Vízválasztó időszak előtt áll az Európai Unió: lehetőséget kapott arra, hogy a koronavírus-járvány okozta gazdasági válság miatt a sokat hangoztatott egység, szolidaritás végre realitást kapjon. Az unió hatalmas összegű, 750 milliárd eurós közös kölcsönnel állítaná helyre az EU, a tagállamok gazdaságát úgy, hogy annak előnyeiből mindenki részesül. Románia a következő időszakban példátlan mennyiségű uniós pénzt, 33 milliárd eurót kaphat a strukturális és kohéziós alapokból lehívható összegek mellé, és pénz nagy részét vissza sem kell fizetnie. Winkler Gyula európai parlamenti képviselővel beszélgettünk a szerdán bejelentett helyreállítási tervről.
Szerdán az Európai Bizottság bejelentette, hogy Románia várhatóan 33 milliárd eurót kap a helyreállítási alapból. Honnan teremtik elő a tagállamok támogatására szánt 750 milliárd eurót?
Szerdán az Európai Parlament rendkívüli plenáris ülésén mutatta be az Európai Bizottság elnöke azt a helyreállítási csomagjavaslatot, amely a koronavírus-válság gazdasági hatásait fogja enyhíteni, a gazdasági növekedést fogja újraindítani az EU-ban. A 750 milliárd eurós csomag párhuzamos az EU hétéves, 2021-2027 közötti költségvetési keretével. A két pénzügyi eszköz egymáshoz kapcsolt: a 750 milliárd euró olyan, 30 éves lejáratú kölcsönökből fog származni, amelyet az Európai Bizottság fog felvenni a nemzetközi pénzpiacokról, és ezeknek a kölcsönöknek a garanciája maga az unió hétéves költségvetése. A hitelt az EU fogja visszafizetni 2028 és 2058 között. A 750 milliárd euró két részre oszlik: kétharmada vissza nem térítendő támogatások formájában fog megérkezni a tagállamokba, a többi részét kedvezményes kölcsönként kaphatják meg a tagállamok, ha igénylik. A vissza nem térítendő támogatás formájában érkező pénzt projektek, pályázatok alapján igényelhetik a tagállamok, tehát a kohéziós alapokhoz hasonlóan juthat hozzá Románia is. A Románia számára javasolt 33 milliárd euróból 19,6 milliárd euró vissza nem térítendő támogatás és 13,4 milliárd hitelkonstrukció. A pénz leghamarabb 2021 első felében érkezhet meg Bukarestbe. Két feltételnek kell teljesülnie ahhoz, hogy a helyreállítási alap működőképes legyen. Az első: a hétéves költségvetési tervezetet meg kell vitatnia és el kell fogadnia a törvényhozóknak: az Európai Bizottságnak (az EB a javaslattevő és ez szerdán meg is történt), az Európai Tanácsnak, amely a tagállamok vezetőit tömöríti, illetve az Európai Parlamentnek. A költségvetés kapcsán az Európai Parlamentnek vétójoga van, a parlament jóváhagyása nélkül tehát nincs hétéves költségvetés. Ha nincs hétéves költségvetés, nincs helyreállítási csomag sem.
A helyreállítási csomag az EP konzultatív hatásköréhez tartozik, tehát az Európai Bizottság és a tagállamok együtt kell hogy megtárgyalják és véglegesítsék a csomag struktúráját és végleges értékét. A helyreállítási alap végleges keretét minden nemzeti parlamentnek is jóvá kell hagynia. A szerdai javaslat alapján tehát újraindul egy nagyon éles tárgyalási folyamat. Az elmúlt két évben a tagállamok nem tudtak megegyezni a hétéves költségvetésről, és most újabb kihívás előtt állnak, hiszen nemcsak a költségvetést kell véglegesíteni, hanem a helyreállítási csomagról is meg kell egyezni.
