Miért támogatja Manfred Webert, ha az a jogállamisághoz kötné a pénzek elosztását? Mit gondol az európai minimálbérről? Mi a gond Macron terveivel? Miért nem jó közös listán indulni a többi erdélyi magyar párttal? Miért használja románul a nevét, úgy, hogy Iuliu Winkler? Winkler Gyula, az RMDSZ listavezetője válaszol az Azonnalinak. Interjú.

Ön mi okból támogatja Manfred Weber jelöltségét az Európai Bizottság élére?

Elég régóta és elég jól ismerem Manfred Webert, sokszor voltak olyan alkalmak, amikor négyszemközt vagy személyesen egyeztettünk. Azt látom, hogy

ő bajorként és vidéken élő emberként sokkal könnyebben és sokkal tisztábban érti-érzi azt, hogy mit jelent a romániai magyar kisebbség, mit jelent az őshonos kisebbség,

mit mondunk mi azzal, hogy a román államnak államalkotó eleme a romániai magyar közösség. Tehát már a hátteréből kiindulva is fogékonyabb ezekre a dolgokra. Az is tény, hogy több alkalommal támogatta célkitűzéseinket. Mi az Európai Néppártban akarunk haladni, ahol Manfred Webernek fontos pozíciója van frakcióvezetőként. Ne felejtsük el, hogy az előző frakcióvezető Joseph Daul volt, aki most az Európai Néppárt elnöke. Persze Daulról ezt az empátiát nem tudnám elmondani, de ez más kérdés.

Nyilván rengeteg spekuláció van azzal kapcsolatban, hogy alkalmas-e Manfred Weber a bizottsági elnökséget elfoglalni, tekintettel arra, hogy nincs közigazgatási háttere, nem volt miniszterelnök, nem volt miniszter. Véleményem szerint alkalmas szakmailag is, emberi kvalitások szempontjából is, hiszen az Európai Néppártnak a frakcióját vezetni nem egy kis vállalkozás. Mert annyira sokszínű, és olyan tág az a skálája az úgynevezett jobbközépnek ma, hogy nagyon sok megközelítést kell egyeztetni.

Azért ezzel kezdtem, mert nemrég volt Webernek egy javaslata, miszerint egy jogállamiságot vizsgáló szakértői panelt állítana fel, és elmarasztaló vélemény esetén akár egyes uniós támogatások felfüggesztését is lehetővé tenné. Ezzel gyakorlatilag akár Románia, akár Magyarország is rosszul járhatna, amennyiben bejönne a terve. Erről mit gondol?

Ezzel elvben nekem nincs bajom, feltéve, ha bizonyos feltételek teljesülnek.

Ha a jogállamisághoz kötjük az Európai Unió alapjainak a folyósítását, azt mondom, rendben van, de két feltételnek kell teljesülnie ehhez.

Az első az, hogy pontosan tudjuk felmutatni azt a jogalapot az európai szerződésekben, amely megengedi ezt a kapcsolatot.

Ő azt mondja, hogy külön bizottság lesz, amely megvizsgálja egy országban a jogállamiságot.

Értelmezés kérdése a jogalap, én tudom, hogy szinte bármire föl lehet mutatni egy cikkelyt, ez a jogászok dolga. Úgy tudom, hogy legutóbb a Tanács jogászai azt mondták, hogy az, amit a Bizottság javasol, nem állja meg a helyét. Tehát itt valószínű, hogy ha továbbmegyünk ezen az ösvényen, akkor valamikor az Európai Bíróság elé kerül ez az ügy.

A második feltételem az, hogy ha jogállamiságról beszélünk, számomra nyilvánvaló, hogy kell léteznie egy úgynevezett jogállamiság-megállapodásnak az Európai Unióban. Az Európai Unió tagállamai egyenlők, minden szempontból: jogi berendezkedéstől, gazdaságtól, és minden egyébtől függetlenül.

Tehát akkor, amikor azt mondjuk, hogy megvizsgáljuk a jogállamiság helyzetét Lengyelországban, Magyarországon, Romániában, én felteszem a kérdést: melyek a kritériumok?

