokkolóan távol van az európai átlagtól. Gondoljunk arra, mi van, hogyha makrogazdasági szinten a teljesítmény elfogadható, vagy inkább jó, de a termelékenység és a versenyképesség szintjén a különbség még mindig túl nagy. Ezek nagyon bonyolult döntések, és nyilván ezért is van az a szokásjog, amely a nemzeti bankokkal kapcsolatos világszinten: egy nemzeti bank kormányzójának nem szabad olyan kijelentést tennie, amivel befolyásolja a piacokat, vagy amellyel befolyásolja egy adott kormánynak a fiskális politikai viselkedését. Itt van a 114-es sürgősségi kormányrendelet óriási problémája is, a bankközi kamatláb (ROBOR) szabályozását át akarja fogalmazni úgy, hogy fiskális eszközöket is behoz a monetáris politikai döntésbe. Ez azt jelenti, hogy valaki vagy szánt szándékkal akar itt bajt okozni, vagy egyszerűen nem érti a legelemibb szabályokat, amelyek a pénzügyi piacokat mozgatják.
Tehát az euró bevezetéséről dátumot mondani lehet, az évszámokkal játszani is lehet, viszont én azt is javasoltam – és ez így is került bele az RMDSZ programjába -, hogy támogatjuk az euró bevezetését a következő évtized közepe táján. Az, hogy miért jó az euró bevezetése, az nyilvánvaló. Elkezdve egészen attól, hogy egy újabb svájci frankos hitelbotrány nem következhetne be, egészen addig, hogy az árfolyamingadozások, a hitelezők váratlan gondba jutása nem okozna akkora problémát, vagy a szerződéskötések, a munkaszerződések esetében is sokkal nagyobb átláthatóságot hozna az euró.
Románia egyébként is euró alapú ország lett már ezelőtt 15 évvel, emlékezzünk vissza. Itt a nagy különbség Magyarországgal szemben az, hogy Magyarországon mindenki forintban beszél, forintban gondolkodik, forintban vásárol vagy ad el autót, ingatlant vagy bármi mást, és forintban köti meg a munkaszerződéseket. Romániában már 15 esztendeje a telefondíjtól egészen az adásvételi szerződésekig euróban fejezzük ki mindennek az árat. Tehát a közvélemény fel van készülve az euró használatára, érti az eurót, sőt használja is már tulajdonképpen. Mindezek pozitív elemek a közhangulatban, a társadalomban, viszont jól kell megválasztani a dátumot, mert ha a Nemzeti Bank hibázik, a kormány, ha elsieti a dátumot, akkor azt a lakosság, a vállalkozói szféra kárára teszi. Én azt hiszem, hogy valamikor a 2020-as évek közepe táján leszünk felkészülve, nyilván mindent el lehet rontani. Ha a kormányunk a következő években hoz még pár ilyen, a 114-eshez hasonló intézkedést, akkor ezt a perspektívát is el fogja rontani, de reméljük, hogy ez nem fog bekövetkezni.
Kicsid Attila, Pénzcsinálók – transindex.ro
