Végső szakaszába érkezett a dél-amerikai államok és az Európai Unió közötti, nagy nemzetközi sajtóvisszhangot kapott Mercosur szabadkereskedelmi egyezmény megkötése. Az uniós mezőgazdaság védelmével kapcsolatos kiegészítő előírásokról hamarosan szavaz az Európai Parlament, majd a tagállamoknak is rá kell bólintaniuk a továbblépéshez, eközben továbbra is vita dúl az olcsó élelmiszerek uniós importjának kockázatairól. A Mercosur-egyezménnyel kapcsolatos pró és kontra érveket Winkler Gyula RMDSZ-es európai parlamenti képviselővel sorakoztattuk fel.

 

– A négy dél-amerikai ország, Argentína, Brazília, Paraguay és Uruguay alkotta kereskedelmi szervezete, a Mercosur széles körű együttműködésre készül lépni az Európai Unióval. A megállapodáshoz több uniós tagállam – köztük Magyarország és Románia – fenntartással viszonyul, a mezőgazdasági miniszterek ellenzik. Európai parlamenti képviselőként hogyan látja, milyen kockázatai vannak egy ilyen egyezménynek?

 

– A Mercosur és az EU közötti egyezmény megkötésének előkészítése pontosan 25 évvel ezelőtt kezdődött, 2000-ben indultak az első, a két kereskedelmi blokk közötti egyezség létrehozását célzó tárgyalások. A Mercosur tagállamai között nem olyan erős ugyan az együttműködés, mint az Európai Unióban, ez mégis a két kereskedelmi tömb közötti megállapodás lenne.

 

Az egyeztetések azért húzódtak el ilyen hosszan, mert komoly aggályokat vetett fel az uniós tagállamok egy részében, főleg Franciaország részéről, amihez később más uniós országok is csatlakoztak, köztük Magyarország és Románia.

 

A fenntartások, aggályok elsősorban az európai mezőgazdasági termelés védelme érdekében hangzanak el, mert Dél-Amerikában másfajta eszközöket és technológiákat alkalmaznak, így az alacsonyabb áron importált termékek nehéz helyzetbe hoznák az európai termelőket. Az uniós tagországok főleg a marha- és a csirkehús-kereskedelemre, valamint a cukortermelésre gyakorolt hatásától tartanak.

 

– Az Európai Unió tekintetében melyek az előnyei a megkötés előtt álló szabadkereskedelmi egyezménynek?

 

– Az előnyökről is fontos beszélni, mert egy 400 millió lakost számláló, feltörekvő dél-amerikai piacról van szó, ahol nagymértékű a protekcionizmus, ipari ágazataikat magas vámokkal védik. Amikor az egyezmény alapján ezek a vámok megszűnnének, az európai ipar számára jelentős exportlehetőségek jelentkeznek. Elsősorban a különféle technológiákra, az autóiparra és az energetikai szektorra gondolok, de a pénzügyi és bankszektor, a mesterséges intelligencia és az innováció is olyan területek lennének, ahol az Európai Unió nagy előnyökre tehetne szert. Ez sok új munkahelyet, erősödő gazdasági ágazatokat, erősödő exportot, azaz plusz gazdasági növekedési impulzust adna az Európai Unió tagországai számára.

 

– Nemcsak a mezőgazdasági termelők érdekvédelmi szervezetei, hanem a természetvédők és különböző zöld szervezetek képviselői is felemelték a hangjukat az egyezmény ellen. Azzal vádolták az EU vezetőit, hogy az új szabadkereskedelmi egyezmény biztosítékok nélkül még nagyobb lendületet adna az erdőirtásnak, hogy a mezőgazdasági termelés fellendítésében érdekelt Mercosur-államok nagyobb területen gazdálkodhassanak. Mit tesz Brüsszel ezen aggályok elhárítására?