Minek alapján vizsgáljuk az X tagállamban a jogállamiság helyzetét, és nem vizsgáljuk az Y tagállamban? Ezt az elvárást nem én találtam ki, az Európai Parlament illetékes bizottságában régóta forog ez a kérdés, legalább másfél-két éve. Van is javaslat arra, hogy ha az Európai Unió és az Európai Parlament intézményei folytatni akarják ezt a gyakorlatot, hogy a parlamentben vitát kezdeményezünk egy tagállamról, jelentéseket mutatunk be, akkor ez ki kell lépjen a politikai értelmezés szférájából. Nyilván az Európai Parlament egy politikai testület, de ettől függetlenül, amikor jogállamiságot kutatok, akkor kell egy szabály- és kritériumrendszer. És akkor

döntsük azt el, hogy a jövőben minden évben, vagy minden második évben minden tagállam esetében megvizsgáljuk a jogállamiság működését, és országjelentést készítünk.

Ha ez a két feltétel teljesül, én egyetértek azzal, hogy kössék az európai alapokat a jogállamisághoz.

Milyen testület lenne alkalmas arra, hogy évente országjelentést készítsen?

Nem tudom, nevezhetjük országjelentésnek, vagy másvalaminek, de létre kell jönnie egy ilyen mechanizmusnak.

Sok kérdés van mostanság amúgy is a kohéziós alapokról, várhatóan a következő ciklusban nagyon meg fog változni a pénzek elosztása. Hogyan néz most ki ez Kelet-Közép-Európa számára? Egyelőre úgy tűnik, hogy Románia többet kapna, Magyarország meg rosszabbul járna.

Az Európai Parlament azt javasolta, hogy legyen egy költségvetés, amely 2021-től 2027-ig terjed, és ez a többéves költségvetési keret legyen megállapítva most, még május 9-e előtt, úgy, hogy még május 9-én, ami a kampány kellős közepe lesz, akkor Nagyszebenben, az EU-csúcs alkalmával a Tanács is hagyja jóvá a hétéves költségvetést.

Ezt bizonyos tagállamok nem tartották egy pozitív dolognak, nem tudtak beleegyezni. És az történt, hogy először októberre tervezték a költségvetés elfogadását, ez viszont teljesen irreális, hiszen októberben fog megalakulni az új Európai Bizottság. Erre rá is jöttek a tagállamok, januárban, már a romániai elnökség alatti első külügyi tanács döntött úgy, hogy decemberben lesz a költségvetés elfogadva. December az utolsó utáni momentum, tehát, hogyha nem lesz költségvetési keret decemberben ebben, akkor már borítékolható, hogy a 2021-es költségvetési ciklus megkezdése késlekedni fog. Meglátjuk. Egy politikai konklúzió van ebből:

azok fogják elfogadni a költségvetést, akiket a választók május 26-án megválasztanak.

Hiszen úgy az Európai Parlamentnek az összetétele ebből a választásból fog származni, mint az Európai Bizottságé, és a fő tisztségek elosztása az új politikai konstrukciót fogja tükrözni.

A kohéziós alapokban a Bizottság javaslatában Románia számára valóban több, Magyarország számára kevesebb alap lenne beosztva, de azért nem csak az összegek számítanak: az is számít, hogy milyen a nemzeti stratégiai terv, és a fejlesztési terv miket ír elő. Ez eléggé különböző tartalommal jelentkezik Románia és Magyarország esetében.

Ugyanakkor én Románia esetében nem zengenék örömódákat, tudniillik az ördög mindig a kisbetűkben van elbújtatva. Lehet ugyan, hogy több pénz van, viszont az is számít, hogy hány százalékos az önerő, továbbá az is, hogy az ország által összeállított stratégiai terv hogyan fog kinézni. A jelenlegi véleményem szerint nem túl jól: túl kevés pénz van a decentralizált regionális-operatív programra, és túl sok pénz van a központosított nagy infrastruktúraprogramra, amelyet, már most utalnak arra jelek, hogy nem fogunk tudni teljesíteni.

Tehát maradnak majd újból elköltetlen pénzösszegek.

Erre az RMDSZ-nek amúgy van is egy javaslata, éspedig az, hogy kérjenek átcsoportosítást a nagy infrastruktúraprogramtól a regionális operatív programba, ezt a kormány kérheti, és az Európai Bizottság jóváhagyhatja. Ez nem egy magyar kérdés, ez egy országos kérdés, mindenhol a megyékben, legalábbis a mi megyéinkben, vannak olyan projektek, amelyekre el lehetne költeni a pénzt. Az is kérdés, hogy meglesz-e az a kétéves hosszabbítási idő, amelyben a végrehajtást folytatni lehet. Ha nem, akkor majd 2027-ben leszünk nagy gondban.

