Tisztelt szövetségi elnök úr, tisztelt kongresszus, tisztelt prezídium!
A szórványban élő magyar közösségek nevében szeretnék megfogalmazni egy pár gondolatot, Ez a kongresszus alkalmat teremt, hogy visszanézzünk 35 esztendőre, ugyanakkor arra is, hogy előre tekintsünk a következő évekre. Először hadd nézzek én is vissza szórványszemüvegen keresztül az elmúlt 35 évre. Sokféleképpen lehet felosztani, sokféleképpen lehet elemezni ezt az időszakot. Szórványból nézve, két jól elkülöníthető időszakot látok: első volt az intézményalapítás, intézményépítés ideje, és ekkor hirdettük meg a szülőföld visszaszerzését is. Persze ez a folyamat nem ért véget a mai nap sem, sokféle formája van a szülőföld visszaszerzésének, de nyilvánvaló, hogy ez a törekvés különösen jellemzett bennünket az első időszakban. Utána következett a megvalósítás, a fenntartás stratégiai időszaka, amikor a stratégiai gondolkodás és a tettrekészség megteremtette annak lehetőségét, hogy a megvalósításra összpontosítsunk, így indult el az RMDSZ szórvány cselekvési terveinek a sorozata, merthogy arról beszélhetünk, hiszen most már több mint tíz éve a cselekvési tervet időnként megújítjuk, felfrissítjük.

Amikor felismertük, hogy egységben az erőnk, akkor jött el az ideje annak, hogy a különféle összetevőket egybe tegyük abba a receptbe, ami összefoglalja, hogyan is kell építkezni a szórványban. Ugyanis a szórványban az egyik legfontosabb összetevő az a konok kitartás, amely bennünket jellemez, és most nemcsak a saját szülőföldemre gondolok, a dél-erdélyi vagy a Zsil-völgyi konokságra és hajthatatlan kitartásra, hanem minden szórványközösség rendíthetetlenségére, amellyel a közösségi célkitűzéseket nem felejti el, amellyel nem engedi el a magyar iskolát, a templomot, amellyel őrzi a nemzeti kultúrát, az anyanyelvet. Felépítettük a cselekvési tervünk elemeit, tégláról téglára haladtunk – ilyen téglának bizonyult a szórvány-székely együttműködés, a délutáni oktatás, a Magyar Szórvány Napja, amelyre készülünk most november 15-én, vagy az egyiskolás megyék együttműködése. Ilyenkor, amikor ezeket a téglákat egymásra tesszük, mindig visszaigazolódik, hogy egyedül nem megy: a szórványnak külső segítségre van szüksége, anélkül nem igazán tudunk egyről a kettőre jutni, nem igazán tudjuk megvalósítani az identitással vagy a közösséggel kapcsolatos célkitűzéseinket. Tehát itt van a köszönet ideje is: köszönetet mondok az Ügyvezető Elnökségnek, a Communitas Alapítványnak, az Iskola Alapítványnak, az RMDSZ parlamenti csoportjának, a Nemzetpolitikai Államtitkárságnak, és nyilván, a szövetségi elnököknek és a Szövetség ügyvezető elnökeinek azért, hogy támogattak, ennek eredményeképpen a szórványban tudtunk építkezni, tudtunk egyről kettőre jutni.

Tisztelt kongresszus, ma itt vagyunk a teremben a szórványközösségek küldöttei is mindenhonnan, Beszterce-Naszódból, Máramarosból, Fehér megyéből, Szebenből, Brassóból, Hunyadról, Aradról, Temes megyéből és Krassó-Szörényből, itt vagyunk mindannyian, és kimondjuk nagyon határozottan: közösségben a jövőnk! Részei vagyunk mi is a nagy közösségnek, nemcsak az RMDSZ csapatának, hanem a romániai magyar közösségnek is. Több is vagyunk, mint részei, hiszen ha belegondolunk, pajzs és lándzsa vagyunk, a megmaradás harcosai a széleken. Tisztában kell lennünk azzal, hogy ha nem elég erősek a szórványközösségek, ha feladjuk a szórványt, akkor a tömböket fogja elkezdeni mardosni az asszimiláció, a demográfiai csökkenésnek, fogyásnak a veszélye.

Hogy ezt a védelmi feladatot betöltsük, eszközökre van szükségünk. Elhangzott a kongresszuson a kormányzati szerepvállalás fontossága, ami kiváló eszköz a mi számunkra is, a legjobb példa talán a most szeptemberi iskolakezdés volt. Sok mindenki számára volt nehéz ez az időszak, de talán nekünk a legnehezebb, hiszen valós volt a veszély, hogy a létszám alatti osztályok, iskolák megszűnnek, felszámolják, összevonják őket. És akkor kiderült, hogy kemény pajzsot épített az RMDSZ, nem lehetett megszüntetni, összevonni a szórványban az osztályokat, nem tudták visszavenni azt, amiért mi rengeteget küzdöttünk.

A kormányzást ideális esetben pozitív célkitűzések mentén fogalmazzuk meg, most viszont távol vagyunk az ideális helyzettől: olyan az ország helyzete, hogy a legkisebb rosszat keressük, amikor a veszélyeket kell elhárítani. Veszély fenyeget, amikor regionális átszervezésről, az önkormányzatok gyengítéséről beszélünk, vagy akár a 300 fős parlamentről, amely számunkra a reprezentativitás elveszítését jelentheti. A szórvány mindig is támogatta a kormányzást, még ilyen nehéz helyzetekben is, mint amilyenben most vagyunk.

Mi, a szórványban tudjuk, legerősebb közösségi eszközünk az összefogás. Amikor veszélybe kerülünk, amikor bajban vagyunk, akkor csak egymásra támaszkodhatunk, és az elmúlt 35 évben megtapasztalhattuk, hogy milyen erőt jelent ez!  Ezért köszönet jár mindenkinek! Egységben az erőnk, közösségben a jövőnk: a szórvány küldöttei támogatni fogják a kongresszusi dokumentumot. Köszönöm szépen.

Elhangzott 2025. október 10-én, Zsukiménesen, az RMDSZ 17. kongresszusán.