1. Közösségi érdekképviselet és nemzetpolitika
2. Parlamenti tevékenységem – a válság jegyében
3. Közösségépítés és tájékoztatás
Európai parlamenti mandátumom első évének mérlegét tekintheti át a Tisztelt Olvasó ebben a beszámolóban. Már az első, rövid mandátumban (2007-2009 között), a romániai magyar választópolgárok, általában a közvélemény rendszeres tájékoztatását, európai parlamenti munkám szerves részének tekintettem. Éppen ezért az ötéves mandátum alatt minden évben készítek majd részletes beszámolót a Brüsszelben, Strasbourgban és természetesen a választókerületben, Erdélyben folytatott RMDSZ Európai Parlamenti (EP) képviselői tevékenységemről.
A 2009. júniusi romániai európai parlamenti választás eredménye a siker élményével és megelégedéssel töltött el bennünket, akik ebben a kampányban dolgoztunk. A Magyar Összefogás sikere erős, háromtagú romániai magyar képviselőcsoportot juttatott az EP-be. Számomra rendkívül megtisztelő volt, hogy a
Magyar Összefogás listáján az Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) jelöltjeinek élén álltam és lehetőséget kaptam arra, hogy kollégáimmal együtt a következő öt évben valóra váltsam a Szövetség A mi Uniónk, a mi Európánk választási programjának célkitűzéseit.
Az RMDSZ jelöltjeként hírvivője voltam a Magyar Összefogás üzenetének. Néhány hét alatt a karavánnal több, mint 12.000 kilométert tettünk meg. 130 településen jártam, több ezer emberrel találkoztam, fogtam kezet, néztem szemükbe, számoltam be munkámról és beszéltem a jövőről. Csapatmunka volt, legjobb tudásunk szerint igyekeztünk feladatunkat teljesíteni. Csapatmunka volt úgy, ahogy azt az RMDSZ-ben megszoktuk, úgy ahogy a munkát a jövőben is tervezni kell.
A 2007-2009-es időszak tapasztalata rendkívül hasznosnak bizonyult, már akkor úgy éreztem, a mindössze 18 hónapos mandátum minden percét ki kell használni, annak érdekében, hogy az erdélyi magyarság képviseletében hatékony munkát végezhessek. A korábbi másfél éves mandátum előnyt jelentett, hiszen azonnal elkezdhettem munkámat az új felállású Parlamentben, amelynek az első éve politikai eseményekben bővelkedett.
A szakbizottságok kiválasztása során ezúttal is azokat részesítettem előnyben, amelyekben korábban dolgoztam, ezek a gazdasággal, a regionális fejlesztéssel foglalkoznak, hiszen értékelésem szerint ezek a területek a romániai magyarság fejlődésének, felemelkedésének nagyon fontos elemei. Hozzám a gazdaság közel áll szakmailag, ezért a nemzetközi kereskedelmi bizottságban (INTA) folytattam munkámat rendes tagként, a regionális fejlesztési bizottságban (REGI) pedig póttagként. Mindkettő olyan terület, amely közvetlen vagy közvetett módon tudja befolyásolni a romániai magyarság, tágabb értelemben a Kárpát-medencei magyarság érdekeit. Az előző időszak tapasztalatát mindkét bizottságban hasznosítani tudtam, hiszen ismerve a bizottságok munkamegosztását, tervezési munkáját, már az első évben fontos témákban kaptam munkát.
Az elmúlt időszakra világszerte és természetesen az EP-ben végzett munkára is a gazdasági válság nyomta rá bélyegét. Válaszul a pillanat kihívására, de ugyanakkor azzal a szándékkal, hogy a jövőben Európa megelőzze és hatékonyabban kezelje a gazdasági kihívásokat, az EP létrehozta a pénzügyi, gazdasági és szociális válság (CRIS) különbizottságot. Ennek keretében is póttagként dolgozok, az EP-beli munkamegosztás alapján gyakorlatilag ugyanolyan jogokkal és kezdeményezési lehetőséggel, mint a bizottság teljes jogú tagjai.
Romániai magyar képviselőként természetszerű, hogy egyaránt dolgozok a romániai és a magyar néppárti delegációban, részt veszek a kisebbségi frakcióközi csoport (Hagyományos Kisebbségek, Nemzeti Közösségek és Nyelvek Intergroup) munkájában. Mindezek mellett, otthon, Erdélyben folyamatos munkakapcsolatban vagyok a Szövetség vezetőivel, rendszeresen konzultálok az RMDSZ parlamenti képviselőivel és szenátoraival, önkormányzati vezetőivel, Hunyad megyei elnökként pedig az RMDSZ területi szervezeteinek elnökeivel.
Az Európai Néppárt (EPP) keretében, amelynek a Romániai Magyar Demokrata Szövetség tagja, hasznos politikai tevékenységre nyílt lehetőség. Az EPP Európa legnagyobb politikai alakulata maradt az EP-választások nyomán: a legnagyobb parlamenti csoportja van az EP-ben, a Parlament elnökét és az Európai Bizottság (EB) elnökét adja, ilyen módon a Néppárt jelentős mértékben meghatározza az európai politikákat. Az RMDSZ megbízásából részt vettem a 2009. decemberi, bonni kongresszus alapdokumentumának és politikai határozatainak előkészítő munkálataiban, amelyeket a romániai magyarság érdekeinek megfelelően sikerült alakítani.
Az RMDSZ külpolitikai megvalósításai között kiemelkedő fontosságúnak tartom az EPP bonni kongresszusán egyhangúan elfogadott kisebbségvédelmi politikai nyilatkozatot. A dokumentum meghatározza a politikai alakulat jövőbeni kisebbségpolitikai álláspontját, és kimondja azt, hogy az Európai Unióban (EU) fokozatosan kialakítható a kisebbségekhez tartozó személyek védelmét szolgáló, jogilag kötelező érvényű közösségi szabványok és normák rendszere, tekintetbe véve, hogy a Lisszaboni Szerződés tételesen utal a kisebbségekhez tartozó személyekre, mint alapvető európai értékekre. Fontosnak tartom a romániai magyarság szempontjából azokat az elfogadtatott RMDSZ-javaslatokat, amelyek a közép és délkelet-európai új tagállamok sikeres gazdasági és társadalmi felzárkózását, a kis és közepes vállalatok támogatását, a munkaerő-átképzést, a mezőgazdasági támogatási politika fejlesztését célozták.
Összességében úgy értékelem, hogy az elmúlt egy évben sikerült erősíteni az RMDSZ brüsszeli jelenlétét, proaktív részvétellel dokumentumokat hoztunk létre vagy javítottunk közösségünk érdekében. Politikai jelenlétünk az EPP munkacsoportjaiban és fórumain rendkívül hasznosnak bizonyult, éppen ezért úgy vélem, a következő időszakban fokozni kell az RMDSZ szerepvállalását az európai szakpolitikák alakításában.
1. Közösségi érdekképviselet és nemzetpolitika
Az európai parlamenti választás
A 2009-es európai parlamenti választáson a romániai magyarság példaadóan kiállt az összefogás mellett, ez erőt és hitet ad a további munkához – így értékeltem frissiben a választáson született eredményt. Valóban, a romániai magyarság szavazataival bebizonyította, hogy jobban értékeli az összefogást, mint a széthúzást. A választópolgárok értékelték a politikusok összefogását és vállalták, hogy megtöltik tartalommal.
Fontosnak tartom, hogy az RMDSZ volt az egyetlen szervezet, amely az EP választási kampányban Európáról beszélt, arról, hogy milyen Európában akar élni, mi a szerepe a romániai magyar közösségnek az EU-ban, a választók pedig méltányolták a konkrét, őszinte kampányt. Megfogalmaztam, hogy európai parlamenti képviselőként az erdélyi magyarok életszínvonalának növekedéséért, a közösség gazdasági felemelkedéséért, a középosztály és a kis és közepes vállalkozók megerősödéséért fogok dolgozni, és mindezekkel egy időben közösségi jogaink érvényesítéséért fogok küzdeni. Egyértelműnek tűnt, hogy az ötéves mandátum során átalakul az EU, olyan döntések születnek, amelyek hosszú távra kihatnak és meghatározzák az erdélyi magyar közösség jövőjét. A többség-kisebbség viszonyának megnyugtató rendezése kizárólag a különböző autonómiaformák elfogadásában rejlik, ehhez mentalitásváltás is kell, nemcsak jogi szabályozás. Az EP-ben már elindult egy folyamat, az elmúlt másfél évben sor került kisebbségi vitára, de Koszovó függetlenségének elismerése kapcsán is beszéltünk a kisebbségvédelem szabályozásának fontosságáról. Nagyon fontosnak tartom, hogy céljaink megfogalmazásakor vegyük figyelembe, hogy szövetségeseket kell találni a megvalósításhoz.
2007-ig meg kellett felelnünk a csatlakozás követelményeinek, nekünk kellett alkalmazkodni, most lehetőségünk van arra, hogy mi is alakítsuk az EU-t. Másfél milliós közösségünk nagyobb, mint egyes uniós tagállamok lakossága, ugyanakkor, kisebbségi közösségként, egyike vagyunk az Európában élő 300 kisebbségnek. Az RMDSZ A mi Uniónk, a mi Európánk című, 2009. április 25-én Kolozsvárott elfogadott európai választási programja értelmében a régiók, a közösségek Európáját tartjuk megvalósítandónak, mert ez ad lehetőséget arra, hogy felépítsük az önrendelkezés komplex rendszerét és megteremtsük a különböző autonómia-formák elfogadásának feltételeit. Arra kell törekedni, hogy a társadalmi kohézió mélyítésével az unió a Régiók Európája felé mozduljon el. A szubszidiaritás elve szerint megvalósított decentralizáció azt is jelenti, hogy a döntéshozatali szint lekerül a régiók szintjére. Ez az a jövőkép, amelynek megvalósítása által nem történhet meg többé, hogy Erdély fejlesztése felülről irányítottan, tudatosan háttérbe szoruljon.
Nemzetpolitika a Lisszaboni Szerződés életbe lépése után 2009. december elsejével, a lisszaboni szerződés életbe lépésével jelentősen átalakult az európai intézmények feladatköre. Az általunk elképzelt Régiók, Közösségek Európája föderális unió, amely nem marad meg az államszövetség szintjén, hanem tovább mélyíti az integrációt, és a szubszidiaritás elvét gyakorlatba ültetve, igazi föderációvá fejleszti a mai EU-t. Az új szabályok szerint megnövekedett az EP hatásköre, együttes döntési mechanizmusok léptek érvénybe az EB, az ET és az EP között. Ez egyrészt demokratikusabbá tette az uniót, másrészt kedvez az új tagállamoknak, az erdélyi magyar képviselők is nagyobb eséllyel tudják a romániai magyar közösséget képviselni.
Az EU csatlakozás megtörtént, de Románia európai integrációja még hosszú időn át tartó folyamat lesz, éppen ezért fontos, hogy az EP-ben születő döntések közösségünk előnyére váljanak, és Erdély az uniós csatlakozás nyertesévé váljon. Június 11-én, az EP-képviselői mandátum átvételekor, annak a várakozásomnak adtam hangot, hogy az RMDSZ képviselői a következő öt évben sok olyan célkitűzést tudjanak megvalósítani, amelyek fontosak az erdélyi magyarság és a romániai társadalom számára. A feladat az EU-felzárkózás, hogy az erdélyi magyar gazda, az erdélyi magyar vállalkozó és általában az erdélyi, romániai magyar a gyakorlatban is egyenjogú lehessen az EU régi tagállamainak polgáraival, hogy a jólétet, a modernizációt hozzuk el közösségünk tagjainak. A Kárpát-medencei magyar képviselettel folytatott közös munka az ötéves mandátum egyik természetszerű célkitűzése, hiszen terveink közösek, a magyarországi és a felvidéki kollégákkal együtt tudjuk őket megvalósítani, nem felejtve azt, hogy felelősek vagyunk az EU-n kívül rekedt nemzetrészekért. A nemzetközi kereskedelmi bizottság tagjaként a nyugat-balkáni államok európai közeledését támogattam, ugyanakkor Ukrajna pénzügyi segélyezését, uniós csatlakozási perspektívájának javítását.