Nyilván, mi még számokat nem tudunk megfogalmazni, mert nem tudjuk, hogy mi lesz például a brexittel, rengeteg dolog ismeretlen. Viszont a struktúra maga megvan, az Európai Parlament, úgy a magyar álláspontnak, mint ahogy a romániai álláspontnak megfelelően javításokat, jobbítást tudott behozni a Bizottsághoz képest. Hogyha ezt lezárjuk, akkor innen kell majd továbbmenni, ha majd megnyílik újra a tárgyalás lehetősége az európai parlamenti választások után.

Időközben a Székely Nemzeti Tanács nyert egy olyan pert az Európai Bizottsággal szemben, ami szintén a kohéziós alapokhoz kapcsolható. Ők azt szeretnék, ha a régiók, ahol kisebbségek élnek, egyfajta pozitív diszkrimináció alapján kapnának támogatást. Ön ezzel egyetértene?

A jogi alapok, amelyekre épül a kezdeményezés, az Európa Tanácsban meglévő jogi alapokra épülnek (az Európai Uniónál nagyobb, de gyengébb, nem szupranacionális, negyvenhéttagú nemzetközi szervezet, nem összekeverendő az Európai Tanáccsal – a szerk.), és mi is nagyon régóta dolgozunk azon, hogy az Európa Tanács és az EU intézményei között minél nagyobb átjárás legyen, ugyanis kisebbségjogi szempontjából az Európa Tanács messze az Unió előtt áll.

Az SZNT kezdeményezésének elfogadása egy győzelem, és úgy tudom, hogy az RMDSZ minden feltételt megteremtett arra, hogy itt valamilyen szintű együttműködés alakuljon ki, hiszen az SZNT is el kell kezdje az aláírásgyűjtést. Ezt a FUEN is támogatni fogja, Vincze Lóránt jelölttársamnak volt is már erre nézve nyilatkozata. Úgy vélem ez is része annak, hogy fönntartsuk az érdeklődést az őshonos kisebbségek felé az Unióban, és mentalitásváltást érjünk el ezen a területen.

Jó, de látja ennek a realitását? Mert a Bíróság azt mondta ki, hogy a Bizottság érvelése jogilag helytálló, csupán procedurális okokból adtak igazat a kezdeményezőknek.

A szabályok és a törvények nem Mózes táblái, ezeket a politika alkotja és módosítja. Nem arról van szó, hogy konkrét eredményt két hét alatt el lehetne érni, hanem arról, hogy van egy hangulat, törekvés, irány. Hiszen

maga a Minority SafePack európai kisebbségvédelmi kezdeményezés is részben olyan elemeket tartalmaz, amelyeket nem lehet megvalósítani a szerződések módosítása nélkül.

Viszont mi dolgozunk. Egy alkotmányt a parlament fogad el, a szerződéseket az európai intézmények, és ha kell, akkor tudják módosítani is ezeket. Nyilván, ha más okokból kifolyólag elindul a közeljövőben egy szerződésmódosítási procedúra, akkor a mi feladatunk, hogy készen álljunk. Azt nem gondolom, hogy az őshonos kisebbségek javára be fog indulni ilyen módosítás.

Mi a legvalószínűbb ok, ami miatt egy ilyen szerződésmódosítás elindul?

Ez nehéz kérdés, de lehet akár a közös európai uniós védelmi eszközökkel kapcsolatban, az európai hadsereggel, vagy az európai közös határvédelemmel kapcsolatban, az új bevándorláspolitikára nézve, esetleg akár ennek a rendszernek megreformálhatatlansága miatt, vagy akár a gazdasági ügyek következtében, a bank- vagy transzferunió szükségessége miatt. Ezek miatt esetlegesen kialakulhat olyan politikai helyzet, ami miatt szerződésmódosításra lehet szükség.

Egyre többen mondják, hogy szükség lenne egy úgynevezett európai minimálbérre, ön erről mit gondol? Van-e ennek bármilyen realitása?

