Európai érdekvédelem globális szinten
Nemcsak geopolitikailag és katonailag alakul át a világ, hanem gazdasági és kereskedelmi téren is. A szabályokon alapuló nemzetközi kereskedelmi rendszert egyre jelentősebb kihívások érik, Európa a helyét keresi az új nemzetközi helyzetben. Mindezekről WINKLER GYULA EP-képviselővel, az Európai Parlament kereskedelmi bizottságának alelnökével beszélgettünk, aki belülről ismeri az uniós kereskedelmi politika változását.
– Képviselő úr, az Európai Unió valós nemzetközi offenzívát indított új kereskedelmi megállapodások megkötésére az utóbbi időben, mindenekelőtt azóta, amióta az USA-val való viszonyban jelentős feszültségek jelentkeztek. A Mercosur-megállapodás után az EU figyelme India, Ausztrália, Indonézia vagy Mexikó felé fordult. Globális partnerségek kialakítására törekszik Európa?
– A világkereskedelem jelentős változáson megy keresztül, az Egyesült Államok átalakítja a szabályokon alapuló rendszert, mert a jelenlegi washingtoni adminisztráció szerint hátrányos számára. Ez már azért is paradoxon, mert a szabályokon alapuló rendszert éppenséggel az USA alakította ki a második világháború után. Most viszont az erőpolitikát helyezi előtérbe. Kína szintén erőpolitikára építi gazdasági kapcsolatait. Az EU azonban nem nagyhatalom, sem katonai, sem politikai szempontból, ezért keresünk partnereket a szabályokon alapuló gazdasági együttműködéshez. A világ legnagyobb kereskedelmi tömbje vagyunk, az EU a teljes globális kereskedelem mintegy 16%-át bonyolítja le és több mint 60 ország elsődleges kereskedelmi partnere világszerte. A globális jelenlét és a kiszámíthatóság kulcsfontosságú, főleg, hogy az utóbbi időkben a biztonság és a gazdaság egyre szorosabban összefügg. Gondoljunk csak a szomszédban zajló háborúra, amely több mint négy éve tart, vagy az iráni háború gazdasági hatásaira.
– Az EU sokáig a globalizáció élharcosa volt, az utóbbi évek eseményei azonban rávilágítottak annak hátrányaira is, mindenekelőtt a másoktól való függőségre és a globális beszállító-láncok sérülékenységére.
– Az utóbbi évtizedekben az EU elhanyagolta a termelést, s a hagyományos ipar visszaszorulásával fokozatosan áttért a szolgáltatásokra. Az EU keveset gyárt, és sokat importál, a beszállító-láncok pedig létfontosságúvá váltak. Ez kétségtelenül sebezhetőséget jelent Európa számára, amit sokan könyörtelenül ki is használnak, Kína például a ritkaföldfémek vagy a csippek importját korlátozza. Az importtól való függősség okozta sebezhetőség már a Covid-járvány idején is látszott, akárcsak az orosz energia esetén, melyek mindenekelőtt a földrajzi adottságok miatt olcsóbb, mint a közel-keleti vagy amerikai források. Kína ugyanúgy kereskedelmi fegyverként használja a ritkaföldfémeket vagy a csippeket, mint ahogy Oroszország az energiaforrásokat. Erre rájött Trump elnök vámháborúja, ami szintén érzékenyen érinti az uniót. A diverzifikáció tehát kulcskérdés. Biztonságos nyersanyag-források és beszállító láncok nélkül az európai ipar és a zöld átállás is hátrányos helyzetbe sodródna, az egyéni fogyasztókról nem is beszélve. A globalizáció mindenekelőtt a fogyasztóknak kedvezett, akik olcsó termékekhez és szolgáltatásokhoz jutottak hozzá éveken keresztül.
– Az USA-val való viszony azonban egyenlőtlen, a tavaly nyáron megkötött, s nemrég az EP-által ratifikált megállapodás szerint az EU nem vet ki vámot az amerikai termékekre, az USA viszont 15%-os vámmal sújtja az európai importot, sőt, acél és alumínium esetén 50%-kal.
– Az úgynevezett Turnberry-deal valóban előnytelen az unió számára, nélküle viszont 30%-kal csökkent az Amerikába irányuló export a kereskedelmi háború fenyegetése miatt. Ne feledjük, hogy az USA az EU legjelentősebb exportpiaca. A vámkedvezménynél fontosabb a stabilitás és a kiszámíthatóság, az európai cégek hónapok óta a tervezhetőséget szorgalmazzák, emiatt szavazta meg az EP a megállapodást. Egyenlőtlen a megállapodás, de a jelen körülmények között a biztonságpolitikai dimenzió, valamint a kölcsönös beruházások által fenntartott, több mint 15 millió munkahely fontosabb. Romániában például az amerikai beruházások közvetlenül 110 ezer munkahelyet jelentenek, a beszállítókat és szolgáltatókat is figyelembe véve, a munkahelyek száma meghaladja a 200 ezret.