Az RMDSZ európai parlamenti képviselői az elmúlt egy évben együtt dolgoztak azokban a kiemelten fontos nemzetpolitikai témákban, amelyekben elengedhetetlen volt a közös fellépés. Bár önálló képviselőcsoport a szigorú parlamenti szabályozások miatt nem jöhetett létre, az informális Erdélyi Magyar Képviselőcsoport hasznos egyeztető fórumnak bizonyult. A háromtagú erdélyi magyar képviselőcsoport önálló arcot tudott kialakítani a magyar és a román néppárti delegációban. Az együttműködés egyik eredménye a Kínában végrehajtott, ujgur kivégzések határozott elítélését sürgető határozati javaslat, amelyet közösen nyújtott be 2009 novemberében a három erdélyi magyar képviselő. Romániai magyarként természetesnek tartom, hogy felemeltük hangunkat egy másik nemzeti kisebbség védelmében, egy olyan esetben, amikor az emberi jogok és tágabb értelemben a közösségi jogok súlyosan sérültek. Európai parlamenti képviselőként gyakran szembesülök azzal, hogy az EU érzékeny a más régióban, akár más kontinensen élő kisebbségi jogtiprásokkal kapcsolatban, ugyanakkor nem hajlandó az unión belüli közösségi jogok érvényesítését napirendre tűzni és felelősségteljesen tárgyalni a kisebbségi kérdésről.
A nemzeti kisebbségek európai helyzetéről nyílt alkalmam tárgyalni Hans Heinrich Hansennel, a FUEN (Európai Nemzetiségek Föderális Uniója) elnökével a szervezet 2009. októberi, 60. kongresszusán. Véleménye szerint romlott a kisebbségek helyzete Európában, egyes államokban visszalépés történt a nemzeti kisebbségek védelméről szóló konvenciók előírásai tekintetében. A megbeszélésen elhangzott, hogy a szlovákiai nyelvtörvény a legaggasztóbb példa a nemzeti kisebbségek jogtiprására, különösképpen, hogy Szlovákia tagja az EU-nak és még a csatlakozást megelőzően elfogadta a koppenhágai kritériumokat. Együtt állapítottuk meg, hogy a szubszidiaritás elve mögé bújva, az EU kerüli az egyértelmű állásfoglalást a szlovákiai magyar közösség anyanyelv-használati jogának kérdésében.
Winkler Gyula felszólalása a FUEN 60. kongresszusán, Brüsszelben, 2009. október 29-én
A Lisszaboni Szerződés hatályba lépésének napján, 2009. december elsején közös nyilatkozatot fogadtak el Brüsszelben a magyar kisebbségi szervezetek. A romániai, felvidéki, vajdasági és kárpátaljai magyar szervezetek képviselői az EP-ben bemutatott nyilatkozatukban 2009. december 1-jét, a Lisszaboni Szerződés életbe lépésének napját, a tagországok, a tagjelölt és a szomszédos országok ünnepének nevezték. A nyilatkozatot mindhárom erdélyi magyar EP-képviselő aláírta, az RMDSZ nevében Winkler Gyula és Sógor Csaba európai parlamenti képviselők. A dokumentum kiemelt jelentőségűnek tartja, hogy a Lisszaboni Szerződés által módosított EU Szerződés második cikkelye értelmében az unió az emberi méltóság tiszteletben tartása, a szabadság, a demokrácia, az egyenlőség, a jogállamiság, valamint az emberi jogok – ideértve a kisebbségekhez tartozó személyek jogait – tiszteletben tartásának értékein alapul.
A magyar nemzeti kisebbségek képviselői a Lisszaboni Szerződés által megerősítve érzik azon álláspontjukat, hogy a kisebbségi helyzetű nemzeti és etnikai közösségek Európa számára értéket és erőforrást jelentenek. Közös megítélésük szerint a Lisszaboni Szerződésnek a kisebbségekhez tartozó személyek jogaira vonatkozó része hosszú távon megvetheti az őshonos, nemzeti kisebbségeket érintő, hatékony uniós jogvédelmi rendszer alapjait és megszüntetheti a kettős standardot, miszerint a csatlakozó országokkal szemben a kisebbségvédelmi elvárásokat a koppenhágai kritériumok tartalmazzák, a tagországok esetében viszont e téren nincsenek rögzített elvárások.
Kiemelném azt a szerepet, amelyet a Magyar Nemzeti Kisebbségek Érdek-képviseleti Irodája (HUNINEU) lát el Brüsszelben, bejegyzett civil szervezetként kezdeményezőként lép fel a kisebbségi kérdésben. Az RMDSZ kezdettől fogva támogatta a brüsszeli iroda gondolatát és partneri segítséget ajánlott ahhoz, hogy 2010-ben még inkább összefogottabbnak mutatkozzanak az iroda rendezvényei.
Az új EP-mandátumban is megalakult a Hagyományos Kisebbségek, Nemzeti Közösségek és Nyelvek Intergroupja, annak ellenére, hogy alapítását az EPP parlamenti csoportjában sajnos nem írta alá elegendő számú képviselő, a többi frakció támogatásával folytathatta munkáját a kisebbségi Intergroup. Nagyon fontosnak tartom, hogy tudatosítsuk az európai parlamenti képviselőkben a kisebbségvédelem iránti elkötelezettséget, ebben a törekvésben segít az Intergroup. A munkacsoportban nemcsak a magyarországi és a felvidéki magyar képviselőkkel, hanem olyan kisebbségek képviselőivel dolgozunk együtt, mint például a baszk, katalán vagy svédországi finn közösség képviselői, közös célunk, hogy megalkossuk az unióban kötelező érvényű kisebbségvédelmi keretszabályozást. Az EU a nemzeti kisebbségvédelmi kérdéseket a tagállamok hatáskörében hagyta és nagyon széles a skála, hogy a különböző tagállamok, hogyan kezelik ezt a problémát. Vannak olyan országok, amelyek a kisebbségek létezését sem ismerik el, míg más tagállamokban a kulturális autonómiától a területi autonómiáig számos változatát megtaláljuk az autonómiaformáknak. Sajnos az uniós mechanizmusoknak sokszor az a legnagyobb gyengesége, hogy a konszenzus megszületéséig éppen a lényeg vész el a határozatokból.
A 27 tagállamot magába foglaló EU által nagymértékben megvalósult a Kárpát-medencei magyarság határok feletti nemzetegyesítésének célja, a magyarok döntő többsége az EU-ban él. A jugoszláv utódállamok is az európai utat választották, a kárpátaljai magyar közösség pedig egy hosszabb távlatban ugyan, de határozottan fogalmazza meg európai törekvéseit. Örvendetes esemény volt Szerbia, Macedónia és Montenegró vízumkötelezettségének 2010. decemberi feloldása. Folytatni kell az EU bővítését a Nyugat-Balkán fele, hiszen ezek az országok Európa szerves részét képezik. A gazdasági válságnak nem szabad késleltetnie ezeknek az országoknak az uniós csatlakozási folyamatát, hiszen végső soron az unió globális szerepét erősíti.
A Magyar Nemzeti Kisebbségek Európai Érdekképviseleti Irodája (HUNINEU) kezdeményezésére a romániai és a szlovákiai magyar kisebbségi közösségek európai parlamenti képviselői, valamint a szlovéniai, szerbiai és ukrajnai magyarság jelen lévő vezető politikusai 2009. december 1-jén Brüsszelben áttekintették a Lisszaboni Szerződés életbelépésével kialakult új helyzetet, különös tekintettel annak kisebbségpolitikai vonatkozásaira. Megbeszélésük során a következőket állapították meg:
(…)
Kiemelt jelentőségűnek tartják, hogy az EU alapját képző értékközösség a Lisszaboni Szerződés által módosított EU Szerződés 2. cikke értelmében a korábbi szerződéshez képest bővített tartalommal jelenik meg a következők szerint:
“Az Unió az emberi méltóság tiszteletben tartása, a szabadság, a demokrácia, az egyenlőség, a jogállamiság, valamint az emberi jogok – ideértve a kisebbségekhez tartozó személyek jogait – tiszteletben tartásának értékein alapul. Ezek az értékek közösek a tagállamokban, a pluralizmus, a megkülönböztetés tilalma, a tolerancia, az igazságosság, a szolidaritás, valamint a nők és a férfiak közötti egyenlőség társadalmában.” (…)
Közös megítélésük szerint a Lisszaboni Szerződésnek a kisebbségekhez tartozó személyek jogaira vonatkozó része hosszú távon megvetheti az őshonos, nemzeti kisebbségeket érintő, hatékony uniós jogvédelmi rendszer alapjait. Továbbá megszüntetheti a kettős standardot, miszerint a csatlakozó országokkal szemben a kisebbségvédelmi elvárásokat a koppenhágai kritériumok tartalmazzák, a tagországok esetében viszont e téren nincsenek rögzített elvárások.
Az aláírók felkérik a 2010 elején felálló új Európai Bizottságot, hogy a Lisszaboni Szerződés szellemében nézzenek szembe az EU-ban élő őshonos nemzeti kisebbségek problémáival, és érdemben segítsék azok megoldását. (…)
Az EU szomszédságában élő nemzeti kisebbségek – így a szerbiai és az ukrajnai magyar közösségek – számára kiváltképpen fontos, hogy az EU külpolitikájának új rendszere hatékonyabb működést tesz lehetővé. Ilyenképpen az uniós tagságra jelentkező, valamint a szomszédságpolitika által érintett államok a korábbiaknál is körültekintőbb, következetesebb, éppen ezért kiszámíthatóbb partnerként tekinthetnek az EU-ra. (…)
Brüsszel, 2009. december 1.
Politikai sikereink az EPP bonni kongresszusán
A kisebbségi kérdés szempontjából az EPP bonni kongresszusával (2009. december 8-10.), az év a lehető legsikeresebben zárult, hiszen a legnagyobb európai pártalakulat a Romániai Magyar Demokrata Szövetség és a Magyar Koalíció Pártjának kezdeményezésére az őshonos nemzeti kisebbségek jogainak védelméről politikai nyilatkozatot fogadott el. A dokumentum, az őshonos kisebbségeket az európai kultúra, a nemzeti és regionális hagyományok értékközösségében védi. A nyilatkozat szerint az EU lakosságának 10 százalékát kitevő őshonos, nemzeti kisebbségek fontos kulturális, intellektuális, gazdasági és szociális értékei az EU-nak, védelmük, kultúrájuk és nyelvi sokszínűségük megőrzése alapvető érdeke az egységét kereső uniónak. A politikai határozat lehetőséget és fontos politikai támogatást ad arra, hogy az EP-ben elkezdődjön a kisebbségvédelmi keretrendszer kidolgozása. A néppárti határozat áttörésnek számít, hiszen a legnagyobb európai politikai család mindeddig távolságot tartott a kisebbségi kérdésben.
Az EPP határozat tételesen két nagyon fontos dolgot jelent ki: jogilag kötelező érvényű kisebbségvédelmi szabályok és normák rendszerét javasolja az EU-ban, egyúttal kijelenti, hogy a nemzeti kisebbségeket érintő pozitív intézkedések, normák nem tekinthetőek diszkrimináció-nak. Az oktatás területén a dokumentum leszögezi, hogy a nemzeti kisebbségekhez tartozó, minden egyes személynek joga van anyanyelvét megtanulni, anyanyelvű oktatásban részesülni megfelelő számú és minden szintű állami oktatási intézményben. Megállapítja, hogy a tagállamok felelőssége segíteni az őshonos és a regionális kisebbségeket, hogy megőrizzék és fejlesszék identitásukat, kultúrájukat és nyelvüket. “A kisebbségvédelmi céllal hozott pozitív intézkedések és politikák nem számítanak diszkriminációnak, ugyanakkor a meglévő jogok és politikák átértékelése diszkreditálja a szolidaritás és közös értékek európai szemléletét” – áll a politikai nyilatkozatban. A Néppárt megerősítette korábbi ajánlását, hogy a nemzeti kisebbségek jogait javítani és korszerűsíteni kell, ugyanakkor bátorítja az előremutató kisebbségvédelmi intézkedéseket és azt ajánlotta a tagállamoknak, hogy folytassanak folyamatos párbeszédet az őshonos nemzeti kisebbségek képviselőivel, vonják be őket a nemzeti, regionális és helyi döntéshozatalban.