Mivel a koronavírus okozta válság már a nyakunkon, gondolom, az EU-nak, a tagállamoknak most nagyon gyorsan kellene cselekedniük, hogy minél hamarabb részesüljenek a helyreállítási alapból. Az Európai Bizottság által felvett kölcsönt milyen konstrukcióban képzeli el a javaslat? Lesz például közös kötvénykibocsátás?
A javaslat szerint a hosszú lejáratú kölcsönt a pénzügyi piacokról veszi fel az Európai Bizottság. Az EB a legmagasabb, tehát a legjobb hitelminősítéssel rendelkezik a nemzetközi pénzügyi piacokon (tehát várhatóan nagyon alacsony lesz a kamat, szerk. megj). Ez egy új konstrukció, amely a hétéves költségvetés garanciájára épül. A kötvénykibocsátásnál az Európai Központi Bank lett volna a főszereplő, és az is kérdésessé tette volna ezt a konstrukciót, hogy a központi banknak az euróövezet nevében kellene-e fellépnie, vagy pedig a teljes unió nevében. Így most az EB lesz az, amely a nemzetközi pénzügyi piacokon fellép, nyilván a 27 uniós tagállam nevében. Szerdán hangzatos politikai nyilatkozatok hangzottak el a javaslat bemutatásakor az európai szolidaritásról, egy új indulásról, egy nagyon fontos pillanatról az unió életében. És ez valóban így is van. Ha megvalósul ez a konstrukció, tehát ha a tagállamok, az EB, az EP elfogadják a kölcsönre épülő helyreállítási csomagot, akkor valójában egy új eszköz fog az unió rendelkezésére állni. Egy olyan szolidaritáson alapuló eszköz, amely nem tesz különbséget a tagállamok között. Azzal, hogy az EB veszi fel a kölcsönt, ám minden tagállam részesül belőle, nem lesz már fontos például a tagállamok hitelminősítési besorolása. Nyilván teljesen más feltételeket és kamatot jelent egy kölcsönnél, ha azt a legjobb hitelminősítéssel bíró Európai Bizottság, vagy a bóvlitól egy lépésre álló Románia veszi fel. Ez az építkezés mindenképpen üdvözlendő. Én csak azt remélem, hogy a kérdésben említett sürgős jelleget mindenki megérti. Ha a ratifikációt, amelyre a lisszaboni szerződés szerint 2 év áll a tagállamok rendelkezésére, nem fogják a tagállamok nagyon-nagyon lerövidíteni, és kiderül, hogy marad 1-2 tagállam, amely jövő nyárig sem ratifikálta az új pénzügyi eszközt, a helyreállítási csomagot, ez azt fogja jelenteni, hogy nem sikerült meggyőzni mindenkit az európai szolidaritásról.
Akkor most tényleg vízválasztó időszak elé néz az EU.
Igen, ez valóban vízválasztó időszak. Két héttel ezelőtt Emmanuel Macron, Franciaország elnöke és Angela Merkel német kancellár megtették a javaslatukat a helyreállítási alapról, és ez a javaslat benne van az EB javaslatában. A Macron-Merkel javaslat jelentősége azért óriási, mert Franciaország és Németország között mindig különbség volt a pénzügyi eszközök megítélésében. Franciaország volt az, amely mindig a hitelből történő növekedést támogatta, és Németország volt az, amely ellenezte a hitelfelvételt. Németország talán az egyedüli uniós tagállam, amelynek alkotmánya előírja, hogy a német költségvetés nem lehet deficites. A francia-német javaslat lényegében arról szól, hogy a két ország rájött arra: ha ők ketten nem jutnak közös nevezőre, akkor az európai közös nevező lehetetlen. Lássuk, hogy a közös nevezőt ugyanolyan fontosnak tartja-e minden tagállam.
Miből fogja az Európai Unió – vagyis az EU állampolgárai – visszafizetni a bankoknak ezt a 750 milliárd eurós kölcsönt?
