Annak ellenére, hogy Dicsõszentmártonban szórványban él a magyarság, és csak álom az önálló magyar iskola, megvan az, ami sajnos, számos településen hiányzik. Van egy lelkes, pedagógusokból, értelmiségiekbõl álló csapat, akik évek óta azon fáradoznak, hogy a magyar nyelvi örökséget, a magyar kultúrát életben tartsák, fellendítsék. Ennek élethû bizonyítéka a szombati színvonalas rendezvény is, amikor a dicsõszentmártoni intézményesített magyar oktatás 140. évfordulóját ünnepelték.
A dicsõszentmártoni intézményesített magyar oktatás idén ünnepli fennállásának 140. évfordulóját, mely alkalomból szombaton a helyi RMDSZ, az Alsó-Kis-Küküllõ menti Magyar Ifjúsági Szövetség illetve a Romániai Magyar Pedagógus-szövetség dicsõszentmártoni kerülete szervezésében ünnepi rendezvényre került sor. Az ünnepség keretében az egykori unitárius iskola – amely a helyi magyar közösség számára a kultúra fellegvárává vált – udvarán emléktáblát avattak, majd a magyar tannyelvû oktatás aktuális kérdéseirõl szerveztek tanácskozást.
Elõször csak felekezeti iskolák léteztek
Az emléktábla-avató ünnepségen elsõként Fodor József, a Traian Általános Iskola igazgató-helyettese köszöntötte a város összegyûlt magyarságát, a diákokat, valamint a vendégeket és elmondta, a felavatásra kerülõ emléktábla bizonyítéka annak, hogy e közösség érzi, hogy együvé tartozik. Gagyi Zoltán történelem szakos tanár a dicsõi magyar oktatás történetét elevenítette fel. – Valószínûleg sokak számára ismerõsen hangzik a hely szelleme kifejezés. A köznyelv leginkább egy térrel, egy nagy múltú oktatási intézménnyel kapcsolatosan használja, amely döntõ fordulatot hozott az életünkben. Egy ilyen helyen állunk ma mi is, elõttünk a tér, amely az egykori Dicsõszentmárton vásártereként a település szíve-lelke volt, gazdasági, társadalmi és kulturális történéseinek a központja. Talpunk alatt pedig a föld, ami a település egyházi és állami oktatásának egyaránt bölcsõje volt. Településünkre vonatkoztatva alig vannak adataink a középkori iskoláztatásról. A 19. század második feléig csak felekezeti iskolák léteztek Dicsõszentmártonban. Az elsõ felekezeti iskola az unitárius volt, amelyet 1672-ben említenek elõször az oklevelek. Ez 1740-ben mesteri teleken áll, lantorna ablakai vannak és sövény oldalú szalmaházban folyik az oktatás. 1871-ben felépül az új papilak és iskola, amelyet négy évre rá bezárnak, és 1919-ben indítanak újra, a tanítás a közgyûlési teremben és az alatta lévõ földszinti lakásban folyik 242 tanulóval. Az államosítást követõen 2009-ben kerül vissza az épület az egyházhoz, majd az ALKISZ ifjúsági szervezet tíz évre haszonbérbe veszi, tehát joggal mondhatjuk, hogy magyar szigetté, a város egyik kulturális fellegvárává vált ez a helyszín. A dicsõ-szentmártoni állami oktatás kezdetei 140 évvel ezelõttre nyúlnak vissza, amikor is 1873-ban az unitárius egyház által átadott telken báró Eötvös József néven megszületett településünk elsõ állami oktatási intézménye. Ez a Traian Gimnázium területén mûködött, egy régi, azóta lebontott épületben – hangzott el a pedagógus történelmi visszapillantójában, majd Székely Varga Gyopár, és Barabás Botond nyolcadik osztályos tanulók leleplezték a Székely Varga István magyarkirályfalvi kõszobrász által készített emléktáblát, amelyre Nagy Endre helyi unitárius lelkipásztor kérte Isten áldását.