– a kultúra, nemzeti és regionális hagyományok európai tisztelete
Az európai modell az értékeken, kultúrán és történelmen alapul; a nemzeti kisebbségek, nyelvük és kultúrájuk része európai értékeinknek. Ezek az értékek közösek valamennyi tagállamban, azokban a társadalmakban, ahol a pluralizmus, a diszkrimináció-ellenesség, a tolerancia, az igazságosság, a szolidaritás és a nemek közti egyenlőség elsőbbséget élvez. Az európai lakosság 10 százalékát kitevő őshonos, nemzeti kisebbségek fontos kulturális, szellemi, gazdasági és szociális értékei az EU-nak. Az európai kulturális tér középpontjában a kulturális és nyelvi sokszínűség tiszteletben tartása és ösztönzése áll, amely hozzájárul az EU alapelveihez: összefogja az európai polgárokat és népeket kultúráik, nemzeti és regionális hagyományaik tiszteletben tartása révén.
Az Európai Néppárt,
1. Hivatkozva érvényben lévő jogi eszközökre, sajátosan az Európa Tanács 1995. február elsején elfogadott Keretegyezményére a nemzeti kisebbségek védelméről és az 1992. november 5-én elfogadott Európai Regionális és Kisebbségi Nyelvek Chartájára;
2. Megerősíti az alapvető értékek felfrissítésére, újraélesztésére és korszerűsítésére vonatkozó ajánlását, beleértve a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek jogait, ugyanakkor ösztönzi a kisebbségvédelem területén meglévő legjobb eljárások terjesztését;
3. Folyamatos párbeszédet javasol a tagállamok kormányainak a nemzeti kisebbségekkel biztosítva részvételüket a helyi, regionális és nemzeti szintű demokratikus döntéshozatali folyamatban és a közéletben; továbbá a civil szervezetekkel, hogy rögzítsék és erősítsék az Európa sokszínűségét szavatoló kisebbségek fontosságát, valamint azok pozitív hozzájárulásukat az új Európa felépítéséhez;
4. Rámutat arra, hogy az EU szintjén fokozatosan kialakítható a kisebbségekhez tartozó személyek védelmét szolgáló, jogilag kötelező érvényű közösségi szabványok és normák rendszere, tekintetben véve, hogy a Lisszaboni Szerződés tételesen utal a kisebbségekhez tartozó személyekre, mint alapvető európai értékekre;
5. Megerősíti, hogy a hagyományos kisebbségi és regionális nyelvi csoportok esetében az államok alapvető felelőssége segíteni identitásuk, kultúrájuk és nyelvük védelmét és fejlesztését. A kisebbségekhez tartozó személyek és csoportok védelmét célzó pozitív döntések és politikák nem számítanak diszkriminációnak, ugyanakkor a meglévő jogok és eljárások átértékelése diszkreditálja a szolidaritás és közös értékek európai értelmezését;
6. Megismétli, hogy a nemzeti kisebbségekhez tartozó, minden egyes személynek joga van megtanulni anyanyelvét és anyanyelvén részesülni oktatásban, megfelelő számú és minden szintű állami tan- és oktatási intézményben;
7. Üdvözli az Európai Bizottság elnökének szándékát, hogy létrehoz egy olyan EU-biztosi posztot, amelynek feladatai között lesz a kisebbségi kérdés, hiszen az identitás szabad választása, az identitásbeli sokszínűség és soknyelvűség a 21. századi modern európai demokrácia alappillérei.
Politikai határozat, elfogadta az EPP kongresszusa, Bonn, 2009. december 9-10.
A kisebbségekre vonatkozó dokumentum elfogadásával az EPP első alkalommal említi hivatalos dokumentumban az őshonos nemzeti kisebbségeket, mint olyan közösségeket, amelyek évszázadok óta élnek egy adott területen, erős hagyományuk és identitásuk van, nem kezeli őket együtt az Európában az elmúlt évtizedekben letelepedő bevándorlókkal. Az európai kisebbségvédelem erős eszközt kapott az EPP támogatása révén, a nyilatkozatnak jelentős politikai súlya van, hiszen hivatkozási alap lesz az EP-ben is. Az RMDSZ a dokumentum kidolgozása és elfogadtatása révén folytatta az EP választási kampányában vállalt célkitűzések megvalósítását, de természetesen tudatában vagyunk annak, hogy hosszú és fáradságos munka áll még előttünk.
Európai közpolitikák a globális válság időszakában
A második Barroso-bizottság kinevezésével, 2010. februárban véget ért a Lisszaboni Szerződés elfogadásával kezdődött, az EU belső döntéshozatalát átalakító folyamat. A brüsszeli végrehajtó szerv már az új európai szerződés értelmében állt fel, helyet kapott benne mind a 27 tagállam biztosa. Természetszerűen az új Bizottságban a legtöbb biztost az EPP adja, hiszen megnyerte a tavalyi EP-választásokat, és az is nyilvánvaló, hogy programjának alapjait az európai közép-jobb gazdaságpolitikája, a szociális piacgazdaság képezi. Románia az agrártárca megszerzésével egyértelműen erősödött a brüsszeli bizottságban, hiszen korábban, a 2007-es mandátumközi csatlakozás miatt Romániának és Bulgáriának kevésbé fajsúlyos portfólió jutott, amelyek az új bizottságban már nem is szerepelnek önálló területként.
A Bizottságról szóló szavazást megelőzően az EP elfogadta az uniós intézményrendszerről szóló elvi megállapodást. Ennek értelmében az uniós intézményrendszeren belül erősödik az EP szerepe, a Bizottság egyenrangú félként fogja kezelni a parlamentet a tagállamok kormányait képviselő ET-el. Az új keretegyezmény fontosabb elemei arra utalnak, hogy az EP lehetőséget kap arra, hogy betekintsen az összes olyan dokumentumba, amely a bizottság és a nemzeti szakértők közötti megbeszélések anyagait tartalmazza. Amennyiben a Parlament valamilyen területen uniós jogszabály megalkotását kezdeményezi, akkor a Bizottság három hónapon belül köteles érdemi választ adni. A szerződés bevezeti a “polgári kezdeményezés” új fogalmát: ez azt jelenti, hogy az európai állampolgárok legalább egymillió aláírással új szakpolitikai javaslatokat szorgalmazó petíciót nyújthatnak be az EB-hez.
A Lisszaboni Szerződés életbe lépését követően megváltozó törvényhozási lehetőségekről tanácskoztak 2009. decemberben, Brüsszelben, Európa néppárti frakcióvezetői. A kétnapos tanácskozás témája a szociális piacgazdaság és az EP – nemzeti parlamentek együttműködése volt. A Lisszaboni Szerződéssel a nemzeti parlamentek nemhogy veszítettek fontosságukból, hanem megnőtt szerepük és felelősségük is. Az új helyzetben a kisebb tagországok és ugyanannyi lehetőséggel rendelkeznek, mint a nagyobbak, bár az is egyértelmű, hogy a nemzeti parlamentek nem készültek még fel arra, hogy az európai szemléletváltás értelmében véleményt mondhatnak az európai döntéshozatali folyamatról, de az egyes tagországok európai joggyakorlatot érintő törvényhozási aktusairól is.
A tanácskozás előadói kiemelték, hogy az EPP gazdasági-szociális doktrínájának számító szociális piacgazdaság alkalmazása egyre nagyobb kihívást ró a tagországokra. Egyfelől nyilvánvaló, hogy a közös európai piac erősítheti az EU kríziskezelésének esélyét, másfelől megfigyelhető, főként a régi tagállamok részéről, a magukba zárkózás és saját kríziskezelés. Joseph Daul, az EPP EP-csoportjának elnöke szerint ez hibás politikai szemlélet, mert gyengíti az EU közös fellépését, a közös projekteket, köztük a szociális piacgazdaság téziseit és magát a Lisszaboni Szerződést. Előadásában a közös piac erősítése és kiegyensúlyozott szociális politikák kidolgozása mellett érvelt.
Az ülésen a kis és közepes vállalatok (KKV) kiemelt támogatásáról beszéltem. Érvelésem szerint, ha a következő két évben a 23 millió európai KKV közül mindenik egy munkahelyet teremtene, megoldást sikerülne találni az egyre növekvő munkanélküliségre. Az ötletről több fórumon és értekezleten beszéltem az elmúlt hónapokban, egyike volt ugyanakkor azoknak a témáknak, amelyeket az EPP gazdasági munkacsoportjában az EU 2020 stratégiával foglalkozó dokumentumba is sikerült beiktatni. Az RMDSZ és a magam számára fontos eredménynek tartom, hogy az EPP bonni kongresszusa elfogadta a “Szociális piacgazdaság a globalizált világban” című alapdokumentumát, amelynek kidolgozása során az RMDSZ nevében több módosító javaslatot fogalmaztam meg, amelyek beépültek a szövegbe. Javaslataink közül ez egyik az új tagállamokra hivatkozott, annak a törekvésnek a leírása, hogy a közép- és kelet-európai államok integrációja teljes és sikeres legyen. A szolidaritás elvének az új tagállamok integrációjával kapcsolatban is érvényesülnie kell. A közép- és kelet-európai államok hatékonyabb és dinamikusabb integrációjára van szükség annak érdekében, hogy teljes lehessen az EU szociális és kohéziós politikája – fogalmaz az RMDSZ hozzájárulása a dokumentumhoz. Az EPP gazdasági és társadalmi felfogását tartalmazó program a következő néhány évre meghatározza majd az európai jobboldal cselekvési irányát, számos később megszülető javaslatcsomag, uniós szabályozás kiindulópontja. Szempontunkból kiemelt fontosságú a KKV-ék valamint a munkavállalók támogatása, hiszen a gazdasági válság, Romániában is többszázezer munkahely elvesztésével és több ezer vállalkozás bezárásával járt.
A vállalkozásfejlesztés és a foglalkoztatási politikai kapcsán az RMDSZ KKV-kat segítő ágazati akcióterv életbe léptetését sürgette. A Small Business Act alapgondolata, hogy az EU-ban dolgozók legnagyobb hányada KKV-kban dolgozik, ezek a vállalatok méretüknek és struktúrájuknak köszönhetően rugalmasabbak és dinamikusabbak, mint a nagyvállalatok, ugyanakkor inkább áldozatai a piac negatív hatásainak. Emiatt az EPP a KKV-ék működtetésének egyszerűsítését tűzte ki célul, az adminisztratív és szabályozási bürokrácia csökkentését, a KKV-ék érdekeinek védelmét szolgáló törvényi keret kidolgozását, könnyített hozzájutást a finanszírozásokhoz. Szintén az RMDSZ javaslatára került be ajánlás arról, hogy a tagállamok fordítsanak nagyobb figyelmet a munkaerő-átképzési programokra, amelyeket hozzáférhetővé kell tenni a polgárok számára, hogy készen álljanak a munkavállalásra a gazdasági válság nyomán átalakult ágazatokban.
Az EU politikájában idén a válságkezelés több intézménynél, többféle megközelítésben jelent meg. Az ET a maga részéről az azonnali válságkezelési intézkedéseket hozza meg és irányt szab az EB számára a következő időszak politikáinak kidolgozásában. Ilyen megbízatás az Európa 2020 stratégia kidolgozása. Európa vezető politikai alakulataként az EPP az Európa 2020 stratégia, az európai válságkezelés legfontosabb alakítója, befolyásolója kíván lenni. Az EPP gazdasági munkacsoportja egy olyan dokumentumon dolgozott, amely a stratégia gazdasági összetevőire összpontosít. Összehangolt munka eredményeként az RMDSZ eljutatta a testületbe a maga gazdasági javaslatait, amelyek 80 százalékban beépültek a dokumentumba. Ennek része a KKV-ékre vonatkozó javaslatcsomagom.