Az Európai Unió jövőjéről szóló vitának az egyik eleme a minimálbér. Emmanuel Macron volt a legutóbb, aki újra felvetette ezt a témát, az ő, most már eléggé ismert levelében, amit pár héttel ezelőtt írt és publikált az unió hivatalos nyelvein.

Emmanuel Macron vezető akar lenni, ő egy császári Franciaországot épített nagyon gyorsan magának, de kiderült, hogy ez nem működik, úgyhogy a franciaországi reformok egészen komoly patthelyzetben vannak. Véleményem szerint – és nem akarok cinikusnak tűnni –

gondolt egyet Franciaország elnöke, és azt mondta, hogy ha nem lehet Franciaországot megreformálni, akkor reformáljuk meg az EU-t.

Rengeteg pozitív dolog van Emmanuel Macron levelében, viszont van egy pár nagyon problémás megközelítés. Az egyik számomra, mint romániai magyar politikus számára az, hogy egy többsebességes, mag-Európára, és periféria-Európára oszló Európát vizionál. A másik probléma az, hogy ő új intézményeket akar létrehozni, például zöldenergia-ügynökséget. Én nem vagyok biztos benne, hogy az európai konstrukciónak a problémája az, hogy túl kevés intézmény lenne. Ellenkezőleg: pontosan az, hogy túl távoliak az intézmények az állampolgártól. Inkább itt kellene valamit tenni. Persze hozhatunk létre új intézményeket, de csak akkor, ha azok előtanulmányok által bizonyított módon hasznosak az európai konstrukcióhoz.

A harmadik problémám Emmanuel Macronnal egy régi történet, ez a francia-német ellentétnek is a lényege. Nyilván a francia-német együttműködés az Európai Unió motorja továbbra is, és a közöttük lévő ellentét egyik lényeges pontját én abban látom, hogy

Franciaország mindig egy transzfer-Európát javasolt. Egy olyan Európát, ahol közösbe tesszük a költségvetéseket, közösbe tesszük a különféle monetáris, pénzügyi, pénzpiaci, banki eszközöket, utána pedig ez a központosításnak kedvez,

mert akkor valaki dönt. Nyilván, azok, akik döntenek, az egész Európai Unió, a transzferunió nevében döntenek.

Konkréten az európai minimálbért én nem látom megvalósíthatónak a következő időszakban. Ez egy differenciált minimálbér kellene, hogy legyen: nem álmodhatunk arról, hogy Romániában és Németországban a következő évtizedekben egyforma lenne nominális értékben a minimálbér.

De mi ennek a legfőbb akadálya?

A gazdasági teljesítmény. Teljesen más Németország gazdasági teljesítménye, mint Romániának vagy más országoknak. A munka termelékenysége különféle, a bérek pedig elsősorban a munka termelékenységétől és a gazdaság hatékonyságától függenek.

Tehát addig, amíg nincs egyforma termelékenység, nincs egyforma bér. Ez nagyon egyszerű.

Vannak ugyan szociális kiegészítő eszközök, de ezek nem tudják a gazdaságot fölülírni. Az újraelosztás lényege – a szocialisták, a baloldali politikusok és a baloldali vezetők mindig meg szoktak feledkezni erről a történelem során –, hogy a pénzt először meg kell termelni, és aztán lehet majd újra leosztani. Tehát a hatékonyság és a termelékenység egyenlősége fogja meghozni a minimálbér egyenlőségét.

Amúgy Macron hátsó szándékkal javasolja ezt, tulajdonképpen vegytiszta protekcionizmus az, amit Franciaország csinál, amikor azt mondja, hogy a kamionsofőröknek a három Franciaországban eltöltött napra francia minimálbért kell biztosítani.

Ez protekcionizmus, hiszen a gazdaság szempontjából Németország és Franciaország is fantasztikusan nyernek konkrétan a szállítmányozás területén abból, hogy a kelet-európai cégek, személyek, sofőrök, szállítmányozók kisebb áron végzik el ugyanazt a szolgáltatást, mint a németországiak vagy a franciaországiak. Ennek van egy nagyon jelentős bizonyítéka is: Romániában, a nyugati országrészben, tehát Erdélyben, németországi szállítmányozócégeknek, illetve személyzetet biztosító cégeknek a romániai, erdélyi leányvállalatai végzik el a sofőrök kihelyezését. A keleti részen, a Regátban francia cégek végzik ugyanazt, francia cégek leányvállalatai.

