Kedves házigazdák és tisztelt meghívottak!
Nagy örömömre szolgál, hogy a Magyar Szórvány Napján szinte minden erdélyi magyar közösség képviselõje itt van, nemcsak a szórványközösségeké. A nagyváradi kongresszuson indítottuk útjára négy évvel ezelõtt ezt az ünnepet. Hiszek abban, hogy ünnepeink meghatározóak és fontos, hogy a szórványnak is legyen ünnepe. Második éve a MÁÉRT Szórvány Szakbizottságának döntése értelmében nemcsak Erdély, hanem a teljes Kárpát-medence megünnepli a Magyar Szórvány Napját november 15-én, Bethlen Gábor erdélyi fejedelmünk születésének napján. Reménységünk az, hogy a jövõ héten ülésezõ Magyar Állandó Értekezlet és a december elején éves gyûlését tartó Kárpát-medencei Magyar Képviselõk Fóruma megteszi a megfelelõ lépéseket, hogy a Magyar Országgyûlés által szentesített ünneppé váljon a Magyar Szórvány Napja, ahogy korábban Kelemen Hunor szövetségi elnök ezt megfogalmazta.
Bethlen Gábor dél-erdélyi településen, Marosillyén, mai szóval szórványvidéken született (nyilván akkor másak voltak a demográfiai és közösségi realitások – szerk. megj.), életének fontos részét a Gyergyói-medencében, Székelyföldön töltötte és nemcsak Kárpát-medencei, hanem közép-európai jelentõségû tanintézményt alapított, amely ma is nevét viseli Nagyenyeden. Ilyen szempontból is jó és találó választás a szórványnap gondolata, amely a székely-szórvány együttmûködés gyümölcse, ahogy a kezdeményezés és a javaslat megfogalmazása is. Nemcsak ezért említem az Összetartozunk székely-szórvány programot a szórványcselekvési tervbõl, hanem azért is, mert ez a program szemlélteti a leginkább azt, ahogy itt most a teremben ülünk – hiszen itt vannak a szórványmegyék, de az erdélyi, székelyföldi magyar közösségek képviselõi is. Szórványmegyékrõl beszélünk, de ha figyelmesen megnézzük Erdély, Bánság és Székelyföld demográfiai térképét, azt látjuk, hogy mindenütt vannak szórványközösségek. Léteznek és ugyanolyan figyelmet igényelnének a Partium vagy Maros megye bizonyos részein élõ magyar szórványközösségek. A székelyföldi magyar közösségekkel való együttmûködés pedig természetes. Úgy tartják, Napóleon mondta, hogy a legjobb védekezés a támadás. Ez ránk is érvényes, nyilván a mai értelemben kell használnunk, de az aktív, kezdeményezõ magatartás támadást is jelenthet a mi esetünkben. A fegyverünk ma természetesen a tudás, a kezdeményezõkészség, az aktív jelenlét, a szolidaritás. A legjobb közösségi önvédelem pontosan a szórvány támogatását jelenti. Sok elmélet van a szórványléttel kapcsolatosan, egy valamiben azonban megegyezhetünk: a szórvány sohasem szûnik meg, csak odébb költözik. Ha egy közösség eltûnik, ha feladunk egy végvárat, akkor a szórványlét nem tûnik el, hanem a következõ településre költözik és elkezdi akár a legerõsebb tömbben élõ közösség szélét marni, gyengíteni. A szórványpolitika közösségpolitika, úgy vélem, a szórvány cselekvési tervben nemcsak a Fõtitkárság erõforrásait, kezdeményezéseit szabad és kell felfedezni, hanem a kormányzati szerepvállalás prioritásait is, amelyek a szórványt célozzák meg, ott lehet és ott kell felfedezni a magyar támogatáspolitika új prioritásait is. Reméljük, hogy ez megvalósul és a közösségi, önkormányzati, a romániai és a magyar kormányzati források is elérhetõek lesznek a szórványprogramok mûködtetésére.
Kelemen Hunor szövetségi elnök említést tett a MÁÉRT Szórvány Szakbizottságának csütörtöki budapesti ülésérõl. Aznap egyébként szórványnapi konferenciát is tartottak a magyar fõvárosban, tehát valóban Kárpát-medencei dimenziót kapott a Magyar Szórvány Napja, persze tovább kell erõsíteni ezt az ünnepet. Két fontos témát érintettünk a szakbizottsági ülésen, az egyik a már mindenki által ismert tematikus évekkel kapcsolatos jövõ évi javaslat. Az új kezdeményezést, hogy 2015 legyen a szakoktatás éve a szórványoktatás szempontjából is nagyon fontosnak tartom. Európai szinten és Erdélyben is – legyen szó tömbrõl vagy szórványról – az oktatási kínálat eltávolodott a munkaerõpiac igényeitõl. Ha a szakoktatás ki tudja szolgálni ezeket az igényeket, akkor egy lépéssel közelebb kerülünk ahhoz, hogy a szülõföldön való gyarapodásról beszélhessünk. Bízom benne, hogy a MÁÉRT plénuma elfogadja a szakoktatás évére vonatkozó javaslatot.
A második fontos téma az Iskolák veszélyben címû kutatás volt, amelynek partnere az RMDSZ Fõtitkársága. Ez egy erdélyi kutatás, amelynek tartalma nagyon fontos, és ott van a kérdés, amivel Kapitány Balázs, a Központi Statisztikai Hivatal – Népességtudományi Kutatóintézet igazgatóhelyettese zárta bemutatóját, de én magam is életbevágónak tartok: hogyan tovább. Van egy kutatás, van egy helyzetfelmérés, a szakemberek tudják, hogy öt év múlva másképp fog kinézni az a kép, amit a kutatás anyaga most megrajzol, de mindenképpen meg kell válaszolni a kérdést, hogyan tovább. Úgy gondolom, hogy a szórványoktatás az a kérdéskör, amelyet nemcsak a mai konferencián, hanem a továbbiakban is folyamatosan napirenden kell tartani, nemcsak elméleti megközelítésben, hanem a gyakorlati megoldások megtalálásának érdekében is.
Köszönöm, hogy meghallgattak!
A IV. Magyar Szórvány Napja alkalmából, Medgyesen szervezett szórványkonferencián elhangzott elõadás szerkesztett változata.