A következő időszak tennivalói közé tartozik, elsősorban a bukaresti politizálásában a régióátszervezési törvény elfogadtatása, ez az RMDSZ számára hosszú ideje az egyik legfontosabb törvény-kezdeményezés, de parttalan viták akadályozzák, hogy áttörést érjünk el, pedig a 2013-ban kezdődő új EU költségvetési
időszakot Romániának új, életképesebb régiókkal kellene várnia. A törvény-kezdeményezésnek két célja van: a régiók átszervezése oly módon, hogy életképes, finanszírozási források vonzásához megfelelő eszközökként működhessenek és az egész országban kiegyensúlyozott fejlődést biztosítsanak.
Az RMDSZ törvénytervezete 16 régió kialakítását javasolja, ezek a jelenlegieknél kisebbek. Ezt kiegészíteném azzal a megoldással, amely a régiók sikeres működését biztosítaná: minden régiót választott testületnek kellene vezetnie, amely közigazgatási szerepkört kap. A társadalom támogatásának megnyerése érdekében az RMDSZ már korábban javasolta, hogy a régiók felosztásáról közvitát kell tartani, amelyben részt kell venniük a politikai osztály mellett a civil, az akadémiai és a gazdasági szféra képviselőinek is. Sajnos a 2010-es esztendő a maga gazdasági-társadalmi kihívásaival Romániában nem volt alkalmas közvitára, közpolitikai kezdeményezések megtárgyalására.
Fejlesztési régiók átrajzolásáról szóló kerekasztalt szervezett a Transindex és a Romániai Magyar Közgazdász Társaság kolozsvári szervezete május 7-én. A beszélgetés meghívottjai voltak Vincze Mária agrárpolitikai és vidékfejlesztési szakértő, Winkler Gyula európai parlamenti képviselő, Tánczos Barna regionális fejlesztési és turisztikai államtitkár, Csutak István regionális fejlesztési szakértő, Ilyés Szabolcs pályázati szakértő és Nagy Egon a BBTE regionális földrajz tanszékének adjunktusa. A moderátori szerepet Farkas András töltötte be. (…)
Winkler Gyula: Sok időt eltöltünk azzal, hogy közösségen belül próbáljuk eldönteni, hol van Székelyföld fővárosa, és hogy hol vannak Székelyföld határai, vagy, hogy mit kezdünk valamelyik magyar várossal, nagyon fontos, de nem szabad csak ezzel foglalkoznunk anélkül, hogy észrevennénk, mi történik Európában és a világban. A ’90-es évek végén hangzott el az, hogy rendben, elmegyünk, és aki utoljára marad, az kapcsolja le a villanyt. Ne térjünk vissza ilyen reményvesztett helyzetbe, a versenyképesség a kulcskérdés és valószínűleg a mai aktív generáció hozzáállása a kulcskérdés. A mi szakembereink, orvosaink elmennek, 15 év múlva afgán fogorvosunk lesz, moldvai sebészünk a klinikán, a mieink pedig valahol máshol lesznek. Ez a demográfiai történet, nem beszélve arról, hogy öregednek a régióink. Igenis főben járó kérdés az, hogy legyen perspektívánk és víziónk, hogy ne fulladjunk bele a napi küzdelembe.
Véleményem szerint akkor is régió Székelyföld, ha ma nem hívják hivatalosan annak: senki sem akadályozhatja meg a két megye vezetőségét, szakembereit vagy politikai elitjét, hogy egymással leüljenek és szövetkezzenek, senki sem állíthatja meg Szatmár és Nagyvárad együttműködését, közös tervezését.
Transindex, 2010. május 14.
Európai parlamenti képviselőként végzett munkám mellett folytattam politikai tevékenységemet az RMDSZ Hunyad megyei szervezetének élén. Részt vettem az RMDSZ területi elnökeinek rendszeres tanácskozásain. A gazdasági munkacsoport tagjaként hozzájárultam az RMDSZ válságkezelési és gazdaságélénkítő csomagjának kidolgozásához. A Szövetségi Képviselők Tanácsában a szórványfrakció vezetője vagyok, hiszen meggyőződésem, hogy sajátos választ kell találni a szórványsorsban élő közösségeink számára. A 2009. decemberben rendezett államelnök-választáson az RMDSZ saját jelöltet indított, természetszerű, hogy a választási kampányban magam is tagjai voltam a Kelemen Hunort támogató csapatnak.
Folytatódó együttműködés az ifjúsági szervezetekkel
A romániai magyar ifjúsági szervezetekkel 2007. után kialakított partneri kapcsolatom szilárdnak bizonyult az új mandátumban is. A Magyar Ifjúsági Értekezlet (MIÉRT) vezetői, önkéntesei az RMDSZ EP-választási kampányának erős támogatói és résztvevői voltak, kiváló munka-kapcsolatunk a választást követően is megmaradt. Ennek egyik sikeres eleme a MIÉRT elnökségének 2010. márciusi, brüsszeli látogatása volt. Megbeszélésünket a MIÉRT elnökségi ülése követte, amelyet szimbolikusan és rendhagyó módon az EP egyik üléstermében tartottak. A fiatalok képviselőivel megállapodtunk, hogy képviselői irodám a MIÉRT értékeinek és célkitűzéseinek következetes támogatója marad. Kiemelt fontosságúnak tekintettük azokat a kezdeményezéseket, amelyek a fiatalok fejlődését, jobb munkalehetőségeit segítik: a tudásalapú gazdaságot, az IT&C ágazatot, amelyekből elsősorban a fiatalok tudnak profitálni. A készülő Európa 2020 stratégia ifjúsági összetevőjével kapcsolatban elhangzott, hogy a romániai magyar fiatalok számára különösen fontosak a munkahelyteremtés és a szülőföldön boldogulás.
A romániai magyar ifjúsági szervezetekkel kialakított együttműködésünk további célkitűzése a szórványban élő fiatalok kiemelt támogatása, illetve a szórvány területeken működő szervezetek fellendítése. A MIÉRT a 2010-es évet a Szórvány Éveként határozta meg, és ehhez kapcsolódóan a MIÉRT idén is megszervezte a Szórványkonferenciát, ahol a szórványban működő ifjúsági szervezetek jobban megismerhették egymást, és közös tevékenységi stratégiát dolgozhattak ki. Ugyancsak a szórványban működő ifjúsági szervezetek támogatása érdekében a MIÉRT az éves küldöttgyűlését idén a szórványban rendezi meg.
A szervezetépítés és a szervezetek közti tapasztalatcsere érdekében a MIÉRT 2010-ben keretet biztosít a székelyföldi és a szórvány szervezetek közti csere-programra, fokozottan figyelemmel követi és lehetőségei szerint támogatja a szórványban működő szervezeteket tevékenységét.
MIÉRT – Winkler Gyula közös sajtónyilatkozat
A felek megállapították, hogy a sikeres együttműködés alapja, hogy Winkler Gyula, EP-képviselő következetesen támogatja a MIÉRT értékeit és célkitűzéseit, amelynek értelmében együtt fejtik ki tevékenységüket a romániai magyar ifjúsági élet fellendítése, valamint egy versenyképes erdélyi szellemiség kialakítása érdekében. Kiemelt fontosságúnak tekintik azokat a kezdeményezéseket, amelyek a fiatalok fejlődését, jobb munkalehetőségeit segítik: a tudásalapú gazdaságot, az IT&C ágazatot, amelyekből elsősorban a fiatalok tudnak profitálni.
A MIÉRT üdvözli a készülő Európa 2020 stratégia ifjúsági összetevőjét, a Youth on the Move kezdeményezést, amely hozzájárul a MIÉRT víziójának, valamint missziójának megvalósításához, és fontosnak tartja, hogy az EPP vezetői – amelynek tagja a romániai magyar érdekképviseleti szervezet, az RMDSZ – hitet tettek a munkahelyteremtés és az európai gazdaság növekedési pályára állítása mellett. A MIÉRT már hagyományossá fejlődött rendezvénye, az EU-tábor tematikájaként idén a fiatalok munkavállalását és munkalehetőségeit választja.
A Youth on the Move kezdeményezés eredményes gyakorlatba ültetésének szükségességét szem előtt tartva a MIÉRT szorgalmazza, hogy a stratégiában külön keretet biztosítsanak a fiatalok teljes körű és megfelelő tájékoztatására, valamint a programok promoválására, annak érdekében, hogy a felkínált lehetőségek minden fiatal számára, közük az elszigetelt helyzetben élő fiatalok számára is elérhetőek legyenek. A MIÉRT javasolja, hogy a Youth on the Move kezdeményezés elemeit olyan formában fogalmazzák meg, és népszerűsítsék, hogy az a célcsoport minden tagja számára érthető és elérhető legyen. A javasoltak képviselete és érvényre juttatása érdekében a MIÉRT és Winkler Gyula EP-képviselő a jövőben összehangolják tevékenységüket. (…)
Brüsszel, 2010. március 24
Képviselői munkám egyik fontos vetülete az EU-s szakpolitikák ismertetése, az európai folyamatok bemutatása, a helyi közösségekre gyakorolt hatás elemzése. 2009 júniusában a MIÉRT tusnádfürdői EU-táborában a brüsszeli EP-képviselet szerepéről, a csatlakozás által megnyíló lehetőségekről szóltam a fiataloknak, hiszen 2007-ig meg kellett felelnünk a csatlakozás követelményeinek, nekünk kellett alkalmazkodni, most jött el az a lehetőség, hogy mi is alakítsuk az EU-t, most jött el a kölcsönhatás időszaka. Az RMDSZ 2009-es, kolozsvári kongresszusán elfogadott politikai program kimondja, a régiók, a közösségek Európáját tartjuk megvalósíthatónak, mert ez ad lehetőséget, hogy felépítsük az önrendelkezés bonyolult rendszerét és megteremtsük a különböző autonómiaformák elfogadásának feltételeit. A fiatalokra vár a szerep a jövőben, hogy ezeket a törekvéseket továbbvigyék, megjelenítsék, fontos tehát, hogy közvetlenül európai parlamenti képviselőjüktől halljanak ezekről a kérdésekről, hiszen ő részt vesz a brüsszeli politikai folyamatokban.
Az EU-Tábor 2010-es kiadásának témája az európai foglalkoztatáspolitika volt. A Your choice: közéleti szerepvállalás vs. gazdasági szféra az EU-ban című előadás keretében a mentalitásváltás szükségességéről beszéltem és a fejlődési tendenciák figyelembevételét ajánlottam a hallgatóságnak, egy jövőjét tervező fiatal szempontjainak felvázolásával. A gazdasági válságon túl Romániában van egy mélyebb krízis, egy társadalmi, morális válság. Megrendült a bizalom a társadalom különféle intézményeiben,
ilyen körülmények között a pályaválasztás is nehezebb, hiszen ezen a területen a modellek, a társadalmi elfogadottság nagy szerepet játszik. A jövő társadalma tudásalapú társadalom lesz, biztos, hogy egész életen át tartó tanulásban kell gondolkodni, mert az alapképzés ma már távolról sem elég egy sikeres karrier kialakításához. El kell fogadni, hogy állandó a változás, ezért szükséges a sikerhez a rugalmasság és a bátorság. A tavalyi elnökválasztási kampányban fogalmaztuk meg először az RMDSZ-ben, hogy új társadalmi szerződésre van szükség, amely az európai értékekre alapozva teszi lehetővé, hogy sikeresek legyünk az EU-ban.
