Remek hangulatban rajtolt Déván a IX. Hunyad Megyei Magyar Napok rendezvénysora.

Szombaton a magas Déva vára alatti téren a reggeli órákban hagyományos gulyásfőzéssel indult a nap. Hét lelkes csapat aprította a hatalmas üstökbe a hozzávalót: hagymát, répát, paprikát, húst, pityókát és sok-sok finom fűszert, jókedvet, hogy kora délután röpke percek alatt jóllakhasson a térre érkező több száz vendég. – Idén hét csapat – magyarországi és helybeli 4:3 arányban – állt be főzni. Két csapat Vas megyéből érkezett, egyikük a megyei önkormányzat, másikuk Ikervár képviseletében, és rendkívül ízletes marharaguval, illetve csülkös babgulyással leptek meg minket. További két csapat a magyarországi testvériskolák képviseletében főzött, zsombói és budapesti ízeket hozva el Dévára. És természetesen a helyiek is kitettek magukért: a csernakeresztúri faluturizmus képviseletében ezúttal is a Nyisztor család főzött, mellettük ügyeskedtek az RMDSZ Nőszervezetének tagjai és a pedagógusokból verbuválódott Vöröshagyma csapat – mutatott végig a gulyásfőzők során Kocsis Attila Levente fő szervező, megemlítve, hogy a gulyáskostolók sorában nagy számban jelen lévő román ajkú lakosság tagjai többször is szóvá tették: gyakrabban kellene ilyen jellegű rendezvényt szervezni. Az ínycsiklandó termékek közt idén is jelen volt a székely kürtőskalács és a hagyományos palacsinta. A zsombóiak jó szokásukhoz híven ezúttal is megsütötték a 2200 palacsintát, amely a Szent Ferenc Alapítvány mosolygós leányzóinak kínálatában maradéktalanul elfogyott.

Gulyáskóstolás, palacsintamajszolás közben a téren felállított kézművesvásárban is sokan megfordultak. Az idei gazdag kínálat külön érdekessége, hogy többségükben helyi kézművesek portékáiból állt össze. Volt nemezékszer, kézművesszappan, papírból font szépséges kosarak, festett porcelán, horgolt termékek, levendula minden elképzelhető formában, díszesen gravírozott ékszerek, fadobozok, tükrök, gyöngyből fűzött ékszerek, kézművestáskák, babák, hűtőmágnesek. Kuriózumként pedig a Vas megyei Őrségből érkezett keramikus termékei is megtalálhatók voltak a vásárban. Az odaadással készült valamennyi termékre illett Demeter Annamária vajdahunyadi kézműves megállapítása: ha mindenki olyan szeretettel hordaná ezeket, amilyen szeretettel készülnek, akkor nagyon boldog lehetne a világ. A legszínesebb felhozatal a dévai gyermekek standjánál mutatkozott. A nyár folyamán ugyanis a Szent Antal Közösségi Házban szervezett kézművesnapokon sok mindent alkottak az ügyes gyermekkezek. A vásár alkalmával pedig büszkén kínálták saját készítésű termékeiket.

Mire a térre érkezőknek sikerült éhségüket csillapítani és egy pohár Csíki sörrel elnyomtatni a finom ebédet, a színpad környéke is kezdett életre kelni. Csatlós Zsófia megyei RMPSZ-elnök gazdag kulturális műsort konferált fel, elsőként szólítva színpadra a dévai Szivárvány Népdalkört, mely Lengyel Izabella karvezetővel bukovinai székely katonadalokkal és lakodalmas dalcsokorral örvendeztette meg a közönséget. A röpke reszpirót kínáló szünetben Aczél Imre, a népdalkör tagja ízes anekdotákkal szórakoztatta hallgatóságát. A dalos előadást tánc követte. A Csernakeresztúri Hagyományőrző Egyesület legapróbbjai mezőföldi tánccal nyitották meg előadásukat, majd nagyobb társaikhoz csatlakozva bukovinai székely táncokat roptak a színpad előtti téren. És következett a Szent Ferenc Alapítvány Margaréta Néptánccsoportja, akik ezúttal egészen újszerű produkcióval léptek színre, fekete-pirosban járták a blues-os hangszerelésű szatmári táncokat.

A lövétei Kákvirág Néptáncegyüttes, Lázár Zoltán és Orbán Ernő táncoktatók kíséretében érkezve Dévára, vajdaszentiványi és jobbágytelki táncokat hozott. – Lövétén pillanatnyilag 120-130 gyermeket oktatunk néptáncra. A Kákvirág együttessel Homoród menti, udvarhelyszéki táncokkal kezdtük, az évek során aztán kiterjedt a repertoárunk a Sóvidékre, Felcsíkra, Nyárádmentére fel egészen Szatmárig. Nagy öröm számunkra, hogy a dél-erdélyi szórványba is elhozhattuk táncainkat – fogalmazott Lázár Zoltán.
A népdalt, néptáncot középkori táncok váltották a színpadon, illetve az előtte spontán kialakult előadótéren. A IX. Hunyad Megyei Magyar Napok vezéralakjává választott Mátyás király udvarának hangulatát a dévai Renaissance együttes idézte meg, 16–17. századi angol, olasz, francia és spanyol táncokkal. Ezúttal az előadást követően táncba hívták a közönséget is, Szabó Anikó kolozsvári táncmester vezetésével sokaknak lehetőségük nyílt belekóstolni a hajdani főúri mulatságok hangulatába, elsajátítva néhány korabeli tánclépést.

