A koronavírus-járvány jelentős károkat okozott a mezőgazdasági ágazatban is, jelentősen csökkentve a gazdák jövedelmét. Az Európai Bizottság tett néhány válságkezelő javaslatot, de mindenki a beharangozott átfogó mentőcsomagra vár. Winkler Gyulát, az RMDSZ európai parlamenti képviselőjét a romániai agrárágazat felzárkóztatási esélyeiről is kérdeztük.
– Európa-szerte hatalmas eladatlan élelmiszerkészletek halmozódtak fel a koronavírus-járvány miatt. A gazdák nem tudják értékesíteni terményeiket, közben folyamatosan esnek a felvásárlási árak. Hogyan látszik ez az uniós intézmények szemszögéből?
– Az online rendszerben ülésező Európai Parlament is türelmetlenül várja az Európai Bizottság új válságkezelő csomagját, amellyel többek között az agrárszektor és az élelmiszeripar gondjait hivatott enyhíteni. A csomag egyes részletei már ismertek. A Mezőgazdasági Intervenciós és Kifizetési Ügynökség (APIA) előleget fizethet a gazdáknak az idénre esedékes területalapú támogatásokból, ezzel is segítve munkájukat. Könnyítésnek számít, hogy csökkentették a helyszíni ellenőrzések arányát. A mezőgazdaság különböző ágazatait más és más módon érinti a válság. Az uniós agrárszektoron belül a legnagyobb vita jelenleg a borászatokat illetően folyik, ugyanis hatalmas készletek állnak a borospincékben, miközben készülni kell az új szezonra. Az Európai Bizottság azt ajánlotta a borászoknak, hogy bizonyos támogatás fejében a bort ki lehessen főzni szesznek, de a szubvenció nem akkora, hogy az megérje a legtöbb uniós ország borászainak. Hangsúlyosabb segítség azonban a tárolókapacitásokra igényelhető támogatás: az eladhatatlan élelmiszereket uniós pénzen hűtőházakban lehet tárolni, amíg csökken a piac telítettsége.
– A bevett gyakorlat mégis az, hogy a nagy nyugat-európai termelők dömpingáron terítik az egységes uniós piacon termékeiket, ami sokat árt a kelet-európai – elsősorban a romániai – gazdáknak. Hogyan lehetne ezt kivédeni?
– Az igazság valahol középúton van. Amikor egy országban a mezőgazdaság szervezettségi foka nagyon alacsony, akkor az érdekképviselet is gyenge. A gazdákat csak erős mezőgazdasági szervezetek tudják uniós szinten képviselni, ezen a területen romániai tevékenység alig látszik. A Mezőgazdasági Szakmai Szervezetek Bizottsága (COPA) és az Európai Unió Mezőgazdasági Szövetkezeteinek Általános Szövetsége (COGECA) – amit együttesen COPA-COGECA érdekvédelmi szervezetként szoktunk emlegetni – öt év óta kéri Romániát, hogy fizesse ki éves tagdíját. Vajon milyen esélye van ilyen körülmények között a romániai gazda-érdekvédelemnek, hogy Brüsszelben vagy más európai fővárosban hallassa a hangját? A gyenge agrárszervezettségével és még gyengébb gazda-érdekvédelmével magyarázható, hogy Románia képtelen érvényesíteni érdekeit az európai uniós agrárpiacon.
– Az Európai Bizottság május hetedikétől igen jelentős uniós támogatást nyújt a húsok tárolására. Románia – ahol alig vannak hűtőházak – mit tud ebből a támogatásból lehívni?
– Végre el kéne kezdeni a hűtőházak építését. De ezzel visszakanyarodunk a Romániában kevésbé népszerű szövetkezeti rendszer fontosságára. Tudniillik ezeket a támogatásokat sehol az Európai Unióban nem hívhatja le egymagában a termelő. Tudomásul kell venni, hogy a fejlett mezőgazdasággal rendelkező uniós országokban a szövetkezetekbe tömörülő gazdák sikeresek. A gazda azzal foglalkozik, amihez legjobban ért, vagyis termel. A tárolás, értékesítés és a marketing a mezőgazdasági szövetkezetek felségterülete. A közös európai uniós agrárpolitika sehol nem arról szól, hogy a kistermelőket egyenként jólétben tartsa. Az egységes uniós piacon eleve csak azon országok gazdatársadalmai lehetnek sikeresek, amelyek tökélyre vitték vagy viszik a szövetkezeti rendszert. Románia számára sincs más út.
– Hosszú évek óta Erdélyben is sok szó esik a mezőgazdasági szövetkezetek fontosságáról. Vannak pozitív példák, de a jól működő szövetkezetek továbbra is fehér hollónak számítanak. Ön szerint mikor lesz átfogó és ütőképes szövetkezeti rendszerünk?
