A 2007-es, majd a 2009-es európai parlamenti választások kampányai során is programalkotó viták folytak Erdély-szerte, ebbõl az ifjúsági szervezetek, a MIÉRT is kivette részét. Az alapmegfogalmazás nem módosult az évek során, ma is azt mondjuk mi, erdélyi magyarok, hogy a jövõ Európája a közösségek és  régiók Európája, ahol megtaláljuk a helyünket.

Egyre gyakrabban hangzik el az a kérdés, hogy az európai, történelmi értelemben vett nemzetállamok képesek-e megválaszolni a globilizáció kihívásait, legyen szó gazdasági, kereskedelmi vagy politikai kihívásokról. Az egyre általánosabbá váló válasz ma már az, hogy nem a nemzetállam az a keret, amely a jövõ kihívásaival meg tud birkózni.  Többek között a Közép-Európai Tanulmányok Központjának, a CES-nek (amelynek igazgatója, a finn Tomi Huhtanen is jelen volt a csütörtöki elõadáson- szerk. megj.) egyik kiemelt kutatási területe is arra vonatkozik, hogy milyen lesz a jövõ Európája, amely minden állampolgárnak, minden közösségnek egyformán biztosítja a kiteljesedési lehetõséget.

Egy példát hoznék fel. Múlt héten zajlott az EU-csúcs, amely végre kimozdítani látszik Európát a holtpontról. Dinamikus találkozó volt, nemcsak fontos döntések születtek, hanem ütemtervet is elfogadtak azzal kapcsolatban hogy bankunió fog kialakulni az EU-ban, hogy a 2014-2020-as költségvetésnek milyen prioritásokat kell tartalmaznia, hogy az úgynevezett EU2020  terv megvalósításához milyen pénzügyi alapokat kell megteremteni, és végül a felelõsség és szuverenitás, a szolidaritás és felelõsség közötti egyensúly kérdésrõl is szó volt: elvárjuk a szolidaritást, de ezt valamivel ellensúlyozni kell, például a szuverenitás egy részének átadásával.  Hogy ez rossz-e vagy jó ez az erdélyi magyarságnak? Azt hiszem, nem lehet rossz, hiszen a jelek azt mutatják, hogy az Európai Parlament, egy demokratikusan megválasztott intézmény egyre nagyobb szerepet fog játszani az unió életében, az európai döntésekben. Az Európai Parlamentben ott vannak az országoknak a küldöttei, az EP egy olyan testület, amely úgy tud véleményt alkotni, hogy – ha kell – ellenébe tud menni az európai nemzetállamok kormányainak. És ez egyre gyakrabban fog meg történni, ez a dolgok rendje.

Tegnap Strasbourgban fontos szavazásra került sor. Mindannyian hallottunk az ACTÁ-ról, a Hamisítás Elleni Kereskedelmi Megállapodásról, amelyet az EP elvetett, sõt 478 szavazattal utasította el, mindössze 39 képviselõ voksolt a ratifikálás mellett, 165 tartózkodott. Ez több mint kétharmados többség volt. Az ACTÁ-val kapcsolatosan azért azt még el kell mondani, hogy nehéz helyzetben voltunk, hiszen egyrészt ennek az egyezménynek kiemelkedõen fontos szerepe lett volna abban, hogy az EU gazdasági érdekeit megvédje. Tudjuk, hogy az unióban a legfontosabb kincsünk a szellemi tulajdon, az inventivitás, az a technológia, amely az európai tudósoknak, vállalkozóknak agyából születik. Hogy miért is vetette el mégis az Európai Parlament az ACTÁ-t? Mert az alkalmazása az egyéni szabadságjogokat korlátozná. És amikor az  EP-nek választani kell egy eszmei elv és egy gyakorlati, akár gazdaságösztönzõ intézkedés között, akkor az EP-képviselõk azt mondták, hogy az eszmék mellett állnak ki. Azt mondtuk, ha az alapvetõ emberi jogok alapértéknek számítanak, és amikor ezek sérülnek, köztük az információhoz való jog, a saját személyiséghez való jog, akkor azt nem szavazhatjuk meg, mert nem illik az értékek uniójához. Gazdasági érdek nem írhat felül egy alapértéket. Ezzel tulajdonképpen az Európai Parlament a jövõbe mutatott: a jövõ Európájában a nemzeti kormányok nem tudnak titkos egyezségeket kötni, nem tudnak az állampolgároktól, a nyilvánosságtól elbújva akár euroatlanti, akár globális szintû egyezményekben gazdasági érdeket promoválni. Természetesen szükség van az unióban is a gazdasági érdekek promoválására, a szellemi tulajdon védelmére, de más eszközöket kell találni a megvalósítására.

