Nem ellentmondás, hogy akkor idõszerû kritikával illetni az Európai Unió mûködési elveit, amikor az euroszkepticizmus is erõsödik, mert az elégedetlenségek mentén kell kijavítani a hibákat. Erre alapozva állította össze négynyelvû kiadványát Frank Engel luxemburgi és Winkler Gyula RMDSZ-es EP-képviselõ a Kós Károly Akadémia gondozásában. Kustán Magyari Attila írása.

Az Új Európát most címû kiadvány diagnosztizál és válaszokat ad a felvetõdõ problémákra, ezekrõl pedig nem csak írt, hanem beszélt is a luxemburgi Keresztényszociális Párt EP-képviselõje, Frank Engel, továbbá Winkler Gyula RMDSZ-es képviselõ. A rendezvény házigazdája Markó Béla, a Kós Károly Akadémia elnöke, moderátora pedig Kovács Péter, az alapítvány igazgatója volt.

Euroszkeptikus vélemények szerint az egyesült Európa koncepciója nem vezet sehová, egy rosszul elsült projekt, Frank Engel képviselõ viszont úgy véli, amennyiben az Európai Unió nem született volna meg, az elmúlt néhány évtized nem telt volna el békésen a nemzetállamok között. Azt gondolja, a jövõben két út közül választhatunk: vagy létrejön az Európai Egyesült Államok, vagy irrelevánssá válik a kontinens egy globális világban, ahol többek között Kína és India újra erõsödõben van. Az Európai Unió lakossága ma a világ hét százalékát teszi ki, a század végére ez négy százalék alá csökken. Azt a kérdést kell feltennünk tehát, hogy újra felosztva akarunk élni, vagy együtt vetjük meg a lábunkat a bolygón? Az EU országai külön-külön nem versenyképesek, és amikor az amerikai példára tekintünk, láthatjuk, ez ott sincs másképp: Florida mogyorótermesztése, krokodiljai és az odatelepülõ nyugdíjasok nem tehetnék önmagában erõssé az államot, jegyezte meg némi humorral a képviselõ.
Az igazi európai egyesülésnek egy komoly akadálya van: az egyes államok vezetõi, akik az országuk szuverenitásáért küzdenek, az EU jogköreinek kiterjesztése ellenében. Emellett a régiók erõsítése szintén jelentõs célkitûzés, így a politikai döntéshozatal közelebb kerülne az emberekhez. A nemzetállamok fogalma viszonylag új konstrukció, aminek Engel szerint nem kell eltûnnie a történelmi süllyesztõben, viszont ideje újraértelmezni.

Fontos az is, hogy az EU költségvetése a tagállamok teljes bruttó nemzeti jövedelmének mindössze egy százalékát teszi ki (ez évente 140 milliárd eurót jelent – K. M. A.), a közfinanszírozás három százalékát éri el. Engel úgy értékeli, ezzel az alacsony értékkel nem lehet sokat tenni, igazán jelentõs beruházásokra nem elég az összeg. Új intézményekre is szükség van, mondta, és egy európai elnökre, aki képes a kontinens kormányzására. Szükség van az Európai Egyesült Államokra, zárta mondandóját a képviselõ, mert jelen pillanatban minden állam kiárusítja magát – amennyiben együttmûködnénk, közösen dönthetnénk arról, hogy milyen lépéseket tehetünk meg. Tisztában van azzal, hogy a felvázolt elképzelések jelenleg nem túlságosan népszerûek, számos vita és konfliktus várat magára, de úgy véli, szükségünk van a változásra.

Egysebességû, és több Európát

Winkler Gyula sokat beszélgetett a kollégájával és szerzõtársával arról, hogy Közép-Európa és Kelet-Európa hol helyezkedik el az EU-t illetõ vitákban. Az RMDSZ-es EP-képviselõ azt tapasztalta, vélemények, viták ezekben a régiókban is találhatók, így idõvel be fognak kapcsolódni a közbeszédbe. Elmondta, nem csak gazdasági, hanem társadalmi válság is sújtja a kontinenst, azok a kérdések foglalkoztatják az embereket, hogy milyen lesz az európai fiatalság vagy az oktatás jövõje, hogyan maradnak fenn a különbözõ kultúrák és nyelvek.
A domináns elgondolások ma a kétsebességû Európáról beszélnek, legyen szó kelet és nyugat, vagy régi és új tagállamok különbségeirõl, de felbukkantak olyan elképzelések, hogy a protestantizmus mentén kell kettéosztani a kontinenst, mások felteszik a kérdést, hol is húzódik a nyugati civilizáció határa. Ezek a megközelítések óriási visszalépést jelenthetnek Winkler szerint, a válság miatt megerõsödött protekcionizmus, nacionalizmus egymás ellen fordít országokat és közösségeket
Frank Engel gondolataihoz csatlakozva Winkler kifejtette, a régiók Európája azért fontos, mert az elmúlt idõszakban az EU új tagállamok befogadására fektetett hangsúlyt, a következõ lépések azonban az integráció mélyítésérõl kell szóljanak, a politikai Unióról, amely a közös érdekeket helyezi elõnybe. A nagy infrastruktúrák építése például európai kompetencia kellene legyen, a képviselõ szerint akkor nem három darab harminc kilométeres autópálya létezne, hanem például egy Bukarestet-Budapestet összekötõ. Közös energiapolitikára is szükség volna, úgy nem történne meg, hogy az orosz Gazprom egymás ellenében játssza ki az európai államokat, és olcsóbban ad el gázt a barátoknak.