Az USA már Obama elnök idején Ázsia felé fordult, az európai acélra és alumíniumra a kivetett vámok Biden idején is megmaradtak, akárcsak az Airbus–Boeing-feszültség. Szintén Biden idején vezették be a „vásárolj amerikait” elnevezésű protekcionizmust. Vagyis a transzatlanti gazdasági kapcsolatok változása mélyebb jellegű, illúzió lenne azt remélni, hogy még két és fél évig kibekkeljük valahogy a Trump-korszakot, s minden visszatér a régi mederbe. Nem tér vissza! Legfeljebb a hangnem és a változás üteme változik, az általános tendencia azonban nem. Ezért igyekszünk megőrizni minél többet a szabály-alapú rendszerből és szilárd alternatívákat kiépíteni.
– A Kínával való kapcsolat sem kiegyensúlyozott, az EU már évek óta megnyitotta piacát, a kínaiak viszont jelentősen korlátozzák az európaiak mozgásterét.
– Az EU a világ legnyíltabb piaca, ahol teljes nyitottság jellemezte például a közbeszerzéseket. Míg a több milliárd eurós európai tenderek szinte bárki számára nyitva álltak, addig Kína mereven elzárta saját állami megrendeléseiket az európai vállalatok elől – az USA pedig korlátozta. Ha egy EU-n kívüli ország korlátozza az európai cégek hozzáférését a saját piacához, az EU is hasonlóan kezeli az ottani cégeket. Kínát nem lehet kikerülni, az EU távolról legjelentősebb import-partnere. Célunk nem a kétoldalú kapcsolatok visszaszorítása, hanem a kölcsönösség elérése. Vele szemben is a szabályokra alapuló, kiszámítható kapcsolatok működtetése a cél. A kereskedelem munkahelyeket teremt, fenntartható gazdasági növekedést ösztönöz, és fokozza az EU versenyképességét – amelyet jelenleg a túlzott bürokrácia és a magas energiaköltségek akadályoznak. A kereskedelem és a jólét között szoros a kapcsolat, az exportáló cégek általában jobban fizetik meg alkalmazottjaikat, a korszerű technológia importja pedig jól fizető munkahelyeket teremt, ami az egész térséget fellendíti. Jelentős közbeszerzéseknél az EU-s cégeket részesítjük előnyben, amolyan „vásárolj hazait” európai változatban, a külföldieket pedig szigorúbb ellenőrzés alá vesszük. Bizonyos stratégiai ágazatokban és közbeszerzéseknél az EU teljesen megtilthatja a zárt piacú országból érkező vállalatok részvételét. Nem engedhetjük tovább, hogy az európai adófizetők pénzéből finanszírozott infrastrukturális, közlekedési vagy technológiai beruházásokat olyan külföldi, államilag támogatott óriásvállalatok nyerjék el, amelyek hazájában az európai cégek labdába sem rúghatnak. A nyitott piac csak akkor működik, ha az egy kétirányú utca.
– Kína nemcsak a nagy beruházások esetében, hanem a kis értékű csomagokéban is előnybe került a helyiekkel szemben az EU-ban. Július elsejétől például megadóztatják a kisméretű küldeményeket.
– Az online platformok révén az elmúlt években valósággal elözönlötték Európát a kisméretű küldemények, tavaly például már közelítőleg 6 milliárd kisméretű csomag érkezett az EU-ba, jelentősen több, mint a 2024-es 4,5 milliárd, s ezek 90%-a Kínából származik. Ráadásul a statisztikák szerint a csomagok kétharmada alábecsült értékkel érkezik a kontinensre. Ez a helyzet teljesen tarthatatlan, hiszen tisztességtelen versenyt teremt az európai kisvállalkozásainkkal szemben, komoly fogyasztóvédelmi kockázatot hordoz, és hatalmas környezeti károkat okoz.
Július elsejétől a 150 euró alatti vámmentességet egy ideiglenes intézkedéssel módosítjuk és 3 eurós átalányvámot vezetünk be. Ez nem a teljes csomagra, hanem a benne lévő termékkategóriákra vonatkozik. Vagyis, ha egy csomagban egy pár cipő és három napolaj van, az két terméktípusnak minősül, így a vám már 6 euró lesz, ha pedig három ing is van mellette, az már 9 euróra emelkedik. Ez azonban csupán átmeneti lépés, két év múlva végleg megszűnik a kis csomagok vámmentessége. Az USA már meg is szüntette. Ez is a „vásárolja hazait” szemlélet jegyében történik, az európai termelőket és kereskedőket akarjuk felkarolni, akik általában jobb minőségű és megbízhatóbb termékeket kínálnak, noha nem biztos, hogy olcsóbbakat. A digitális átállás diktálta tempó megköveteli, hogy az európai uniós szabályokat gyorsan igazítsuk a valósághoz.
– Köszönöm szépen a beszélgetést!
– Én is köszönöm!