2010 decemberében Hunyad, Arad, Fehér és Szeben megyei ifjúsági szervezetek képviselői vettek részt a MIÉRT által szervezett Erdélyt építünk képzéssorozat utolsó állomásán, a Szászváros melletti Costeºti ifjúsági táborban. A rendezvényen a romániai társadalomban érzékelhető morális válságról beszéltem a közösségi életben szerepet vállaló fiataloknak, amelyen felhívtam figyelmüket a kapcsolati háló és az együttműködés felértékelődött szerepére. A MIÉRT képzésen szervezeti kommunikációról, civil forrásszervezésről, pályázatírásról, stratégiai tervezésről, szervezetépítésről tanulhattak az ifjúsági szervezetek képviselői. A Communitas Alapítvány által támogatott képzéssorozat célja, a romániai magyar ifjúsági szervezetek számára olyan általános érvényű, a szervezeti életben felhasználható ismereteket nyújtson, amelyek segítségével a résztvevők tevékenységük hatékonyságát növelhetik.
A Romániai Magyar Középiskolások Szövetségével (MAKOSZ) 2009. decemberi, dévai kongresszuson állapodtunk meg együttműködés kialakításáról. A MAKOSZ 16. kongresszusán mondott köszöntőmben arról beszéltem, hogy a magyar közösség megmaradása csak a fiatal generáció segítségével valósulhat meg, ezért a szórványban a fennmaradásért folytatott küzdelem kiemelten az oktatásra, az ifjúsági szervezetek támogatására irányul. Látványosnak tartottam, hogy a diák sokszínű elképzeléseket dolgoztak ki a specifikus oktatási kérdésektől a nemzetközi kapcsolatok kialakításáig.
Folytattam a fiatalok gyakornokprogramját az EP-képviselői irodámban. A második mandátum első évében összesen kilenc fiatal tekinthetett bele a brüsszeli és strasbourgi európai parlamenti munkába. Úgy vélem, hogy tapasztalatuk és a néhány hét alatt szerzett tudásuk hozzájárul további szakmai előmenetelükhöz.
A gyakornoksági periódusom vége felé felmerült bennem a kérdés: Mi az, ami a legjobban megfogott, ami a legjobban felkeltette az érdeklődésem a több mint egy hónap alatt, amelyet Winkler Gyula EP-képviselő brüsszeli irodájában tölthettem? A legjobb választ erre a kérdésre Balázs Botond, volt gyakornok szavaiban véltem felfedezni: “a gyakornokság az EP-ben azok számára még érdekesebb lehet, akik vonzódást éreznek a politika, gazdaság vagy akár az adminisztráció iránt”.
A politika, a gazdaság, az adminisztráció – ezek azok a témakörök, amelyek már évek óta a figyelmem középpontjában vannak, amelyekkel nap, mint nap találkozom az egyetemen, de azt kell mondanom, hogy a legtöbb ismeretet az ember a gyakorlatban szerezheti meg, amelyeket nem írnak a tankönyvek, sem a színes EU-s nyomtatványok. (…)
A Parlamentben eltöltött időszak alatt lehetőségem volt kicsit részletesebben is megismerkedni az otthon is oly sokat emlegetett Lisszaboni Szerződéssel, amely gyökeresen meg fogja változtatni a hatalmi viszonyokat a Parlament-Bizottság-Tanács hármason belül, és amely nagyobb hatalmat biztosítana a Parlamentnek az unió döntéshozatali folyamatában.
A számomra érdekes területek közül a kisebbségi kérdést említeném, amellyel jelenleg az EU nem foglalkozik eléggé hangsúlyosan. Brüsszelben a kisebbségi kérdés csupán a fórumok keretén belül érvényesülhet, hisz még nem létezik uniós szintű törvényes keret, amely az Unió területén élő kisebbségek jogait szabályozná.
Az irodában eltöltött idő nagyon hasznos volt számomra. Gyakorlatban láthattam, hogyan is működik egy képviselő irodája, miről szól az a napi kétszáz beérkező e-mail, hogyan áll össze a “Főnöknek” a mindennapi programja. (…)
Fábián Zsolt-József
Gyakornok 2009. szeptember 28. – 2009. október 31. között
Partneri viszony a Magyar Újságírók Romániai Egyesületével
A sajtóval kialakított partneri viszony jegyében szórvány médiakonferenciára került sor Déván és Vajdahunyadon 2010. május 6-8. között, meghívásomra közel harminc újságíró pillanthatott bele a dél-erdélyi szórványközösség hétköznapjaiba. A rendezvényen alkalmam nyílt a Hunyad megyei magyar közösségnek az elmúlt években elért sikereiről beszélni. Hunyad megyében az intézményépítés időszakát túlléptük, sikerült olyan intézményeket létrehozni, amely révén megerősíthetjük a magyar közösséget, most ezek fenntartását kell megoldani. Stratégiai megközelítés és összehangolt munka lenne időszerű, akár kollégiumi rendszerekről, akár a magyar házak rendszerét illetően.
A rendezvényen partnerség kialakítását javasoltam a MÚRE-nak további, közös rendezvények, továbbképzések, tapasztalatcserék megszervezése révén, hiszen fontos az együttgondolkodás, az intézményesített együtt-működés. EP-képviselőként a fiatalokat, KKV-kat tömörítő szervezetekkel alakítottam ki partnerséget, örömömre szolgál, hogy az új mandátum első évében az újságírókkal tehettük ugyanezt.
Az EP kisebbségi frakcióközi csoportjának egyik ülése az európai kisebbségi írott sajtó kérdéskörével foglalkozott. A tanácskozáson jelen voltak a MIDAS (Kisebbségi és Regionális Nyelvű Napilapok Európai Egyesülete) vezetőségének tagjai, akik bemutatták azokat a nehézségeket, amelyekkel a kisebbségi lapkiadók szembesülnek. Felszólalásomban, a sajtó gazdasági helyzetével kapcsolatban úgy fogalmaztam, hogy a gazdasági válság 2010-ben folytatódni fog, elsősorban azáltal, hogy munkahelyek szűnnek meg, ugyanakkor megmutatkoznak a válság szociális hatásai, így a sajtó egészére kedvezőtlenül hat ki a válság, a kisebbségi nyelvű sajtó azonban hatványozottan érintett, hiszen korábban is kevés sajtótermék működhetett közösségi vagy más támogatási formák nélkül. Úgy vélem, meg kell találni a kisebbségi sajtó támogatásának az európai uniós jogrendbe illeszkedő lehetőségeit, ezért konzultációra, közös álláspont kialakítására kértem a jelen lévő lapkiadókat.
A sajtó vagy kiemelkedő rendezvények kapcsán, vagy a halálra ítélt falvak fölötti kesergés okán szokott a szórványról beszélni. A hétköznapokról azonban kevés szó esik, holott a megmaradásért folytatott küzdelem a hétköznapok valósága, amit az emberek komoly munkával vívnak meg. Hunyad azon dél-erdélyi megyék közé tartozik, ahol a lakosság 5 százaléka magyar nemzetiségű, de a földek 25 százalékát magyar nemzetiségűeknek szolgáltatták vissza, ahol számon tartják egymást az emberek, s ahol olyan intézményeket sikerült tető alá hozni, amelyek a magyar és hitbéli oktatást szolgálják. Talán ezért is kapott létjogosultságot az a médiakonferencia, amelyet Winkler Gyula, az RMDSZ európai parlamenti képviselője hívott össze Hétköznapok a szórványban, témakörben.
Mit jelent Hunyad megyében magyarnak lenni?
– Trianonról, a magyarság sorsáról a szórványban sokféleképpen lehet megemlékezni, de a legjobb a jövőbe tekintés. Ha a demográfiai alakulást vizsgáljuk, elmondhatjuk, hogy 1992-ben 35.000 magyar élt Hunyad megyében, tíz évvel később már csak 24.000-en voltak, ma 20.000 körüli lehet a számuk. A magyarok számának csökkenése nem bátortalanította el a közösséget, hanem összefogásra késztette. Mit jelent Hunyad megyében magyarnak lenni? Olyan létet, amely három pillérre támaszkodik: az egyházra, az iskolára és a közösségi-politikai pillérre.
Így jöhetett létre a dévai Téglás Gábor Iskolaközpont – amelynek története egy külön szeminárium anyagát képezheti -, ahol kizárólag magyar nyelvű oktatás folyik. A szórványközösségek kis szavazati arányuk miatt nem kerülhetnek be az önkormányzatba, viszont a közképviseletet kormányzati részvétellel ki lehet egyensúlyozni – mondta Winkler Gyula EP-képviselő, aki hozzátette, hogy tudomásul kell venni, az erdélyi magyaroknak három fővárosuk van: Bukarest, Budapest és Brüsszel, de Bukarestben születnek a döntések, ott szavazzák meg a törvényeket, amelyek kisebbségi sorsunkat meghatározzák. (…)
Mezey Sarolta, Népújság, 2010. június 9.
Ilyen jellegű megkeresést a Külhoni Magyar Újságíró Egyesületek Konvenciójától (KMÚEK) érkezett, amely a Kárpát-medencei magyar újságíró szervezeteket tömöríti. A szervezet áprilisi, lendvai közgyűlésének zárónyilatkozatában jelent meg az igény, hogy figyelembe véve az EU-s intézmények szavatolta támogatási lehetőségeket, a KMÚEK tagszervezetei a közeljövőben megfogalmazzák a közérdekű írott sajtó kedvezményezett státusára és pozitív megkülönböztetésére vonatkozó javaslatokat, és megtalálják a módját annak, hogy ez a kezdeményezés Brüsszelben támogatókra találjon. A MÚRE révén felajánlottam támogatásomat a KMÚEK-nek, és reményeim szerint, a következő időszakban előre tudunk lépni Brüsszelben a közérdekű újságírás érdekeinek képviseletében.
2. Parlamenti tevékenységem – a válság jegyében
A globális válság Európában
A globális válság és annak gazdasági, pénzügyi, szociális vagy éppen társadalmi-morális hatásai határozták meg az EP 7. törvényhozásának első évét és egyben a 2009. júniusban elkezdett tevékenységemet. Egyre nyilvánvalóbb, hogy a válság meghatározó pont lesz az EU jövőjét illetően, most dől el az, hogy milyen lesz az unió az elkövetkező tíz esztendőben, hogy olyan marad-e, ahogyan azt az alapító atyák megálmodták. Azoknak a bizottságoknak a munkáját is a válság határozza meg, amelyekben dolgozom. Meggyőződésem, hogy a romániai magyarok, miként az ország valamennyi polgára akkor lesz sikeres, ha az EU egésze sikeres és szolidárisan cselekszik. Az EP-ben kifejtett tevékenységem, nyilatkozataim és állásfoglalásaim mind arról szóltak, hogy az európai építkezést a Lisszaboni Szerződés által meghatározott keretben kell folytatni.
A válság következményei és annak a brüsszeli és romániai döntéshozók általi kezelése foglalkoztatott leginkább a mandátum első évében. A CRIS különbizottságnak, amelyben magam is dolgozok, elemeznie kell a globális válságot és annak az európai gazdaságra gyakorolt hatásait, ajánlásokat kell megfogalmaznia az EB és az ET számára. A CRIS keretében hozzájárultam a “Economic Recovery and Job Creation: unleashing the potential of the Internal Market and of Green Growth” című munkadokumentum elkészítéséhez, amely része lesz a különbizottság végső jelentésének. Ez tartalmazni fogja mindazokat a megállapításokat, ajánlásokat, amelyeket, az EP a gazdasági pénzügyi és szociális válság következményeinek enyhítésére javasol. Én az “One SME – One Job” program kidolgozását javasoltam az EB-nek, ezáltal létrehozva a KKV-ék támogatását szolgáló uniós pénzügyi eszközt, csökkentve a bürokráciát, segítve a KKV-ék hozzáférését a pénzügyi piacokhoz és a hitelezési eszközökhöz. Egy másik javaslatom a Small Business Act KKV intézkedéscsomag megreformálását célozza, olyan kötelező intézkedéseket követelve meg a tagállamok kormányaitól, amelyek a KKV ágazat megerősítését, fejlődését szolgálja.