Tehát teljesen nyilvánvaló, hogy itt a gazdasági hatékonyság és a mozgásszabadság kell legyen az első. Emmanuel Macron javaslatai ezen a területen keretbe akarják szorítani a személyek szabad munkavállalásának az elvét, ami nélkül pedig nem létezik Európai Unió.

Térjünk ki picit a kampányra! A közvélemény-kutatások nagyjából azt mutatják, hogy az RMDSZ az 5 százalékos küszöb határán mozog. Tart-e esetleg attól, hogy nem lesz meg ez az 5 százalék?

Amióta a politikában vagyok – és ez nem kevés idő –, a választások előtt rendszeresen mérik ezt, és az RMDSZ az öt százalék körül mozog, picivel alatta vagy picivel fölötte. Erre nekem mindig az a reakcióm, hogy nem a közvélemény-kutatásokat kell megnyerni, hanem a választásokat. Másrészt, nyilvánvaló, hogy

minden egyes alkalommal nagyon komoly munka van a kampányban, és óriási kihívás, hogy az RMDSZ jusson be az Európai Parlamentbe, ez nagyon komoly csapatmunka.

A csapatkapitány a szövetségi elnök, Kelemen Hunor. Most, a kolozsvári kongresszuson, egy újabb négyéves mandátuma kezdődött, addig legitim. És alkalmas, határozott személy ahhoz, hogy a csapatot győzelemre vezesse.

Nem akarok most nagy szavakat használni, de tényleg; ez a lényeg, hogy van még két hónap. Megkezdtük ezt a munkát tavaly ősszel, tehát jó idejében, hogy tájékoztassuk a közösség tagjait, hogy világosítsuk fel őket az Európai Unió jelentőségéről, a választás tétjéről. Megfogalmaztuk világosan ezeket a téteket, és ha el tudunk érni a közösségünk tagjaihoz a következő hatvan napban, akkor én bízok abban, hogy az RMDSZ újból teljesíti azt a százalékarányt, ami megengedi azt, hogy szolid, erős képviselettel rendelkezzen az Európai Parlamentben.

De volt itt a kampánynak meglehetősen szélsőségesnek tartott vetülete is. Nagyon sok értelmiségi felháborodott például az úgynevezett Másnaposok-kampányon, amikor Băsescu meg Oprea volt részegként ábrázolva. Ön mit gondol, helyes volt ez?

A szervezeten belül viták vannak, és vitáknak kell is lenniük. Ez nagyon fontos, a vita viszi előre a szervezetet.

Én nem kívánom kommentálni az RMDSZ kampánystábjának a tevékenységét,

mert egy szervezet vagyunk, és egy csapatban vagyunk, ugyanazt a célt követjük, és ugyanazt az eredményt akarjuk elérni. Még egyszer: kampányban vagyunk, és a cél az, hogy ezt a kampányt nyerjük meg, nem a jelöltek számára, hanem a romániai magyar közösség számára.

Csak feltűnt, hogy ön nem osztotta meg, míg a legtöbb RMDSZ-es politikus megosztotta.

Mindenfélét megosztunk, a tevékenységünk a közösségi média felületein nagyon fontos, és ezt a tevékenységet is csapatban csináljuk.

Fog-e önnek Sógor Csaba hiányozni? Mert végül is, amióta Románia EU-tag, önök ketten mindig ott voltak az Európai Parlamentben, Sógor Csabának meg most nem jutott befutó hely.

Az egymás után meghozott döntések ezt az eredményt hozták. Volt, amikor hárman voltunk az Európai Parlamentben, volt, amikor ketten. Sógor és én nagyon különböző személyiségek vagyunk, úgy szakmai hátterünket tekintve, mint emberi habitusunkat, és biztos vagyok benne, hogy ez egy pozitívum volt, hiszen kiegészítettük egymást.

Nyilván nem baráti társaság az európai parlamenti képviselet, én Sógor Csaba teljesítményét, eredményeit és munkáját nagyon tisztelem,

viszont volt egy szövetségi döntés, amelynek az eredményeit ismerjük.

Miért volt elképzelhetetlen a közös lista a két másik romániai magyar párttal, az Erdélyi Magyar Néppárttal és a Magyar Polgári Párttal?