Hiába a gazdag örökség, ha nincs aki továbbvigye
A lelkész rámutatott, fontos ugyan az emlékezés, ám ennél fontosabb az, hogy a helyi magyar családok ne adják idegen nyelvû iskolába gyermekeiket, hiszen ez szükséges ahhoz, hogy az elkövetkezõ 140 évben is megmaradjon a kisvárosban a magyar közösség. A Hunyadról érkezõ Winkler Gyula európai parlamenti képviselõ rámutatott, mind a dicsõszentmártoniak, mind pedig a hunyadiak büszkék lehetnek, mivel gazdag örökséggel rendelkeznek, ám meg kell bizonyosodni arról, hogy az örökség tiszteletét van akinek továbbadni – fogalmazott a képviselõ, a szép számban megjelent fiatalokra, diákokra, valamint a lelkes pedagógusokra utalva. Dr. Murvai László, az Oktatásügyi Minisztérium tanácsadójának köszöntõje után Brassai Zsombor, a megyei RMDSZ elnöke vette át a szót. – Fontos a történelmi múlt ismerete ahhoz, hogy magabiztosan tudjunk a jövõbe nézni, viszont elsõsorban a jövõre kell fókuszálnunk. Biztos vagyok benne, hogy a dicsõiek tudatában vannak, hogy mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy tíz év múlva, a 150 éves kerek évfordulón is itt állhassunk és ünnepelhessük, hogy Dicsõszentmártonban másfél évszázada folyik magyar nyelvû oktatás. Bízom abban, hogy sikerül létrehozni a városban egy önálló magyar oktatási intézményt, és ezáltal biztosítani a környék lakóinak a minõségi anyanyelvû oktatást, hiszen nyelvében él a nemzet – zárta szavait az RMDSZ elnöke, majd Erdei Gyulának, a hajdúszoboszlói Thököly Imre Általános Iskola igazgatójának adta át a szót.
A testvérintézmény évek óta támogatja a dicsõi magyar oktatást, többek között azáltal, hogy anyanyelvû tankönyveket adományoznak a Küküllõ menti városban tanuló diákok számára. Az ünnepi köszöntõket követõen kiosztották az okleveleket azoknak a diákoknak, akik az évforduló alkalmából szervezett vetélkedõkön, pályázatokon a legjobbaknak bizonyultak.
Hat intézményben szétszórva tanulnak a diákok
A magyar tannyelvû oktatás aktuális kérdései címmel szervezett tanácskozáson a résztvevõk Winkler Gyula, Brassai Zsombor, valamint dr. Murvai László elõadásait hallgathatták meg, ám ezt megelõzõen Molnár Margit helyi pedagógus a város magyar vonatkozású történelmét elevenítette fel, majd a Dicsõben jelenleg zajló magyar oktatás helyzetképét vázolta fel. Megtudtuk, hogy a városban óvodától a középiskoláig összesen hat tanintézetben vannak szétszórva a magyar gyerekek. Egy napközi otthonban és két óvodában van magyar csoport, a Traian Gimnáziumban öt elemi és négy gimnáziumi osztályban tanulnak anyanyelven a diákok, középiskolai szinten pedig egy elméleti líceumban és egy szakközépiskolában mûködnek magyar osztályok, mindenik szinten kettõ.
– Sajnos, egyre fogyatkozunk, csökken a gyereklétszám, viszont igyekszünk megmaradni – fogalmazott a pedagógus, utalva a számos kulturális tevékenységre, amelyek a helyi magyar közösség összefogását szolgálják. Például a Kökényes néptánccsoportban négy korosztályban közel száz gyerek táncol, az Alkisz pedig szintén a magyarság, a fiatalok érdekében fáradozik. Winkler Gyula képviselõ az unió oktatást, illetve fiatalokat felkaroló programjait ismertette, elhangzott, hogy az Erasmus-programra 2007-2013 között 13 milliárd eurót költöttek, és ennek köszönhetõen fiatalok millióinak nyílt lehetõsége, hogy más kultúrákkal, társadalmakkal, oktatási rendszerekkel megismerkedjenek. Hasonló sikere volt a Fiatalok Mozgásban (Youth in action) programnak, amely az önkéntesség népszerûsítését célozza – fejtette ki a képviselõ, aki arra is rámutatott, hogy a mai globalizált világban két-három idegen nyelv ismerete, valamint a kommunikációs eszközök használata elengedhetetlen ahhoz, hogy valaki teljes értékû emberként éljen a társadalomban. Winkler Gyula ugyanakkor a dicsõi magyarság fogyatkozása tekintetében párhuzamot vont Hunyad megyével, ahol él, és Dicsõszentmárton között.
– Hunyad megyében 1992-ben több mint harmincezer magyar élt, ez a szám 2002-re huszonötezerre csökkent, majd 2012-ben tizenhatezerre. Tízévente veszítettünk szinte tízezer magyart. Ezért kezdtük el azt a koncepciót érvényesíteni, hogy amelyik településen van legalább négy-öt magyar család, ott legyen biztosítva az anyanyelvû óvodai oktatás, majd folytatásként az elemi szint. Sikerült és meggyõzõdésem, hogy ha van erõs közösségi akarat, mindenhol sikerülhet – adott hangot derûlátásának a képviselõ. A rendezvénysorozat délután ünnepi mûsorral, este pedig magyar bállal zárult.