 

– Amikor közel két évtizedes egyeztetést követően 2019-ben megszületett az első megállapodás a két gazdasági tömb között, terítékre kerültek a természetvédelmi és demokratikus jogrenddel kapcsolatos aggályok is. A hat évvel ezelőtt újraindult tárgyalások során több célt tűztek ki: elsősorban a klímavédelmi intézkedések betartását, az erdőirtás elleni fellépést, az emberi jogi célkitűzéseket és a mezőgazdasági biztosítékok kidolgozását. Az új szöveg 2024-re tisztult le, amely különféle biztosítékokat is tartalmaz. Nemrég kidolgoztak két olyan jogi szöveget is, amely a mezőgazdasági védőintézkedéseket rögzíti. Ezt ezen a héten bocsátják szavazásra az Európai Parlament nemzetközi kereskedelmi bizottságában, és a következő héten az Európai Parlament plenáris ülésén fogunk dönteni róla.

 

Mezőgazdasági védőintézkedések a Mercosur keretében

 

– Milyen biztosítékot kapnak az európai gazdák például a jóval olcsóbb dél-amerikai marha- és csirkehús behozatalának ellensúlyozására?

 

– A mezőgazdasági védőintézkedések kompenzációs lehetőségeket is magukban foglalnak. A szöveg arról rendelkezik, hogy mikor lehet leállítani, illetve betiltani a behozatalt bizonyos szektorokban. Például amennyiben piaci zavar keletkezik az Európai Unióban, leállítható, felfüggeszthető a mezőgazdasági termékek importja. Másrészt létrejön egy olyan biztonsági alap, amelyből a gazdákat kompenzálni lehet az esetleg keletkező károkért. Ez a sürgősségi alap már része az Európai Unió új költségvetési javaslatának, amelynek forrásait viszont nemcsak a Mercosur-egyezménnyel kapcsolatban lehet felhasználni. Ez érvényes az ukrán gabonaválság kapcsán is. Most, decemberben dől el, hogy a tagállamok politikai szereplői hogyan viszonyulnak a csomaghoz. Utána 2026 egyik vezető témája lesz a nemzetközi szabadkereskedelmi egyezmény megkötése: hogyan érkezik meg a Mercosur-egyezmény az Európai Parlamentbe ratifikáció végett, illetve hogyan viszonyulnak hozzá a tagállamok, hiszen párhuzamos módon nekik is ratifikálniuk kell.

 

– Az Egyesült Államok épp az ellenkezőjét teszi, védővámokkal bástyázza körül magát. Milyen esély van arra, hogy az Európai Unió gazdaságpolitikája eredményes lesz?

 

– Valóban azt látjuk az Egyesült Államok részéről, hogy a szabályokon alapuló nemzetközi kereskedelmet erőalapú közpolitikával akarja helyettesíteni. Ezzel szemben az Európai Uniónak az az érdeke, hogy olyan partnerségeket tudjon kiépíteni, ahol a nemzetközi kereskedelem szabályokon alapul. Ilyen szempontból fontos, ami Ázsiában történik: az Európai Unió

– Indonéziával,

– Malajziával

– és a Fülöp-szigetekkel is tárgyal, a következő időszakban velük is egyezségre juthatunk.

Ausztráliával ez a partnerség 2–3 évvel ezelőtt szakadt meg, szintén a mezőgazdasági szektor aggályai miatt.  Amennyiben a Mercosur-egyezményt sikerül aláírni, az óriási geopolitikai szerepet játszhat. Európának vissza kell szereznie gazdasági versenyképességét.

 

– Gazdasági szakértők szerint az Európai Unió egyre inkább teret veszít a világkereskedelemben, az Egyesült Államok és Kína is elhúz mellettünk. Milyen esélyei vannak az Uniónak, hogy gazdaságilag megerősödjön?

 

– Gazdasági és kereskedelmi szempontból az Európai Unió jövője nagymértékben attól függ, hogy meg lehet-e menteni a szabályokon alapuló globális rendszert. A beszállítói láncok is csak úgy tudnak működni, ha betartjuk a szabályokat. Az Európai Bizottság épp most jelentette be új gazdasági doktrínáját, úgy vélem, hogy jelenleg megfelelő biztosítékokkal és védelmi intézkedésekkel rendelkezünk.