Az EP-ben tett hozzászólásaimban, gazdasági konferenciákon és sajtótájékoztatókon igyekeztem rámutatni azokra a következményekre, hibás döntésekre, amelyeket a válság vont maga után, ugyanakkor felhívtam a figyelmet azokra a lehetőségekre, amelyek most nyílnak meg a gazdaság előtt. Azok közé tartoztam, akik bírálták az EU gazdasági döntéshozóit a válságkezelésben nyújtott gyenge, határozatlan és megkésett teljesítményük miatt.
Úgy vélem, hogy az EU meghatározó kihívások előtt áll, választania kell az egyes tagállamok által olykor erőszakosan promovált nemzeti érdekek és a globális szerepre vágyó EU-ra vonatkozó törekvés között. Nem jöhet létre erős unió, ha egyes tagállamok új törésvonalakat húznak Európában, ha az új gazdasági kormányzás csupán az eurózónára összpontosít, mellőzve az európai szolidaritás elvét. Egy európai sikermag létrehozása, amely kizárja azokat az országokat, amelyek nem tagjai az euróklubnak, erkölcstelen – ezt én magam is elmondtam az EP júniusi, strasbourgi plénumában. Ugyanakkor rámutattam, hogy az euróövezet nem lehet sikeres a teljes EU sikere nélkül és bármilyen más megközelítés alapjaiban rengetné meg az európai építkezést.
Amint lehetőség adódott, figyelmeztettem arra, hogy a globális válság közepette, az EU-nak nem kell feladnia az alapvető értékeinek egyikét: a szolidaritást. Létfontosságú, hogy a közép- és kelet-európai új tagállamok megkapják a gazdaságélénkítéshez szükséges európai támogatást, a koordináció egészének pedig hatékonyabbnak és célratörőbbnek kell lennie. Ez a tagállamok és Brüsszel közös érdeke. Már 2009 végén felhívtam a figyelmet, hogy a közép- és délkelet európai új tagállamok a leginkább sebezhetőek a globális válságban. Az adatok szerint az Európai Gazdasági Fellendítési Tervben foglalt eszközökhöz a tagállamok egyenlőtlenül jutottak hozzá. Nem véletlen, hogy a válság azokban a tagállamokban járt súlyosabb következményekkel, amelyek nem éltek a fellendítés eszközeivel, és amelyek nem tagjai az euróövezetnek. A plenáris ülésen annak a meggyőződésemnek adtam hangot, hogy közös erőfeszítésre van szükség az EU belső kohéziójának növeléséhez. Ez elengedhetetlen feltétele annak, hogy az Unió megerősödve, meghatározó globális szereplőként kerüljön ki a válságból.
History has shown us that crises can generate progress. Under pressure, new ideas can emerge, creating innovative mechanisms in order to induce development and avoid the errors that led to the crisis.
I would like to highlight two such ideas that could result in meaningful instruments. If we want the EU to remain a relevant global player, a European monetary fund and a European rating agency should be created. Despite the major institutional effort needed, it is still an exercise worth undertaking if we consider our long-term interest. We can all bet on the fact that the future will bring new crises.
The European social market economy and the common currency are cornerstones of the world economy and the global financial system. The establishment of a ‘European IMF’ could enforce the Stability and Growth Pact, and the European rating agency would make its assessments based upon a true understanding of European economies. Both ideas should be debated seriously, and, in my opinion, the positive decision would be the wise one.
Egyperces felszólalások fontos politikai kérdésekben, Brüsszel, 2010. május 5.
Részt vettem abban a CRIS-küldöttségben, amely 2010 januárjában az Európai Központi Bank (EKB) igazgatósági tagjaival és vezető tisztségviselőivel találkozott. A megbeszélések legfontosabb témái a globális gazdasági kilengések, a pénzügyi válság jelenlegi stádiuma, az EKB monetáris politikája, a válság leküzdéséhez szükséges stratégiák voltak. A Maastrichti kritériumok esetleges enyhítésére vonatkozó kérdésemre a vezetőtanács tagjai elmondták, hogy az EKB céljai között szerepel az euróövezet kiterjesztése, amely hosszútávon azt jelenti, hogy az euró az EU minden tagállamának a fizetőeszköze lesz. Elismerték, hogy erős EU-ra van szükség, de leszögezték azt is, hogy semmilyen kompromisszum nem köthető a Maastrichti kritériumok ügyében, amely az euróövezethez való csatlakozás feltételeit jelenti. Mint mondták, az euróövezet bővítésére fokozatosan kerül sor, és csak a konvergencia feltételeinek teljesítésével, hiszen ez nélkül az Európai Unióban a belső egyenetlenségek kiéleződnének.
Az Európa 2020 stratégia
A globális válság miatt felmerült egy olyan stratégia szükségessége, amely helyettesíteni tudja a Lisszaboni Stratégiát és irányt mutat az EU-nak a következő 10 évben. Érdeklődéssel vártam az EB-ben elkészített Európa 2020 stratégiát. A téma kapcsán rendezett vitán tett hozzászólásomban arról beszéltem, hogy a romániai magyarok arra várnak, hogy az Európa jövőjét meghatározó dokumentum az európai szolidaritásról szóljon, kínáljon megoldásokat a kontinensen belüli fejlődési egyenlőtlenségek megszüntetésére, legyen a befogadás és a konvergencia programja. Az Európa 2020 stratégiának új fejezetet kell nyitnia, hordoznia kell a hosszantartó fejlődés megteremtésének esélyét. Figyelmeztettem ugyanakkor arra, hogy egy ilyen merész projekt nem lehet sikeres az európai polgárok támogatása nélkül, éppen ezért tájékoztatásuk alapvető fontosságú. Ez a stratégia már a 27 tagállam programja, a polgároknak érezniük kell, hogy egy közös európai erőfeszítés részesei.
Meggyőződésem, hogy merészet kell álmodni, az Európa 2020 dokumentumnak ki kell terjednie a közösségi együttműködés minden területére, közép és hosszú távú európai stratégiává kell válnia. Sikeréhez azonban elengedhetetlen az európai polgárok szolidaritása. Az új stratégia a Lisszaboni Szerződés szerint a kibővült Európai Unió már 27 tagállamának hozzájárulásával készül, ezzel polgáraink magukénak érezhetik a közös európai erőfeszítéseket.
A romániai magyar választópolgárok arra várnak, hogy az Európai Unió a közösségi szolidaritás kifejeződéseként megoldást találjon a dél- és közép-kelet-európai térség gyors felzárkózására. A stratégiának szólnia kell országaink távlatos fejlődéséről, a belső piac, a mezőgazdaság és a kkv-k fejlesztéséről, de olyan érzékeny kérdésekről is, mint a szociális háló, a demográfiai kihívások, esélyegyenlőség a munkaerőpiacon, az élet minden területén egymásba kapcsolódó európai rendszerek és hálózatok. Az Európa 2020-as stratégia legyen a felzárkózás és a konvergencia stratégiája.
Hozzászólás az Európa 2020 – új európai munkahely-teremtési és növekedési stratégia kapcsán rendezett vitán (írásban), Brüsszel 2010. május 5.
Mivel a rendkívüli helyzetekben rendkívüli megoldásokra van szükség és a válsághelyzetek konstruktív és életképes elképzelésekre késztetnek, olyan európai mechanizmusok és szabályozások bevezetését támogattam, amelyek segítenek az EU gazdasági fellendülésén és a globális verseny egyik fontos szereplőjeként erősítik meg. Ebből a szempontból üdvözöltem egy piaci stabilizálást eredményező pénzügyi mechanizmus elfogadását és európai hitelminősítő intézmény létrehozását. Kétségtelen, hogy az euróövezet megerősítése az egész EU megerősödését hozza maga után, de én arra figyelmeztettem, hogy ezzel a folyamattal párhuzamosan szolidáris EU-ra van szükség, amely nem emel újabb határokat kelet és nyugat, észak és dél között.
Fél év alatt az Európai Unió a reményteljes állapotból a szinte teljes széthúzásig jutott el. Fél évvel ezelőtt a Lisszaboni Szerződés életbe lépése optimizmust és reménységet sugallt. Fél év elteltével, a görögországi válság drámai helyzetbe hozta az uniót. A vészjelzések szaporodnak, ennek ellenére mindenki kivár, habár közhelynek számít, hogy a nemzeti protekcionizmus elszabadulása végzetes eredményekkel járhat. Meggyőződésem, hogy a nehéz helyzetbe jutott tagállamoknak nem cinikus tanácsokra van szükségük. Görögország helyzete nem egyedülálló, az uniónak hasonló sokkhatásokkal kell még szembenéznie. A megoldás az uniós szolidaritás növelésében rejlik, a hatékony koordinációban és az erős gazdasági kormányzás megvalósításában. Az Európai Néppárt képviselőjeként és olyan romániai magyar politikusként, aki a mandátumát a politikai szolidaritás kifejezéseként szerezte, hiszek abban, hogy a válságból csupán az északi és déli, nyugati és keleti tagállamok – mindannyiunk – szolidaritása vezethet ki.
Írásbeli hozzászólás a 2010. március 25-26-i Európai Tanács következtetéseiről rendezett vitához
Brüsszel, 2010. április 7.
A globális válság Romániában
Már 2009 nyarán figyelmeztettem azokra a katasztrofális következményekre, amelyekkel a válság Romániában járhat, főként arra utaltam, hogy a kormány gazdasági, pénzügyi és szociális erőfeszítéseit össze kell hangolni a hasonló európai megoldásokkal. Egy Déván, 2009 augusztusában tartott sajtótájékoztatón bíráltam a bukaresti nagykoalíciót, hogy képtelen válságkezelési intézkedéseket hozni. A kormánynak nem voltak megoldásai az ország valós problémáira, a koalíció nagyarányú, 73 százalékos parlamenti támogatottságát megalakulása után hét hónappal sem tudta életképes gazdasági intézkedésekre fordítani. Véleményem szerint a kormány 2009-es tevékenysége közötti tevékenysége sikertelen volt ebből a szempontból.
A Nemzetközi Valutaalappal kötött hitel-megállapodással kapcsolatban inkább szkeptikus voltam, véleményem szerint nem erősítette Románia gazdasági kilátásait. A gazdaság csökkenésének megállítása, az egyensúly megteremtése és később a gazdasági fellendülés elkezdése valós intézkedések alkalmazásával érhető el. A 2009-ben elmulasztott intézkedések egy évvel később szigorú válság-intézkedések meghozatalára kényszerítették a kormányt. Ezek az intézkedések sem fognak a várt eredménnyel járni, amennyiben nem kísérik hatékony gazdaságélénkítési megoldások.
Azokon a konferenciákon és üzletember-találkozókon, amelyeken ebben az időszakban vettem részt pozitív európai üzenetet továbbítottam, tájékoztatva azokról a lehetőségekről, amelyek a válság ellenére nyitva maradtak a vállalkozók számára. Felhívtam az önkormányzati vezetők és a pályázó vállalkozók figyelmét, hogy Románia gyengén teljesít az EU alapok lehívásában. Egy 2009-ben szervezett székelyudvarhelyi konferencián, majd egy 2010 eleji bukaresti üzletember-konferencián a válság által nyitott esélyekről beszéltem, utóbbit a Romániai Magyar Üzletemberek Egyesülete, előbbit a Székelyudvarhelyi Magyra Mikro-vállalkozók Szövetsége szervezte.
“Az Unió elsődleges célja az volt, hogy 2010-ig létrehozzák a világ legversenyképesebb gazdaságát” – emlékeztette a résztvevőket Winkler Gyula a Kis és Közepes Vállalkozások Európai Hetén Szatmárnémetiben. Az európai parlamenti képviselő szerint át kellett strukturálni a terveket, mára ugyanis bebizonyosodott, hogy ezek a célok túl ambiciózusak voltak.
A konferencián arról is beszélt: a legutóbbi tervek egyike az, hogy 2020-ig lecsökkentsék (…) a szegénységet, és minden vonatkozásban kilábaljon Európa a válságból. Az Európai Parlamentben az RMDSZ felvetette a kérdést: mi lesz Románia sorsa 2013 után, amikor a támogatások zöme lejár, hiszen az ország a rendelkezésére álló lehetőségeket nem tudta kihasználni – mutatott rá Winkler.