Ma azt hallani úton-útfélen, hogy a nemzetállamok szuverenitását nem szabad gyengíteni, Winkler elképzelései azonban egy közös szuverenitásról szólnak, amelyet egy jövendõbeli politikai Unió, egy erõs kontinentális parlament vezethetne.

Szálljunk be a vitába

A Kós Károly Akadémia kiadványa talán nem véletlenül feszegeti a román alkotmány elsõ cikkelyét, a nemzeti szuverenitás kérdését, -mondta Kovács Péter, aki Markó Bélát kérte fel ennek tisztázására. Markó kifejtette, az elmúlt két és fél évtizedet úgy éltük meg, hogy minél gyorsabban próbáltunk integrálódni az euroatlanti struktúrába, ez esetben az Európai Unióba. Mindeközben sem alkalmunk, sem idõnk nem volt arra, hogy EU-tagokként közvitát folytassunk arról, milyenné is kellene lennie az eljövendõ Európának. Az Európai Uniót és a frissen belépõ országokhoz való viszonyulását egy ellentmondás feszíti: míg az országok kényesen ügyelnek nemzetállami mivoltukra, és az EU sem hajlandó beleszólni bizonyos kérdésekbe, legyen szó például az erdélyi magyarságot foglalkoztató etnikumok közti problémákról, kisebbségi jogokról, addig erõteljesen beleszól a gazdasági kérdésekbe.
Nekünk mégis fontos beleszólnunk abba, hogy milyen jövõt alakítsunk ki, Markó Béla szerint ugyanis senkinek a kontinensen nincs olyan, idevágó történelmi tapasztalata, mint ennek a térségnek. Az itt élõ nemzetek másfél évszázaddal ezelõtt bekerültek egy olyan konstrukcióba, amit Osztrák-Magyar Monarchia néven ismerünk. A kiegyezés után két nemzet kísérlete volt ez az együttélésre. Ez az államszerkezet csõdöt mondott, mert egyrészt a két nép nem tudott kialakítani egy jó viszonyt, ráadásul más itt élõ népek alárendelt szerepet kaptak, de ez a kísérlet hasonlít ahhoz, amirõl ma beszélünk. Egy másik fontos kísérlet a nemzetállamoké volt, amelyek szintén elbuktak Markó meglátása szerint, hiszen deklaráltan, politikájukban nemzetállamok ezek ugyan, de a gyakorlatban nem. Szerinte egy közös Európa felé vezet az út, amely nem nemzetállamok egyesülése elsõsorban, hanem nemzetek, etnikumok, régiók közössége.

Mikor van a most?

A megjelent kiadvány az Új Európát most címet viseli, ennek mentén Kovács Péter mindhárom meghívottnak feltette a kérdést, milyen idõponthoz kötnék a leírtak és elmondottak megvalósulását? Frank Engel kijelentette, 2015-ben fel kell tenni a kérdést az embereknek, szeretnék-e az Egyesült Európai államok megvalósulását, ennek a népszavazásnak azonban tétje kell legyen, mert ha a nemmel voksolás mindig csak stagnálást jelent, soha nem negatív következményeket, akkor nem jutunk elõre. Winkler Gyula szerint ebben az évtizedben komoly változásokra számíthatunk, 2020-ig beindulnak olyan folyamatok, amelyek megváltoztatják az EU-t, gondoljunk csak azokra az alapszerzõdésekre, amelyeket a következõ években újra kell tárgyalni. Markó Béla amellett érvelt, hogy nem csak a gazdasági, hanem a kulturális kérdéseket is meg kell oldani, alapvetõen egy európai egységesülésre kell választ adni úgy, hogy a különbözõ nyelveket, kultúrákat együtt tarthassuk, elkerülve az amerikai olvasztótégely mintáját.

www.riport.ro