A Mercosur-egyezmény megkötése az egyik útja annak, hogy az Európai Unió gazdaságilag megerősödhessen. Sem az Egyesült Államokkal, sem Kínával nem tudjuk megnyerni a világversenyt, amikor erőalapú politizálásról van szó. Az Uniónak csak akkor van reális esélye, ha szabályokra épülő világgazdaság szerint működünk, és a világkereskedelmi rendszer is erre épül. Az EU-nak vissza kell tudnia építeni gazdasági versenyképességét, és meg kell őriznie azt a képességét, hogy gazdasági szereplőként biztonságot és fejlődést nyújtson a tagállamok gazdaságai, új munkahelyeket, új bevételeket és magasabb jövedelmet biztosítson a cégek számára.

Pattanásig feszült a helyzet a nyugat-, és a kelet-európai gazdák körében. A területalapú agrártámogatások lefaragása, a tehéntartás korlátozása és a vámmentes dél-amerikai mezőgazdasági termékek behozatala miatt több tízezer gazda tüntetne.

 

– Hogyan látja az európai uniós mezőgazdaság jövőjét? Azért kérdezem, mert ha valamelyik támogatási tétel csökken, alapjaiban meginoghat az uniós agrárágazat, miközben azok az unión kívüli országok, amelyekkel szerte a világban kereskedünk, jóval kevesebb pénzt fordítanak agrártámogatásra, mégis olcsóbban termelnek.

 

– Elsősorban azt kell az Európai Unióban eldönteni, hogy mit várunk el a mezőgazdasági ágazattól. Ha az elmúlt 3-4 év tendenciáit nézzük, azt látjuk, hogy a mezőgazdasági ágazattól nemcsak az élelmezésbiztonságot várjuk el, hanem különböző természetvédelmi és klímavédelmi szerepet is. Elvárjuk, hogy az élelmezésbiztonságon és a piacra termelésen kívül a mezőgazdaság védje a természetet, állítsa vissza a különféle erdős vagy vizes élőhelyeket, védje a biodiverzitást, és lépjen fel a klímaváltozás ellen – mindezek olyan kívánalmak, amelyek elsősorban nem az agráriumhoz kötődnek. A rengeteg plusz elvárás és bürokratikus szabály miatt ma az európai uniós mezőgazdaság nagy problémája, hogy a különféle egyezmények miatt olyan termékek kerülnek be a tagországok piacaira, amelyek olcsóbbak, mert máshol nagyobb versenyképességgel tudnak termelni.

 

– Kérdés viszont, hogy a jóval olcsóbb importtermékeknek milyen az előállítási módja és a minősége, mit engedjünk be az uniós piacra.

 

– Itt föltevődik a kérdés, hogy mit teszünk a GMO-szektorral. Egyes tagállamok megtiltották a génmódosított termékek behozatalát és forgalmazását, amihez joguk van. Kérdés, hogy mit teszünk az élelmezésbiztonsággal az általános biztonságpolitikai változások közepette. Úgy gondolom, hogy Európának nem szabad elmozdulnia az Egyesült Államokban elterjedt ipari mezőgazdaság felé, amely nagy mértékben használ génmódosított növényeket, hiszen számunkra az élelmezésbiztonság nemcsak mennyiséget, hanem minőséget is jelent. Tudjuk, hogy az európai mezőgazdasági és élelmiszeripari termékek jobb minőségűek, és bizonyos növényvédő szereket Európa már évtizedek óta betiltott, mert veszélyeztetik az emberi egészséget.

 

Ha az az érdekünk, hogy a minőségi hozzáállásunk megmaradjon, akkor el kell dönteni, hogy a többi klímacél milyen külön finanszírozást igényel, mert megfelelő támogatás nélkül mindezt nem lehet elvárni a gazdáktól.

 

Úgy látom, hogy az agrártámogatások kérdése a következő években nem fog megoldódni, nem hiszem, hogy új filozófiai váltás áll be. Ugyanakkor tisztázni kell, mit akarunk, mit várunk el az agráriumtól, és ennek kapcsán lehet meghatározni, milyen finanszírozási lehetőségeket kell a továbbiakban biztosítanunk az agrárszektornak.

Makkay József, Krónika