Míg más európai államok támogatásokból autópályák sokaságát építették fel, Románia megtorpant a fejlődésben. “A 2007-2013 közötti időszakra 31,5 milliárd eurót különítettek el Bukarestnek különböző pályázatokra, s amit nem mi használunk fel ebből, azt felhasználja más” – így fogalmazott a képviselő. Kifejtette azt is, hogy elengedhetetlenek a számítógépes ismeretek ahhoz, hogy egy vállalkozás a mai körülmények között jól működhessen, valamint a termékeket és szolgáltatásokat interneten is kell népszerűsíteni. (…)
Hideg Bernadett, Új Magyar Szó, 2010. május 25.
A KKV-ék támogatása – képviselői munkám egyik alapvető célja
Kereskedelmi miniszterként, majd szakállamtitkárként kiemelten foglalkoztam a kis és közepes vállalkozói ágazat esélyteremtési politikáival, hiszen ez a terület az európai gazdaság legfontosabb összetevőjét jelenti, az EU 23 millió KKV-ja az uniós alkalmazottak 90 százalékának ad munkát. A fejlett és dinamikus KKV-ágazat jelenti a biztos alapot, amelyre a román gazdaság is épülhet. EP-beli tevékenységem során minden eszközzel és lehetőséggel éltem, hogy javuljon a KKV-ék szabályozási és fejlődési kerete.
Már első mandátumom alatt tagja voltam az EPP képviselői által létrehozott SME Circle csoportnak, amely a néppárti képviselők, KKV-ék fejlesztését célzó lobbiját segíti. Tagja vagyok az EP-ben alakult SME Intergroupnak (KKV frakcióközi csoport), amelyben az ágazat fejlesztésének, növekedésének javítását célzó politikákat, lehetőségeket vitatjuk meg. Hozzájárulásom elsősorban a bürokrácia csökkentését, a belső piacra jutás egyenlő esélyét és új munkahelyek létrehozását célozta. Ezek megjelentek abban a munkadokumentumban, amelyet az EPP gazdasági munkacsoportjában és az EP CRIS bizottságában állítottunk össze.
2010 tavaszán Szatmárnémetiben helyi vállalkozókkal együtt ünnepeltük a KKV-ék Európai Hete rendezvénysorozatot. Az EB által támogatott program során célom az volt, hogy kerüljek közvetlen kapcsolatba helyi vállalkozókkal, helyi és megyei önkormányzati vezetőkkel. Bemutattam a legfontosabb európai gazdasági fejleményeket és meghallgattam a közönség visszajelzéseket, ezek minden bizonnyal segíteni fognak a későbbi tevékenységeimben.
Kisebbik koalíciós partnerként, az RMDSZ is része a népszerűtlen megszorító intézkedésekre készülő kormánynak. A nadrágszíj drasztikus meghúzásának következményei a szövetséget sem kerülhetik el. Hogyan viszonyulnak mindezekhez? Winkler Gyula EP-képviselőt kérdeztük. (…)
Belátásunk szerint azonban a kormány intézkedés-csomagjában egyensúlynak kell lennie a szociális kiadások csökkentése, a pénzügyi fegyelem növelése, vagyis a feketegazdaság visszaszorítása, illetve a gazdaságserkentő intézkedések között. Gazdaság-serkentés alatt elsősorban az EU-s pénzek fokozott felhasználását értem. Az RMDSZ szociális érzékenységgel párosuló közép-jobboldali politikai ideológiája ezen elvek mentén foglal állást.
– A kisnyugdíjak lefaragása érzékenyen érinti az erdélyi magyarságot is. A Székelyföldet különösen, hiszen Hargita és Kovászna Erdély szegényebb megyéi közé tartoznak, ahol ritkák a nagy nyugdíjak. Mit gondol, a tervezett megszorítások mennyire befolyásolják az RMDSZ támogatottságát a 2012-es választásokon?
– Korai lenne 2012-ről beszélni, addig még sok minden történhet. Az erdélyi magyarság tájékozott, szórványban és Székelyföldön egyaránt. Nem hiszem, hogy be lehet csapni őket. Õszintén kell politizálni. A populista intézkedések folytatásával csak ámítani lehetne ideig-óráig az embereket, következményeik katasztrofálisak lennének. Névértékben megmaradhatna ugyan a közalkalmazotti bérek, nyugdíjak és szociális segélyek jelenlegi szintje, de reális értéke hamarosan felére csökkenne, ami az életszínvonal zuhanását jelentené.
Mi a felelős politizálást választjuk, s a felelős politizálás áldozatokkal jár. Európa-szerte mindenütt megszorítások, szociális kiadások megnyirbálásának tanúi vagyunk: nincs más választás. Görögországban tiltakoznak, gyújtogatnak, de ez nem megoldás, az államkassza ettől még ugyanolyan üres marad. Ezt szeretnénk elkerülni, megoldást akarunk az ország problémáira, még ha fájdalmas megszorításokkal is jár. Ezért felelősséget is vállalunk.
Chirmiciu András, Nyugati Jelen, 2010. május 24.
Gazdasági és kereskedelmi kapcsolatok – a gazdasági fellendülés eszközei
Az EP nemzetközi kereskedelmi bizottságának (INTA) tagjaként az európai belső piac megerősítésén, az EU harmadik országokkal kialakított gazdasági és kereskedelmi kapcsolatainak erősítésén, fejlesztésén dolgoztam, erősítve ezzel az EU külpolitikai szerepvállalását.
A Bosznia Hercegovinának és Moldova Köztársaságnak nyújtott makro-finanszírozási eszköz jelentéstevője voltam, valamint az EPP részéről árnyék-jelentéstevője a Szerbiának, Grúziának, Örményországnak és Ukrajnának nyújtott makro-segélyezési programoknak. Az EU segélyezés a jelenlegi világgazdasági körülmények között nagyon sokat jelentett ezen országok számára a stabilitás, a demokrácia és az európai távlatok nyitva tartása érdekében.
Az EU balkáni bővítésének elkötelezett támogatója vagyok, meggyőződésem, hogy ez a folyamat jelenti a béke és a demokratizálódás zálogát a térségben, miközben a közelmúlt történelmi eseményei még Európa puskaporos hordójaként emlegették a Nyugat-Balkánt. Az EP-ben és azokon a nemzetközi értekezleteken, amelyeken részt vettem, például 2009 októberében Zágrábban rendezett CEFTA találkozón, az EU balkáni bővítése mellett érveltem. Ugyanakkor a tágabb térségben az EU keleti elkötelezettségeinek erősítését
bátorítottam, a Kaspi-tenger és a Dél-Kaukázus térségében. Véleményem szerint az EU erősebbé válik a csatlakozási perspektívák nyitva tartásával, a globális versenyben ugyanis a nagyobb és erősebb Unió nagyobb esélyekkel veszi majd az akadályokat.
A svéd elnökségnek az a bejelentése, hogy a Moldovai Köztársasággal kötendő, a jelenlegi partnerségi és együttműködési megállapodás helyébe lépő új megállapodásról mielőbb tárgyalásokat kell kezdeményezni, rendkívül üdvözlendő, tekintettel az országban kialakult új politikai helyzetre. A Moldovai Köztársaság európai sorsát megerősítette a kisinyovi parlamentben megalakult Európa-barát többségi kormány.
Úgy vélem, hogy főleg most, amikor erőteljesen érezhetőek a gazdasági válság hatásai, az Európai Uniónak támogatnia kell a Moldovai Köztársaságot, pénzügyi értelemben is, és olyan mechanizmusokat kell meghatározni, amelyek ösztönzőleg hatnak majd a reformokra az országban, amelyeknek következtében az állam egyre közelebb kerül ahhoz, hogy valóra váltsa óhaját, és csatlakozzon az EU-hoz. A gazdasági együttműködést és kereskedelmi megállapodásokat tartalmazó mechanizmusok hathatós eszközöket jelentenek ahhoz, hogy beteljesülhessen a Moldovai Köztársaság európai jövője.
Az Európai Unió által 2006 elején nyújtott kedvezményes kereskedelmi feltételek és az, hogy Moldova 2007 óta részt vesz a CEFTA-ban az összes többi nyugat-balkáni állammal együtt, amelyek között EU-tagjelölt államok is vannak, az európai egységes piachoz köti ennek az országnak a gazdaságát. Ez az a pont, ahol számíthat az Európai Unióhoz való csatlakozás lehetőségére. Úgy gondolom, hogy az európai intézményeknek különös fontosságot kell tulajdonítaniuk nemcsak a Moldovai Köztársasággal folytatott politikai, de a gazdasági és kereskedelmi kapcsolatoknak is.
Hozzászólás a Moldova Köztársaság pénzügyi és gazdasági helyzetéről rendezett vitán (írásban), Strasbourg, 2009. október 22.
Az EU energetikai biztonsága és határbiztonság nagymértékben függ a Fekete-tenger, a Kaszpi-tenger és a Kaukázus térségének stabilitásától. Partnerség kialakítása ezen térségek államaival politikai, gazdasági és kereskedelmi együtthatók eredménye. Ez irányú érdeklődésem kifejeződése volt az EU dél-kaukázusi politikájának alakítását célzó nemzetközi kereskedelmi bizottsági véleményezés, amelyet az EPP árnyék-jelentőstevéjeként alakítottam.
I believe that democratisation, good governance, the rule of law and respect for human rights are the cornerstones on which our future relations with Armenia, Azerbaijan and Georgia have to be built. Cross-border cooperation at regional level in the South Caucasus will also increase this region’s potential cooperation with the European Union.
There are several very important dimensions to our economic cooperation. One of them being energy cooperation and security, especially in the context of valuable projects supported by the European Commission – such as the Nabucco Pipeline project.
The Caspian Sea and the Black Sea regions are vital for European energy security and the EU Strategy for the South Caucasus rightly recognises those elements.
Felszólalás a Dél-Kaukázusra vonatkozó uniós stratégia szükségességéről rendezett vitán, Strasbourg, 2010. május 20.
Az INTA bizottság tevékenységének egyik nagyon fontos eleme a diplomáciai kapcsolatok alakítása és az együttműködés partnereinkkel. Ez a folyamat állandó kapcsolattartást és kölcsönös látogatásokat feltételez. 2010 tavaszán részt vettem az INTA brazíliai küldöttségében. Ez volt az EP szakbizottságának első látogatása a latin-amerikai országban, ezzel tehát új együttműködési lehetőségeket nyitottunk meg. A fejlődő államok csoportjával (BRIC – Brazília, Oroszország, India, Kína) kialakított jó kapcsolatok az EU globális szereplőként való megerősödésének záloga. Brazília az EU egyik legfontosabb latin-amerikai gazdasági partnere, politikai kapcsolataink szintén kiemelkedően fontosak. A látogatás tematikáját meghatározta a globális gazdasági válság, a találkozókon elhangzott, hogy az EU és Brazília a helyes válságkezelési módszereket keresik, a kétoldalú kereskedelem pedig az egyik legjobb eszköz a válságból való gyors kilábalásnak.
Április végén az EP EU-India parlamentek közötti küldöttség tagjaként New Delhiben és Hyderabadban tartózkodtam. A magas rangú találkozókon válaszokat kerestünk a gazdasági válság mellett a klímavédelem és az energiapolitikák témakörében, véleményt cseréltünk az ázsiai térség geopolitikai fejleményeiről. Megerősítést nyert, hogy az EU India legfontosabb kereskedelmi partnere, egyötödét teszi ki a kereskedelmi összforgalomnak. 2008-ban ez 61 milliárd eurós forgalmat jelentett, az indiai kormány ezt két éven belül 100 milliárd euróra szeretné növelni.