Több mint tíz éve folyik a vita arról, hogy meg kellene növelni az Európai Unió költségvetésének úgynevezett saját forrásait. Az uniós költségvetés két eszközön keresztül kap forrást: a tagállamok befizetéséből – ez durván a tagállamok nemzeti jövedelmének 1 százaléka – és saját forrásokból (kereskedelmi vámok, a hozzáadott értékadóból történő levonások stb.). Ha azzal szembesülünk, hogy 2028-tól vissza kell fizetnünk a 750 milliárd eurót, amely a hétéves költségvetésnek a háromnegyede, tehát egy olyan 5 éves költségvetésnyi összegről beszélünk, akkor meg kell egyezni az új forrásokkal kapcsolatban. A tíz éves vita során rengeteg ötlet felmerült: a szennyezőanyagok kibocsátására kivettet adótól a műanyagadóig, de ott a pénzügyi tranzakcióra kivetett adó, a nagy multinacionális cégekre, vállalatokra kivetendő fiskális teher ötlete is. Vannak olyan elképzelések is, amelyek közös adóalapról beszélnek. Tudni kell, hogy az adópolitika a tagállamok szuverén jogköréhez tartozik jelenleg. A következő hét évben lesz időnk arra, hogy mire elkezdjük visszafizetni a kölcsönt, legyenek már elfogadott és új saját források. Van a kölcsön kapcsán még egy fontos kérdés. Most úgy lábalunk ki a válságból, hogy ennek árát majd a gyermekeink, unokáink fogják megfizetni. Ez a kérdés most először fogalmazódik meg az Európai Unió kapcsán. Az érvek amellett, hogy most szükség van pénzre, teljesen világosak, a második világháború óta nem volt ilyen válságos helyzetben sem a világgazdaság, sem maga az unió gazdasága. Az elképzelés az, hogy egy sikeres kilábalásra alapozott újfajta, hatékony gazdaság (zöld megállapodás, digitális átállás stb.) képes lesz megteremteni azt a plusz jólétet, amelyből kifizetjük a 750 milliárd eurós kölcsönt. Ha nem, a mostani munkaképes fiatalok generációját kell beáldoznunk ismét, hiszen ne felejtsük el, a 2008-2009-es válságban a fiatal generáció körében a munkanélküliség a negyven százalékot is elérte egyes tagállamokban.
A Románia számára elkülönített pénz hogyan hívható le? Mire fordítható?
Nagyon remélem, hogy holnap (péntek – szerk. megj.) reggel Ludovic Orban miniszterelnök összehívja a szakembereket, felelős minisztereket, és nekikezdenek kidolgozni a gazdaság helyreállítási tervét. A pénzt projektekre kapja Románia. Ha lesznek projektek, lesz pénz is. Köztudott, hogy amióta uniós tagállam vagyunk, soha nem tudtuk teljes mértékben felhasználni a kohéziós alapjainkat, 2013-ban közel 2 milliárd eurót veszített Románia, most pedig 3 milliárd euróval vagyunk hátralékban. Ez az a 3 milliárd, amelyet Románia azonnal felhasználhat könnyített rendszerben. A projekteket tehát nekünk kell megírnunk. Hogy a 33 milliárd euróról autópályát építünk-e, integrált hulladékközpontot, digitális infrastruktúrát, helyi projekteket valósítunk-e meg, rajtunk áll. Hogy milyen projekteket tartalmaz a stratégiai terv, az elsősorban a kormány felelőssége. Remélem, hogy a kormány partnerként tekint a regionális szereplőkre, a megyékre, a gazdaság képviselőire, és hogy a felelős hozzáállás csak megérkezik a dâmbovița-i partokra, mert nagy erőfeszítésekre van szükség: közigazgatási kapacitás kell, vízió, nem ártana, ha lenne egy országprojektünk, tehát nehéz időszak vár ránk.
