Az idei Hunyad Megyei Magyar Napokon tizedik alkalommal adják át a Barcsay Ákos-díjat, amelyet 2013-ban alapított az RMDSZ és a Hunyad megyei Magyar Állandó Konferencia (MÁK). Az évforduló kapcsán beszélgettünk Winkler Gyulával, az alapító okirat egyik aláírójával.
– Erdélyben számos közéleti díjat osztanak már. Miért tartották fontosnak megalapítani a Barcsay Ákos-díjat?
– Fontos, hogy az értékeinket felismerjük. Mert az, hogy megismerjük a hagyományos és mindenki által elfogadott és ismert értékeket, a történetnek csak az egyik része. A másik, szintén nagyon fontos rész, hogy körülnézel magad körül. Látod, hogy van egy közösség, amely kisebbségben él. Vannak emberek, akik időt, energiát, pénzt áldoznak erre a közösségre, akik a saját tehetségükből, tudásukból sok mindent megosztanak másokkal, és tulajdonképpen ezek a közösség oszlopai, a szervezők, akiket sokféleképpen nevezhetünk. De nagyon sokszor megtörténik, hogy elfelejtünk köszönetet mondani ezeknek az embereknek. Elfelejtjük megköszönni az áldozatot, az erőfeszítést. Talán ez volt a fő gondolat, amely vezérelt bennünket ezelőtt 10-11 esztendővel, amikor arról beszéltünk, hogy Hunyad megyében is érdemes és szükséges alapítani egy közéleti díjat. Az RMDSZ és a Magyar Állandó Konferencia közös döntése volt. Ez utóbbi nem egy szokványos intézmény. Hunyad megyében működtetünk egy olyan állandó konferenciát, amely találkozási teret jelent az oktatási szakembereknek, magyar pedagógusoknak, magyar civilszervezeteknek, a lelkészeknek, illetve az RMDSZ-nek, hiszen mi csak összefogással, csakis együtt tudunk célba érni. Úgyhogy talán az értékek megbecsülése és a köszönet szándéka vezérelt bennünket, amikor megalapítottuk ezt a díjat.
– Hunyad megyében elég sok névadó felvetődhetett, hisz itt ringatták Bethlen Gábor, Hunyadi János bölcsőjét is. Miért pont Barcsay Ákosra esett a választás?
– Nyílván Hunyad megyében bőven kínálkozik névadó. És igazat állítunk, ha azt mondjuk, hogy Bethlen Gábor, vagy Hunyadi János Hunyad megyei. De ők annyira nagyok, annyira kiemelkedő személyiségei a magyar történelemnek, hogy nem köthetjük őket csak a megyénkhez. Barcsay Ákos fejedelem történelmi jelentősége is messze túlnő a megyén. De kevésbé ismert személyiség, annak ellenére, hogy az ő fejedelemsége idején fogadta el a szászsebesi országgyűlés Erdély első hivatalos címerét. És jelentős támogatója volt az egyháznak, a művelődésnek. A Barcsay család emlékét még élénken ápolják a Vajdahunyad és Déva közötti Kisbarcsán, ahol jelentős birtokuk volt. Egy olyan Hunyad megyei kötődésű történelmi személyiség, akiről keveset tudnak, de méltó megemlékezni róla. Ezért esett a választás Barcsay Ákosra.
– Hogyan történik a díjra való jelölés?
– Létezik egy kuratórium és egy jelölési procedúra, melynek értelmében bármely Hunyad megyei magyar civilszervezet, az RMDSZ helyi szervezetei javasolhatnak erre a díjra, olyan személyeket, akik sokat tettek a közösségért. Három kategóriát hoztunk létre, és úgy vélem, ez fedezi a mi közösségünk sokszínűségét. Elsősorban a pedagógusok köréből kerül ki minden évben egy díjazott, másodsorban a civilszervezetek, a közösségi munka területéről jövő javaslatokat keresünk, harmadsorban egy egyházi személyt, aki lehet lelkész vagy olyan gyülekezeti tag, aki egyházi vonalon végez közösségépítő munkát.
– Tíz esztendő alatt már közel harminc személy kapta meg e díjat. Előfordulhat, hogy kifogyunk a jelöltekből?
– Nem hiszem, hogy ilyen veszély fenyeget. Legalább két irányba lehet gondolkodni akkor, amikor a kuratórium tagjai egy listát kézhez kapnak, és el kell döntsék azt, hogy ki lesz az aktuális év három díjazottja. Elsősorban gondolni lehet életmű-díjazásra, amikor már egy szép korban lévő személy esetében visszatekintünk az életére és a közösségért végzett 30-40 évnyi munkáért mondunk köszönetet. Illetve van a másik kategória, a fiatalabb személyek, akik még teljes erővel végzik a munkájukat, és az elmúlt években kiemelkedő eredményt tudtak felmutatni. Amikor ezt az eredményt Barcsay-díjjal honoráljuk, úgy gondoljuk, hogy az elismerés hozzájárul a munka folytatásához. Talán egy újabb löketet ad az, amikor valaki látja, hogy a közössége elismeri a munkáját. Amúgy olyan kezdeményezés is létezik, amelyet folytatni fogunk, hogy a fiatalokkal megismertetjük a Barcsay Ákos, illetve az RMDSZ révén szintén évente kiosztott Ezüstfenyő-díj díjazottjait. És úgy gondolom, nagyon fontos, hogy elsősorban a fiatalok megismerjék a díjazottakat, a világlátásukat, hogy mi motiválja őket a közösségért való tevékenységben, az áldozathozatalban, mi motivál arra, hogy a saját időmet ne csak saját célra vagy a szűk családomra fordítsam, hanem a közösségért is hozzak áldozatot. Úgyhogy, ha sikerül a fiataloknak is átadni ezt a szellemiséget, nem tartok attól, hogy a következő időszakban kifogynánk azokból a személyekből, akik megyei közéleti díjra érdemesek.