A reneszánsz táncház hangulatában már előkészítette a dévai rendezvénysor ünnepélyes mozzanatát, amikor átadásra kerültek az idei Barcsay Ákos-díjak. Az öt évvel ezelőtt Dézsi Attila, akkori prefektus javaslatára született kitüntetésben miden esztendőben egy pedagógus részesül, illetve az egyházak és a civil szféra egy-egy képviselője, akik áldozatos munkával szolgálják a Hunyad megyei magyar közösség megmaradását. A díjat idén Csatlós Zsófia Hunyad Megyei RMPSZ-elnök, a vajdahunyadi ferences templom és kolostor felújítását kezdeményező Szabó Ákos plébános, illetve dr. Dézsi Attila számvevőszéki tanácsos, Hunyad megye volt prefektusa vehette át. A laudációkat a kuratórium tagjai, Winkler Gyula EP-képviselő, Kocsis Attila-Levente iskolaigazgató és Gáspár-Barra Réka újságíró olvasta fel, átnyújtva a díjat az idei kitüntetetteknek, illetve képviselőiknek. „A Barcsay Ákos-díjat azért hoztuk létre, mert fontosnak tartjuk Hunyad megyében, hogy minden évben ünnepélyesen, a nagyközönség előtt mondjunk köszönetet azoknak a személyiségeknek, akik időt és energiát nem sajnálva, tevőlegesen dolgoznak közösségünk megerősítéséért, a Hunyad megyei magyar jövőért. Azokat díjazzuk, akik pedagógusként áldozatos munkával egyengetik gyermekeink első lépéseit, akik gyülekezeti munkájuk során megerősítik keresztény hitünket és összetartják közösségünket, akik civilként vezető szerepet vállalnak azokban az intézményekben, amelyek a magyar jövőt biztosítják Hunyad megyében” – fogalmazott Winkler Gyula EP-képviselő, az RMDSZ Hunyad megyei elnöke. Az ünnepelteket köszöntötte a színpadon Marton Ferenc, a Vas megyei küldöttgyűlés alelnöke is, aki a térség három polgármesterének társaságában, illetve fellépőkkel, kézművesekkel érkezett a Hunyad Megyei Magyar Napokra, hogy gazdagítsák annak programját és újabb láncszemmel erősítsék az 1990-ben Vajdahunyad és Szombathely között szövődött testvérvárosi kapcsolatot. Marton Ferenc felszólalásában megerősítette: számára és az általa képviselt közösségek számára rendkívül fontos a dél-erdélyi magyarság, örömmel támogatják az itteni közösségek törekvéseit és ezáltal ők maguk is lélekben töltekeznek.

Az ünnepélyes momentumot széles vidámság váltotta a színpadon. A szombathelyi Bomba buli zenekar lakodalmas hangulatot teremtett a téren, sokakat perdítve táncra a színpad előtt. A szürkületkor berobbanó Titán zenekarnak így már meg volt dolgozva a talaj, Erdély-szerte egyre népszerűbb számaikkal nem csupán a szívet-lelket mozgatták meg, de magasba lendültek a kezek, és egyre fürgébben jártak a lábak is. Közben hosszas vastapsok hangzottak fel, leginkább talán az ez alkalomra született Mátyás-induló nyomán ropogott a tér. Hogyha csodák vannak még és a történelem megismétli önmagát, sokan vagyunk, kik várunk rá, hogy újra királyunk legyen, az igazságra végre koronát tegyen, még semmi nem reménytelen (…) tekints le újból ránk, Mátyás király! – zengte a Titán zenekar a Déván abszolút premierként előadott Holló király című dalt.

A szászrégeni csapat keményrockja után érkezett a színpadra a sokak által várva várt Bródy János, egy szál magában, egy gitár kíséretében. Egyszerűen jött és tiszta, szívből jövő, őszinte vallomással köszöntötte szórványbeli lelkes, értő, érző szívű közönségét. Már az első pillanattól érezni lehetett, hogy a művész és a rászegzett szemű hallgatóság ugyanazt a nyelvet beszéli. Mindannyiuknak megvannak a filléres emlékei, s ha személyesen nem is, de a szülők, nagyszülők meséivel ültek már Illés szekerén. Bródy, mintha egyszerű baráti beszélgetésre érkezett volna a dévaiak körébe, mesélt a fiát feltétlen szeretettel elfogadó Mamáról, a Kondratyjev-ciklust tanulmányozó édesapjáról, akivel megállapították: a körülmények ugyan változnak, a benne élők azonban mindig ugyanazok. Majd Micimackó örök érvényű filozófiája előtt Bródy megemlítette: idén lesz 70 éve annak, hogy 1948. december 10-én az ENSZ közgyűlése elfogadta az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatát, melynek első bekezdése így szól: Minden ember szabadnak született és egyenlő méltósága és joga van. Az emberek, ésszel és lelkiismerettel bírván, egymás iránt testvéri szellemmel kell viseltessenek – idézte szóról szóra a színpadon álló művész és biztatásul el is játszotta a Szabadnak születtél című dalát: Ne törődj azzal, hogy mit mondanak, az vagy, akinek vallod magad, akkor is, ha szembefúj a szél (…) ne feledd, hogy szabadnak születtél. Ezután már csak ráadásként jött a megerősítés: Ha én zászló volnék, sohasem lobognék. E dalt már igazi kórus dúdolta. És könnyes szemek, hosszan tartó taps kísérte le a színpadról a nyuggert, aki lazán tartott gitárjával még mindig igazi örömet tud ébreszteni a lelkekben.

Nyugati Jelen, Gáspár Barra Réka