Kápolnaszentelés Petrozsényban - Isten otthona, a szeretet otthona

Isten szeretet, ez a kereszténység lényege, hangsúlyozta dr. Jakubinyi György gyulafehérvári érsek szombaton Petrozsényban a Jézus Szíve gyermekotthon kápolnájának a felszentelési szentmiséjén. Az Ószövetségben 613 parancs található, tiltó és előírás jellegű egyaránt. Amikor a tanítványok azt kérdezték, hogy ezek közül melyik a legfontosabb, Jézus kettőt emelt ki: szeresd Istent és szeresd felebarátodat. Sőt, egyesítette a kettőt, azok olyanok, mint az érem két oldala. Aki az emberért tesz, az Istent szolgálja. A Böjte Csaba atya által működtetett dévai Szent Ferenc Alapítvány is ezt teszi, a petrozsényi kápolna felújítása és az áldozatos gyermeknevelése révén Istent szolgálja.

A Szent Ferenc Alapítvány már 2005-ben beindította a petrozsényi Jézus szíve gyermekkollégiumot, a zárdaépület kápolnája azonban továbbra is romokban hevert. Tavaly ilyenkor Szász János helyi plébános kezdeményezésére beindult a kápolna felújítása, amit a petrozsényi önkormányzat, Várpalota, a magyarországi testvérváros önkormányzata, Zsombó magyarországi község önkormányzata, Magyarország nagykövetsége és a nemzetpolitikai államtitkárság, valamint a mallersdorfi nővérek és Winkler Gyula EP-képviselő támogatásával egy év alatt befejeztek. Szerdánként ifjúsági szentmiséket tartanak a gyermekotthon diákjai számára a szépen felújított kápolnában.

Felemelő és rendkívül örvendetes esemény Petrozsény számára, a helyi szórványmagyarság Istenbe vetett hitétnek eredménye, jegyezte meg ünnepi felszólalásában Tiberiu Iacob-Ridzi polgármester, aki ismét kiemelte, hogy milyen jelentős a magyarság a bányavidéknek, mennyire példamutató az etnikumok közötti békesség. Saját családjából ismeri, ortodox román édesanya és katolikus magyar édesapja révén mindkét közösséghez kötődik, s sok erdélyi vegyes családhoz hasonlóan kétszer ünnepli a húsvétot.

Brendus Réka, a magyarországi nemzetpolitikai államtitkárság képviselője szerint a petrozsényi kápolna csupán egy apró csepp a nemzeti intézményeink tengerében, de hát minden tenger cseppekből áll. Ami annál is örvendetesebb, hogy a nemzeti önazonosság két tartópillérének – a templom és iskola – jelképes egyesítése.

Katona Csaba, Várpalota alpolgármestere, illetve Gyuris Zsolt, a Csongrád megyei Zsombó polgármestere örömét és megtiszteltetését hangsúlyozta, hogy ilyen szép és felemelő ünnepségen vehetnek részt a dél-erdélyi szórványban. Mit jelent erdélyi magyarnak lenni? Például azt, hogy ha kell, többször is felépítjük azt, ami a miénk, jelképesen és konkrétan is, jegyezte meg ünnepi felszólalásában Winkler Gyula, az egyházi ingatlan restituciós bonyadalmaira és a kápolnaépület felújítására utalva. Mindezt konoksággal, kitartással és hittel tesszük, szeretetre alapozván.

Egy héttel húsvét után a kápolna felszentelése amolyan jelképes feltámadás, folytatta vallási szemszögből az előtte felszólaló gondolatmenetét Böjte Csaba atya. Az épület sokáig kápolnaként működött, amíg a történelem viszontagságai megváltoztatták a helyzetet. Most újból kápolnaként működik, szépen felújítva, immár nemcsak szelleme él tovább, hanem fizikailag is feltámadt. Sok ember munkájának köszönhetően, noha Csaba atya Ács Éva, a kollégium volt igazgató asszonyát és a felújításban oroszlánrészt vállaló dévai Nagy Zsoltot emelte ki. Élettel, fiatal lendülettel kell betölteni. Ez amúgy a legnagyobb kihívás, nemcsak az erdélyi magyarság számára, hanem egész Európában, s egyszerre a legjobb gyógyszer: ha orvosként egyetlen gyógyszert kellene felírjon receptre Európa problémáira, akkor azt írná, hogy gyermek. A gyermek a megoldás, hangsúlyozta Böjte atya.

A Jézus szíve gyermekotthon diákjai – akik az ünnepség elején nagyszerű zenés előadással mutatkoztak be – az ünnepség végén a szép virágcsokrokat ajándékoztak mindazoknak, akik támogatták a kápolnaépület felújítását. Az ünnepség azonban folytatódott, a budapesti Nemadomfel tagjainak lélekhez szóló vallásos dalos előadásával. Ami már azért is megható, mert az egyesület testi és szellemi fogyatékosok egyesülete, akik mégis erős Istenbe vetett hittel és méltósággal viselik nehéz keresztjüket és igyekeznek szebbé tenni az életet.