Új tanévet kezd ma sok ezer erdélyi magyar fiatal, tehát sok ezerszer hangzik el ezen a napon: sok sikert kívánok! Sok sikert kívánunk fiataljainknak, gyermekeinknek, unokáinknak, tanítványainknak vagy egyszerûen csak iskoláskorú ismerõseinknek. Vajon azok, akik a jókívánságot megfogalmazzák, vagy azok, akik számára elhangzik, belegondolnak-e: mit is jelent a siker?
Azt szokás mondani, hogy teljesítménycentrikus világban élünk, sikerorientált társadalomban, amelyben a verseny minden: nekem (jobbik esetben nekünk) kell felülkerekedni a mindennapi versenyben, nekem (jobbik esetben nekünk) kell legyõzni az osztálytársakat, a másik osztályt, a másik iskolát, az elõzõ generációt, vagy éppen az összes többi megyét az országos versenyben!
Tehát: mit is jelent a siker? Lehet-e mérni? A mai rohanó világban, amelyben a számítástechnika – úgy néz ki – mindent mérhetõvé tett, persze hogy a sikert is mérni igyekezünk. Elsõ sorban pénzben mérjük a sikert. Nagy fizetésben, félévente lecserélt drága okostelefonban, szép lakásban, emeletes házban, menõ autóban, trendi cuccokban, minél exotikusabb vakációkban. Állítólag azt mondják az amerikaiak: ha okos vagy, miért nincs pénzed? Ezek szerint a siker mértéke a bankszámla. Van ezen kívûl egy második mérce is, ez a hatalom. Nézem a fiatal egyetemista gyakornokokat az Európai Parlamentben: a menedzsment szak menõ, fõnök szeretne lenni szinte mindenki, bankigazgató, cégvezetõ, polgármester vagy legalább (valami) elnök. Bill Gates vagy Mark Zuckerberg ezerszer népszerûbb példaképek, mint például Stephen Hawking, egyszerûen mert briliáns ötleteikbõl elõbb pénzt (nagyon sok pénzt), majd mérhetetlen hatalmat is szereztek.
Ennyi lenne? Ez a siker? Nem-e kellene egy harmadik mérce is? Dehogy nem! Arianna Huffington, a közismert HuffingtonPost.com tulajdonosától kölcsönözve a “third metric” megfogalmazást, vallom, hogy nagy szükség van a harmadik mércére (szerintem inkább a legelsõ kell, hogy legyen) ez pedig a szeretet. Lássuk csak. A siker másik elnevezése: boldogság. Helyettesíteni lehet, igaz? Sok sikert kívánok! Sok boldogságot kívánok! Egészen jól hangzik! Igyekezzünk tehát a sikert szeretetben mérni: az a sikeres, akit a legtöbben szeretnek, kedvelnek. Akinek szívesen segítenek az osztálytársai. Akire reámosolyognak a tanárok. Aki összetartja a csapatot, aki, ha vezetõ, nem azt mondja “gyertek, fogjuk meg és vigyétek!” hanem azt, hogy “ha összetartunk, számunkra lehetetlen nincs!” Az a sikeres tanuló, aki örömest segít másoknak, aki õszinte és megbízható csapattag, aki tudja, hogy az igazi öröm csak attól teljes, hogy valakivel megosztod. Aki érti, hogy együtt a barátokkal, együtt a csapattal minden akadályt könnyebb áthágni és minden gyõzelemnek nagyobb az értéke!
Azt kívánom tehát az erdélyi magyar tanulóknak és a tanári közösségeknek, hogy a ma kezdõdõ tanévben és az ezután következõ sok-sok évben is úgy tanuljanak és úgy tanítsanak, neveljenek, hogy a siker mindhárom mércéjét szem elõtt tartva, mindig a legfontosabbikat részesítsék elõnyben: a szeretetet.
Sok sikert kívánok, sok boldogságot kívánok!

Winkler Gyula
Déva, 2015 szeptember 14