Egy új államközösség létrehozásáról ír a német és francia gazdasági miniszter, amelyhez csak az eurózóna országai csatlakozhatnának. Winkler szerint kétsebességes EU alakulhat.
Az Európai Unión belüli mélyebb integrációról, közös parlamentrõl, költségvetésrõl és adózásról értekezett Sigmar Gabriel német és Emanuel Macron francia gazdasági miniszter a The Guardian brit napilap csütörtöki lapszámában.
A két politikus elképzelése szerint ehhez a szorosabb integrációt feltételezõ államközösséghez csak az eurót használó országok csatlakozhatnának, a többi tagállam pedig egy lazább EU-ban maradna, és jóval nagyobb szuverenitással rendelkezne. A szerzõk állítják: Európa nem várhat tovább, és ebben a helyzetben Franciaországnak és Németországnak a közös felelõssége, hogy utat mutasson.
Az EU-n belüli francia-német vezetõi szerep hangsúlyozása nem új keletû, a két ország hangsúlyos szerepvállalása eddig sem volt titok, ám az utóbbi idõszakban ez hatványozottan jelentkezett az uniót érintõ gazdasági és politikai kihívások kezelésében. A francia-német páros úgy véli, hogy az eurózóna országai közötti gazdasági különbségek áthidalása mélyebb együttmûködést feltételez, ennek érdekében pedig létre kell hozni egy olyan szövetséget, amelyik politikailag és gazdaságilag is önálló hatáskörökkel rendelkezik, és képes lesz új lendületet adni az integrációnak.
Ez külön parlamentet, önálló költségvetést, adórendszert, a szociális ellátások közös szabályozását és közös európai pénzügyi alapot jelentene. Végeredményben arról van szó, hogy az eurózóna tagállamai föderatív irányba mozdulnának el, míg az eurót nem használó országokra egy könnyebben teljesíthetõ kritériumrendszer várna, ami azt jelentené, hogy mindannak vége lenne, amit eddig az EU jelentett, és valóssággá válna az a kétsebességes Európa, amelyrõl Angela Merkel német kancellár már 2012-ben nyíltan beszélt.
Megkerestük Winkler Gyulát, az RMDSZ EP-képviselõjét, aki szerint komolyan kell venni a német és francia gazdasági miniszter felvetéseit.
“Ha megpróbálunk a dolgok mögé nézni, akkor elsõsorban ott találjuk a Görögországgal kapcsolatos azonnali döntéseket, ugyanis ezekrõl is szó van. Még nem lehet tudni, hogy Ciprasz miniszterelnök mit fog tenni. Ha jól tudom, a napokban a parlament elé fogja vinni azt a pénzügyi megegyezést, aminek a hátterében kötelezettségek is állnak, amelyeket Görögországnak teljesítenie kell. Itt különbözõ reformokról, privatizációról, az állami szektor mûködésének hatékonyabbá tételérõl van szó” – fogalmazott a politikus.
Hozzátette: világosan látszik, hogy külpolitikai dimenzióban is véleménykülönbségek vannak a tagállamok között. “Nem az eurózóna tagjai és az azon kívül esõ államokra gondolok, hanem sokkal inkább dél-keletre és észak-nyugatra tagolódik a külpolitikai dimenzió. Itt Ukrajna, a menekültek, a mediterrán övezeten kívül a gazdasági koordináció kérdésérõl is beszélni kell. Itt vannak azok az eszközök, amelyek 2009 óta rendre megszülettek, gondoljunk az európai szemeszterre, a költségvetési koordinációra, a bankunió kérdésére.
Ugyanakkor világosan benne van az európai alapszerzõdésben, hogy a tagállamoknak be kell vezetni az eurót, igaz határidõk megnevezése nélkül. Ez a kitétel nyilván a gazdasági válság elõtt született, viszont ez alóli kivételt csak két ország, Dánia és Nagy-Britannia kért. Rajtuk kívül az összes többi tagállamnak be kellene vezetni az eurót. Hallottuk, mit mondott Orbán Viktor ezelõtt pár nappal, hogy hosszú évtizedekig még megfelel a forint Magyarországnak” – vázolta Winkler.
Megjegyezte, hogy Magyarország ettõl függetlenül elvégezte mindazt, amit Románia csak most készít elõ, konkrét menetrend, tervek stb. A felelõs entitásokat létre kell hozni Romániában, és ha jól tudom, ez lesz a témája a Klaus Johannis által bejelentett, politikai vezetõkkel való találkozónak. A Nemzeti Bank ezt most készíti elõ, de még egyelõre nem nagyon létezik semmi. Tehát a gazdasági koordináció, a gazdasági kérdések is ott vannak ennek a történetnek a hátterében – mondta az EP-képviselõ.
Winkler szerint a két miniszter a cikkben arról beszél, hogy meg kell alkotni az az EU-t, amit az alapító atyák annak idején elképzeltek, egy föderális, politikai uniót.
“A cikk errõl szól, ilyen értelemben semmiképp nem tekinteném viccnek, sem olcsó provokációnak. Elmondták, hogy õk ezt akarták a kezdet kezdetén is, de a válság után más irányt vett ez a történet. Arról beszélnek, hogy van-e akarat létrehozni még egy politikai uniót, mert ha igen, akkor a franciák és a németek létrehozzák, hisz õk akarják, és azok, akiknek ez nem kell, ott maradhatnak a periférián, egyfajta gazdasági szövetségben, belsõ szabadpiaccal és szabadkereskedelmi övezettel, ám akkor megalakul a kétsebességes EU” – zárta Winkler Gyula.