Ezt nagyon könnyű populista módon megfogalmazni, mármint a közös listát. Akkor, amikor jogi szempontból belegondolunk, hogy mit jelent egy közös lista, annak van egy jogi kodifikációja. Ez koalíciót jelent, ez új szabályokat jelent, és többek között, politikai szempontból ez az RMDSZ identitásának feladását jelenti. Teljes tisztelettel a két kisebbik romániai párt iránt, az RMDSZ most már maholnap harminc esztendeje képviseli a romániai magyarságot legitim módon, mindig megkapta a képviselethez szükséges támogatást. Képviseli őket döntő arányban a helyi önkormányzatokban – most már egy ilyen félkoalíciós módon a Magyar Polgári Párttal Bukarestben is a parlamentben, hiszen két politikusa van a Magyar Polgári Pártnak. A két MPP-s képviselő jogilag RMDSZ-es képviselő és RMDSZ-esekként vannak a bukaresti parlamentben.

A 2014-es európai parlamenti választások előtti közös döntésnek megfelelően viszont mégiscsak mi vagyunk az a szervezet, amely változatlan névvel, változatlan jelszóval, szimbólumokkal, logóval, és elveiben változatlan módon látjuk el a romániai magyarság politikai képviseletét és közképviseletét, ezzel egyedülállóak vagyunk a romániai politikában. Egyetlen szervezet sincs már azok közül, akik 1990-ben alakultak meg.

Önt amikor támadják a közösségi médiában, akkor azt főleg annak ürügyén teszik, hogy Iuliu Winklerként használja a nevét. Másrészt meg az látszik, hogy önnek elég sok román követője is van a közösségi médiában. Számít ön román szavazatokra is?

Az EP-választások során a megszerzett szavazatok az RMDSZ szavazatai. Nekem, mint sok RMDSZ-es politikusnak, több tisztségem van, az egyik, amit már nagyon-nagyon régen betöltök, az a Hunyad megyei elnöki tisztség. Hunyad megye szórvány, megyei szinten 3,8 százalék, inkább a városokban van nagyobb számú magyarság.

Hunyad megyei politikusként nyilván románul is kommunikálsz, innen származik a román követőimnek a száma. Én fontosnak tartom őket, továbbá azt is gondolom, hogy másféleképpen kell szórványban politizálni, mint a székelyföldi tömbben.

Itt a sikeres politizálás egy feltétele az együttműködés. Hunyad vagy Szeben megyében a közösség jogait nem a román többség ellenében lehet elérni, hanem velük együtt.

Ha már Hunyad megye: mi az a három dolog, amiért érdemes egy magyarországinak odamennie?

Budapesttől Déváig hatvan kilométer híján autópályán lehet közlekedni – nem ezért érdemes, hanem ezért könnyű. Hunyad megye az egyike azoknak földrajzi szempontból, amelyek nagyon keveset változtak az elmúlt 950 évben, mióta a vármegyerendszer létrejött. A mai Hunyad megye megfelel a régi vármegyének, nem történt hozzátoldás, elcsatolás. Fantasztikusan sok történelmet visel magán, ez lenne az első ok.

A Hősök terén a tizennégy alak közül három a mi megyénk szülötte, ez elég jó arány.

A második ok az lenne, hogy annak ellenére, hogy nagyon kevesen vagyunk, egy élő közösség vagyunk. El lehet menni Csernakeresztúrra például, ahol már nem csak reggelig tartó dínom-dánom van a faluturizmusban, vagy csak annyi, hogy meg tudjuk mutatni a kisgyereknek a tehenet, hanem vannak már túravezetőink, lehet menni Retyezátba, meg tudjuk mutatni a történelmi helyeket Algyógytól a hátszegi medencéig. De amúgy is: fölmenni a Retyezátba egy magyarországinak egy kalanddal egyenlő. Itt még vannak olyan érintetlen vidékek, amelyeket sem az Alpesekben, sem máshol nem lehet már megtalálni.

A harmadik ok az, hogy mi nagyon vendégszerető emberek vagyunk, elég felhívni bárkit közülünk, gondolok itt lelkészekre, szervezeti vezetőkre, pedagógusszervezetekre, RMDSZ-re, faluturizmus vezetőire, és az információt azonnal meg lehet szerezni. Aki egyszer nálunk járt, az nagyjából vissza is szokott jönni.

 

Kulcsár Árpád, azonnali.hu