Felújított templomban iktatták be Petrilla református lelkipásztorát

Bensõséges, meghitt ünnepségen adott hálát Istennek a petrillai református gyülekezet a felújított templomért és a fiatal lelkipásztorért, akit ez alkalommal iktattak be hivatalosan tisztségébe.

Az ünnepi istentiszteleten Zsargó János, Hunyad megyei református esperes hirdetett igét. Jézus boldogmondásaiból ragadva ki egy részt, arra irányította a gyülekezet figyelmét, hogy boldogok, akik éhezik és szomjúhozzák az igazságot, mert õk megelégítetnek. – Az ige azokról beszél, akikben ott van az egészséges lelki éhség és szomjúság, az igazság, Isten tanítása iránt. A világ mindenkor, de talán ma még inkább, széleskörû kínállattal csillapítaná ideig-óráig éhségünket. És az innen-onnan való csipegetés néha eltompítja az igazság iránti vágyunkat. A petrilla-lónyai gyülekezet azonban temploma felújításával arról tett bizonyságot, hogy éhezi és szomjúhozza Isten igéjét. Fontos számára az a hely, ahol elmondhatja imádságát és Isten áldásában részesülhet. Ugyanakkor a felolvasott ige hordozza azt az örömhírt is, hogy az Úr nem hagyja megelégítetlenül az õ nyáját. Ide is lelkipásztort küldött Kovács Szabadi Levente személyében, hogy eljutassa a gyülekezet tagjaihoz az Õ igéjét – fogalmazott Zsargó János esperes, az Úr áldását kérve Petrilla templomos népére és lelkipásztorukra.

A petrillai gyülekezettel együtt ünnepelt a közösség számos meghívottja, támogatója, jó barátja, a helyi római katolikus közösség plébánosa, az összes Zsil-völgyi lelkésztárs, valamint Kupai Szabó Kornél, a martfûi testvérgyülekezet lelkipásztora. Mindannyian Isten áldását kérték ifjú kollégájuk életére, munkájára, hogy eddigi szolgálatához híven, Istenben bízva, bátran és jó reménységgel élje hivatását, teljesítse küldetését.

Kovács-Szabadi Levente petrilla-lónyai lelkész hivatalos beiktatásának ünnepélyes pillanatán túl, hálával telt szívvel szólította meg az ünneplõ gyülekezetet. Örömmel osztotta meg az elmúlt két év tapasztalatát, amikor egy elárvult közösségbe érkezve lassan sikerült kiépítenie az egymás közti bizalmat, igazi közösséggé kovácsolnia a gyülekezetet, olyannyira, hogy már erõt éreztek a külsõ építkezésre is. Így sikerült az utóbbi évben önerõbõl felújítani a hajdan bányászházból átalakított petrillai templomot és már elkezdõdött a lónyai templom felújítása is. A lelkipásztor köszönetet mondott mindenkinek, aki lélekben, anyagiakban vagy kétkezi munkával támogatta a templom felújítását, s bár ódzkodott a névszerinti köszönetnyilvánítástól, külön megemlítette Kovács István gyülekezeti gondnok kitartó munkáját, örökös bizalmát és reménységét, amely igazi támaszt jelentett.

Az ünnepségnek megható mozzanata volt a maroknyi gyülekezet kórusának elõadása. Az Istent énekkel verssel dicsérõ gyülekezeti tagok nagy izgalommal sorakoztak fel az Úr asztala elõtt. És szinte jelképerejû volt a lelkipásztor és felesége, Kovács-Szabadi Tünde lupényi lelkész asszony gesztusa, amint két oldalról közrefogták az énekelni, szavalni készülõket és velük együtt dicsérték az Urat. Érzõdött, hogy komolyan gondolják Túrmezei Erzsébet sorait: “Otthonom a templom. Ajtaján belépve mindig hazaérek”.

A gyülekezet belsõ épülésének jeleként könyvelhetõ el a testvér-gyülekezeti kapcsolatok erõsödése is. Martfûrõl nem csupán a református gyülekezet lelkésze jött el, hanem dr. Kiss Edit polgármester asszony és Rágyanszky István önkormányzati képviselõ is együtt kívánt ünnepelni a petrillaiakkal. A polgármester asszony meleg szavakkal üdvözölte a Zsil-völgyi gyülekezetet, és örömmel nyugtázta, hogy az utóbbi években egyre szorosabbra fûzõdnek a két közösség közötti kapcsolatok, melyek mindannyiuk épülését szolgálják. Erdélybõl lelki táplálék érkezik mindig Martfûre. Onnan pedig biztatás és gondoskodás sugárzik a Zsil-völgyiek felé. Ezúttal is gazdag ajándékkal érkezett a martfûi küldöttség. Anyagi támogatást hozva a templom további fenntartásához, értékes könyvadományt az anyanyelvõrzéshez és jelképes ajándékként fába faragva hozták el a fiatal lelkipásztornak Prometheus lángját.

Az ünnepi felszólalók sorát Winkler Gyula, EP-képviselõ zárta, akit szintén jó barátként üdvözöltek a házigazdák. Winkler Gyula elmondta: mai változó és eszméletlen sebességgel rohanó világunkban valóban rengeteg olyan folyamat, történés, változás szemtanúi, részesei vagyunk, amelyekrõl úgy véljük, hogy rossz irányba viszik életünket. Ugyanakkor számos jó irányú változást is megtapasztalhatunk. – Ilyen a petrillai templom megújulása, ilyen a magyar közösségek egyre erõsödõ összefogása, a szórvány felé irányuló magyarországi támogatás megszilárdulása, ilyen a dévai oktatási központ megalakítása és mûködtetése, és még sorolhatnánk – fogalmazott a képviselõ. Majd hozzátette: Vannak azonban olyan dolgok is, amelyek a rohanó világ ellenére nem változtak meg. – Ilyen ennek a petrillai templomnak a melegsége, az itteni gyülekezet szeretete által fenntartott családias hangulat, a hit, a reménység és az, hogy fontosnak tartjuk õrizni nyelvünket, kultúránkat, épített örökségünket és továbbadni azt gyermekeinknek. Kívánom, hogy ezek az értékeink soha se változzanak – fogalmazott az EP-képviselõ.

Az ünnepséget alkalomhoz illõ, szeretetvendégség zárta. A terített asztalra kerülõ finomságokból sem hiányzott a gyülekezeti tagok és a fiatal lelkészcsalád szeretete.