Az EU ugyanakkor a legjelentősebb befektető Indiában. Madridban április közepén az Európai Tanulmányi Központ által szervezett Thinking Economy című konferencián vettem részt. Az Egyesült Államok és az EU közti kapcsolatokat értékelve arról beszéltem, hogy a globális válság felerősítette a transzatlanti vélemény-különbségeket. Ilyen értelemben az Egyesült Államok és az EU közötti kereskedelmi vitákat a sajtó kiemelt figyelemmel követi. A kétoldalú kapcsolatban – beleértve a gazdasági és kereskedelmi kapcsolatokat is – egységes fellépésre van szükség az unió részéről. A kulturális és világnézeti különbözőség csökkentésére lenne szükség, elsősorban EU-szintű konszenzusra az Egyesült Államokkal folytatott vitás kérdésekben. Jelenleg ezek a témák az EU-n belül is vitákat szülnek, különösen a régi és új, kelet- és közép-európai tagállamok között. Utaltam arra a véleményre, hogy az Egyesült Államok adminisztrációja lepődne meg a leginkább, ha az EU egységes állásponttal jelentkezne, ehhez pedig arra van szükség, hogy az unió belső kohézióját megerősítsük.
A madridi konferencia része volt az Economic Ideas Forum rendezvénysorozatnak, amelyet Wilfried Martens, az EPP elnökének és José Maria Aznar, Spanyolország volt miniszterelnökének fővédnöksége alatt szervezett az Európai Tanulmányok Központja.
A Duna stratégia
Az új törvényhozási időszak egyik fontos témája a készülő európai Duna-stratégia. Csatlakoztam azokhoz a képviselőkhöz, akiknek véleménye szerint fontos közös stratégiát, közös megközelítést kialakítani a folyam menti államok bevonásával. A Kárpát-medencei magyarság szempontjából, a Duna-stratégia révén több közösségünk érdekeit kapcsolhatjuk össze. 2010 elején a Dunával foglalkozó politikai határozat egyik kezdeményezője voltam, az EP ajánlás-csomagot fogadott el, amelyet az EB figyelmébe ajánlott. A gazdasági és szociális jellegű ajánlások mellett fontosak a dunai multikulturális környezet fejlesztésére, a kulturális párbeszédre, a dunai művészeti megnyilvánulásokra, gazdasági inkubátorházak létrehozására, az épített és a kulturális örökség védelmére, a közös kulturális fejlesztések létrehozására vonatkozó elképzelések. A határozat bátorítja a felsőoktatási programokat és akadémiai cseréket, azt javasolja a térség egyetemeinek, hogy alakítsanak hálózatot, hozzanak létre nemzetközi tudásközpontokat. Az európai szintű Duna-stratégia várhatóan 2010 végére készül el. Ez a stratégia a második jelentős makro-regionális program lenne az EU-ban a Balti-tenger stratégiája után. Megerősödne az EU egyik új megközelítési módja, a makro-regionális szint. Az EP regionális fejlesztési bizottságában (REGI), amelynek póttagja vagyok, több megbeszélésre került sor a Duna-stratégia kapcsán, a jövőben is ez a fórum marad a Duna jövőjével kapcsolatos viták egyik legfontosabb helye.
A REGI keretében közös módosító javaslatokat dolgoztam ki kollégámmal Iosif Matulával (PD-L). Ilyen volt a regionális politikákra és finanszírozására vonatkozó jelentés, amely esetében azt kértük a tagállamokban lévő menedzsment hatóságoktól, hogy – tapasztalatukból kiindulva – tegyenek javaslatokat az Operatív Programok hatékonyabbá tételére. Egy másik jelentéshez kapcsolódó javaslataink az európai pénzügyi eszközök és a belső piac előnyeinek jobb kihasználását célozták a regionális politikák keretében. Az EP
foglalkoztatáspolitikai bizottságának új munkahelyek teremtésére vonatkozó jelentésének véleményezésekor felhívtuk a figyelmet az oktatási intézmények, a regionális és a helyi önkormányzatok fokozottabb együttműködésének szükségességére, a helyi munkaerő dinamika és munkaerő-piaci kihívások összehangolására, az iskolai programoknak ezek igényeihez igazítására. További javaslatunk a regionális és helyi önkormányzatok fejlesztési stratégiáinak összehangolása az Európa 2020 stratégiával, főként annak új munkahelyek teremtését célzó összetevőjével.
3. Közösségépítés és tájékoztatás
Erdélyi kultúránk az Európai Parlamentben
A középkorban a vándor énekesek egyik nemesi udvarból a másikba vándoroltak és szülőföldjükről, történetekről, hősökről énekeltek. Meghívásomra Hunyad megyei zenészek – az erdélyi kultúra nagyköveteiként – 2009 májusában az Európai Parlamentben léptek fel és Erdély kulturális örökségéből nyújtottak ízelítőt. A Hunyad megyei együttesek koncertjének fővédnöke Jerzy Buzek, az Európai Parlament elnöke volt. Dalaikon, énekeiken keresztül Európa szívébe hozták Erdélyt, szülőföldünk történelmét, egy európai, multikulturális, soknemzetiségű régió értékeit. A Huniadi Cantores reneszánsz, míg az Erdélyi Dudások régizenei művek bemutatásával népszerűsítette a vajdahunyadi várat és ismertetette a helyi legendákat, hisz ezekben az időszakokban élte virágkorát a kastély. Úgy értékelem, hogy nagyon fontos az, hogy a művészek közvetítsék országuk kultúráját és üzenetét,
bemutassák közösségüket és nem utolsósorban európai kötődéseiket. Éppen ezért a továbbiakban is támogatni szeretnék olyan eseményeket, amelyek közelebb hozzák Európa központjához Erdélyt és közösségünket.
Hunyad Megyei Magyar Napok – első alkalommal
2009 nyarán, Déván, a Magyar Házban született meg a Hunyad Megyei Magyar Napok rendezvénysorozat ötlete, itt hangzottak el az első javaslatok. A szervezők ma már azt tervezik, hogy hagyományt kell teremteni ebből a rendezvénysorozatból, hiszen megyénk közössége csekély létszáma ellenére művészeket, írókat, tudósokat, zenészeket, egyetemi tanárokat adott a magyarságnak. Meggyőződésem, hogy az elmúlt két évtized munkája megerősítette közösségünket Hunyad megyében, ugyanakkor azt is látjuk, hogy mennyi még a tennivaló. Az értékeket fel kell mutatni, közösségünknek meg kell mutatkoznia.
Úgy érzem, büszkék lehetünk mi, Hunyad megyei magyarok, hogy az elmúlt években megteremtettük, majd megerősítettük kö-zösségünk fennmaradásához szükséges intézményeinket, magyar iskolát építet-tünk a szórványban. Sikerült megerősíteni egyházainkat, gyülekezeteinket, civil szervezeteinket és politikai érdekképviseletünket, az RMDSZ-t. A rendezvénysorozaton nem csak iskolákban, templomokban ünnepeltünk a rendezvények ideje alatt, hanem úgymond elfoglaltuk Déva és Vajdahunyad főterét tánccal, zenével, megmutatva, hogy a magyar kulturális értékek, hagyományok az egész megyét gazdagítják. A Hunyad Megyei Magyar Napok alkalmat adtak arra, hogy kilépjünk templomainkból, az iskolákból, a magyar házak falai közül, megmutassuk önmagunkat, megismertessük féltve őrzött hagyományainkat a helybéli román többséggel is. Az egyik rendezvényen mondott beszédemben fogalmaztam meg: “Politikusként, de közösségemet szolgáló emberként is az az üzenetem, hogy az összefogás meghozza a várt eredményt a szórványban élő magyar közösség számára fontos területeken. Összefogással jövőt tudunk építeni és életben tudjuk tartani a reménység tüzét”.
“Hogyne volna ez rendkívüli esemény? Déva szívében, a Drãgan Muntean Művelődési Ház árnyékában gulyáslevest esznek az emberek, és magyar népzenét hallgatnak. Magyarok és románok, járókelők. Kell ennél több?” – kérdez vissza Winkler Gyula EP-képviselő, amikor arról faggatjuk, mivel tűnik ki a szokásos regionális falu és városnapok sorából a Hunyad Megyei Magyar Napok most zajló, egyhetes rendezvénysorozata.
A sokat látott politikus szokatlan lelkesedéssel nyilatkozik: bizonyos értelemben valóban tótágast áll az egész régió, magánemberek, civilszervezetek sora ügyködik azon, hogy sosem volt élményt nyújtson ez alatt a hét nap alatt.
“Eljutottunk egy olyan pontra, amikor már minden adott a magyar közösségek életben tartásához és fejlesztéséhez. Lezárult az intézményépítés kora, van magyar iskolahálózat, működnek a magyar házak, most már az a kérdés, tudunk-e élni mindazzal, amit megteremtettünk?” – magyarázza a kezdeményezés hátterét Winkler, aki arról számol be: a mozgósítás érdekében született több mint egy éve a magyar napok ötlete. (…)
Vetési László, a Diaszpóra Alapítvány elnöke úgy véli, valóban fordulópont a Hunyad megyei rendezvénysorozat, nem csak azért, mert láthatóvá teszi, együttműködésre ösztönzi a “rejtőzködő” magyarokat, hanem azért is, mert alapvetően változtat az eddigi szórványkezdeményezések szemléletén. Eddig ezek a programok az önként választott elkülönülés jegyében szerveződtek, zárt intézmények falai között. Most azonban az identitásőrzés és identitásépítés élménnyé vált, egy hét erejéig kivonult az utcára, a nemzeti kultúra a több etnikumú térben éled fel és erősödik meg. “Van egy olyan dimenzió, amit lehet intézményes szinten erősíteni, és van egy olyan sík, amely már csak az egyéni tapasztalat, a személyes meggyőzés szintjén működik, el kell jutni mindenkihez, meg kell szólítani az embereket, így menthető az, ami menthető” – figyelmeztet a szakértő, aki szerint jelentős fordulatot hozhat a most megerősödő regionális együttműködés is. (…)
Kovács Zsolt, Új Magyar Szó, 2010. június 16.
Folyamatos tájékoztatás
Az új mandátum első évében is törekedtem arra, hogy a Romániai Magyar Demokrata Szövetség színeiben kifejtett parlamenti és politikai tevékenységemet megfelelő kommunikáció tükrözze, ugyanakkor Románia és az Európai Parlament, a magyar közösség és az európai intézmények közötti üzenethordozó voltam. Több sajtótájékoztatót tartottam Déván, a sajtóval kialakított közvetlen és folyamatos kapcsolattartás segített abban, hogy az újságírók révén a választópolgárokat tájékoztassam tevékenységemről. Ugyanakkor az újságíróktól érkező visszajelzések segítenek munkámban, abban, hogyan tervezem meg a következő időszak tennivalóit.
2009. szeptember – 2010. május között meghívásomra vagy támogatásommal összesen 180 személy látogatott az EP-be, a brüsszeli vagy a strasbourgi székhelyre, köztük nagyon sok fiatal, újságíró és véleményformáló. A látogatások résztvevői úgy érzem, európai tapasztalatokkal gazdagodtak, amelyeket otthon környezetükben népszerűsíteni tudtak, általuk minden bizonnyal hozzájárultam ahhoz, hogy az EP-ben folyó tevékenység emberközelibbé váljon.
Brüsszel, 2010. július 15.
A beszámolóban gyakran használt rövidítések jegyzéke:
CRIS – az Európai Parlament Pénzügyi, Gazdasági és Szociális Válság különbizottsága
EB – Európai Bizottság
EKB – Európai Központi Bank
EP – Európai Parlament
EPP – Európai Néppárt (European People’s Party)
ET – Európai Tanács
EU – Európai Unió
INTA – az Európai Parlament Nemzetközi Kereskedelem állandó bizottsága
KKV – kis és közepes vállalatok
KMÚEK – Külhoni Magyar Újságíró Egyesületek Konvenciója
MIÉRT – Magyar Ifjúsági Értekezlet
MÚRE – Magyar Újságírók Romániai Egyesülete
PD-L – Demokrata Liberális Párt (Partidul Democrat-Liberal)
REGI – az Európai Parlament Regionális Fejlesztés állandó bizottsága
RMDSZ – Romániai Magyar Demokrata Szövetség
Save