– Amikor a gazdák szintjén bekövetkezik a gyökeres szemléletváltás, ezt ugyanis fentről, erős kormányzati szerepvállalással nem lehet megoldani. Senki nem akar kényszerszövetkezetesítést. Demokratikus körülmények között – ahol a magántulajdon szent – ilyesmit nem lehet erőből kivitelezni. Az államnak viszont törvényalkotó szerepe van, és szabályozhatja, hogyan nézzen ki az a bizonyos szövetkezeti rendszer. A mostani szövetkezeti törvény nem jó, mert nem tükrözi az ország különböző régióinak elvárásait. Az RMDSZ-frakcióban több próbálkozás volt már a jogszabály megváltoztatására. De nem csak erről van szó. A romániai gazdák arra panaszkodnak, hogy nálunk sokkal kisebb a földalapú uniós támogatás, mint a nyugat-európai országokban. Valószínűleg nem tudják, hogy ez miért alakult így. Romániai döntés volt, amelynek értelmében nagyon sok önellátó kisgazdaság is hozzájut uniós forráshoz. Más országokban ezeket a pénzeket az életképes, piacra termelő gazdaságok között osszák szét, így értelemszerűen a nagyobb farmok sokkal több pénzhez jutnak.
– A mai európai uniós rendszerben milyen jövő vár a kis, családi gazdaságokra?
– A nadrágszíjparcellás termelésnek semmiféle perspektívája nincs. Tudjuk, hogy a különböző típusú mezőgazdasági farmoknak mekkora az optimális üzemmérete, amely piacképessé teszi őket. Erről kellene közvitát szervezni az erdélyi magyar gazdatársadalomban is: milyen mezőgazdaságot akarunk? Mekkora az a földterület, amely eltart egy családot, ahol korszerű és piacképes termelést tud folytatni a gazda? Lehet persze nosztalgiázni az önellátó, a család szükségleteit fedező kisgazdaságokról, de ezek a „túlélési farmok” a szegénységet termelik újra.
– Az európai uniós költségvetés következő hétéves ciklusának vitáit derékba törte a koronavírus-járvány. A legnagyobb ellentétek a mezőgazdasági szektor támogatása körül alakultak ki. Ön szerint át lehet-e hidalni a különböző országok közötti nézetkülönbségeket?
– Decemberben az Ursula von der Leyen vezette Európai Bizottság egyértelművé tette, hogy számára a klímaváltozás elleni fellépés az abszolút prioritás, aminek a mezőgazdaságra is óriási hatása lesz. Ennek az új trendnek rendelik alá a teljes pénzügyi támogatási keretet. A bejelentés tovább mélyítette a tagországok közötti érdekellentéteket. Ha csak Románia és Hollandia példáját vesszük szemügyre – mindkét ország a mezőgazdasági termelésben érdekelt –, óriási különbségek vannak közöttük. A nézeteltérések áthidalása érdekében az Európai Bizottság előlépett egy újdonsággal a mezőgazdasági szektor számára, amelyet hét évvel ezelőtt, 2014-ben vezettek be a kohéziós politika területén. Lényege, hogy az Európai Unió megszabja az irányvonalakat, de a konkrét megvalósítást a tagállamokra bízza. Ez azt jelenti, hogy a mezőgazdaság területén több döntés születne Bukarestben, mint az elmúlt hétéves ciklus során. A mezőgazdasági szaktárca dönthetne a terméktámogatások és a különböző programok finanszírozásáról is. Azt még nem lehet tudni, hogy ez az elképzelés megvalósul-e, mert a járvány miatt az EB visszavonta javaslatát, de minden valószínűség szerint május végéig az újabb csomag részletei is kiderülnek, hiszen sürgető a leendő ciklus költségvetésének elfogadása.
– Az Európai Bizottság korábbi agrárjavaslata mennyire lenne előnyös a kelet-európai országok – közöttük Románia – számára, amennyiben azt az Európai Parlament elfogadja?
– Kérdés, hogy Románia esetében Bukarest milyen stratégiai fejlesztési tervet dolgoz ki. Jó volna, ha ezzel kapcsolatban a magyar érdekvédelmi szervezetek is hallatnák hangjukat. Már tavaly jeleztem a mezőgazdasággal foglalkozó erdélyi magyar érdekvédelmi vezetőknek, hogy hangsúlyosabb bukaresti képviseletre kell felkészülni. A mezőgazdasági területalapú támogatások kissé nőnek, ugyanakkor a vidékfejlesztésre valamivel kevesebb pénz jutna. Románia esetében az a nagy gond, hogy a vírusjárvány előtt sem volt gyakori vendég Brüsszelben a román agrártárca vezetősége. Sokkal hangsúlyosabb mezőgazdasági lobbira volna szüksége az országnak.