Ez a jövõ uniója. Úgy gondolom, hogy amikor az Európai Egyesült Államokról beszélünk, egy nemzetállamnak – legyen szó Romániáról vagy Magyaroszágról – a költségvetését nem egyedül  a kormány állapítja meg, hanem tárgyalnia kell  Brüsszellel, a Bizottsággal, a parlamenttel, ez pedig nem a szuverenitás elvesztése, hanem az egyéni, a tagállami szuverenitásoknak a közösbe tétele és a közös letéti intézmény az Európai Parlament, amelynek egyre nagyobb szerepe kell hogy legyen. Így tud megvalósulni ez a fajta unió, a politikai unió, amelynek létrejötte az erdélyi magyar közösség érdeke is.

Nézzünk át egy kicsit a határon, nézzük meg, milyen folyamatok mennek végbe Magyarországon. Amit ma látunk: a nemzetállam erõsítése, befeléfordulás, elzárkózás, az uniós folyamatok megállítása az országhatárnál. Vagyis egy erõs nemzetállam felépítése az EU-ban, de ez pontosan ellentéte annak, amit az erdélyi magyar érdek megkíván. Gondoljunk bele abba, hogy ha a ma Magyarországon megvalósult célkitûzések, apparátusok, demokratikus berendezkedés hirtelen átköltözne Romániába, hogy nézne ki egy kisebbségi közösség, egy olyan Romániában, amely egy erõs nemzetállami berendezkedést alakítana ki. Nem kell talán részleteznem, hogy milyen lenne az erdélyi magyar közösség helyzete.

Nagyon fontos az európai értékek, erdélyi érdekek találkozási felületénél a gazdaságfejlesztés kérdése. Az RMDSZ több mint egy éve nyilvános vitát kezdeményezett az Erdély2020 fejlesztési terv megalkotására, jómagam is számos ilyen találkozón vettem részt. Fontos lenne, hogy év végére a konzultációsorozat alapján elkészüljön egy konkrét terv, hogy az erdélyi érdekek szerint hogyan kellene az európai irányvonalakat kihasználni. Létezik egy EU2020 fejlesztési terv, létezik egy olyan költségvetés, amely 7 évre szól, és amely fenntartja az EU2020 stratégiát. Azt is tudjuk, hogy a közös fejlesztési alapból, a kohéziós alapból csak az unió által elfogadott irányzatokra lehet sikeresen pályázni, ezért kell az Erdély2020 fejlesztési tervet megalkotni. A következõ 9 év alatt, 2020-ig annyi uniós fejlesztési forrást lehet Erdélybe vonzani, ami két költségvetési év bevételével egyenlõ. Tudunk két évet nyerni 2020-ig, ha képesek vagyunk felhasználni az EU vissza nem térítendõ alapjait, ez azt is jelentheti, hogy gyorsabban tudunk felzárkózni.

Hogyan néz ki Erdély Brüsszelbõl nézve? A tágabb értelemben vett Erdélyrõl beszélek, a transzilván 16 megyérõl, a 6,5 milliós Transzilvániáról. Van itt egy olyan nagy régió, egy erdélyi brand, amely ismert Európában, ehhez mi is igyekszünk új értekeket, új értelmeket hozzátenni. Ebben a régióban minden ötödik ember magyar, legyen az székelyföldi, partiumi vagy bánsági magyar. Nagyon fontos, hogy Brüsszel felé szolidárisan üzenjünk, hogy székelyek, a Partiumban, szórványban vagy Erdélyben bárhol élõk együttesen, szolidárisan fogalmazzuk meg céljainkat. Ez a nagyobb hatékonyság elérésének módja.

Köszönöm figyelmüket!

Elhangzott 2012. július 5-én, a 9. EU-táborban, Marosfõn.