Színvonalas, felemelõ eseményen vettek részt vasárnap délután a Hunyad megye minden csücskébõl az RMDSZ 25. születésnapi ünnepségére a dévai színházban összegyûlt magyarok. A magyar közösség méltóan ünnepelte meg saját megvalósításainak negyed évszázadát.

25 éves fiatal felnõtt

25 éve az erdélyi magyarság újjászületett, miután a Ceauºescu-diktatúra halálra ítélte úthengerszerû beolvasztási politikájával, nemzeti jogainkat felszámolta, a magyarság nemzeti öntudattól való megfosztását célozva – hangsúlyozta ünnepi felszólalásában Kelemen Hunor RMDSZ elnök. 25 évvel ezelõtt az újjászületett magyarság építkezni kezdet. Sok mindent fel is épített, mindenekelõtt a szülõföldön való megmaradás tartópilléreit, oktatási és kulturális intézményeket, de a nemzetiségi jogok, az anyanyelvhasználat is jelentõsen bõvült.

Sok-e vagy kevés? Fõleg, hogy az utóbbi 3 évben felerõsödtek a kisebbségi jogok korlátozására tett hatalmi kísérletek, a már megszerzett jogok is veszélybe sodródtak. A mérlegelés eredménye a viszonyítási alaptól függ: manapság az erdélyi magyarság helyzete sokkal jobb, mint az 1989-es rendszerváltás idején, jelentõs részben az RMDSZ-nek köszönhetõen. Remélhetõleg az ifjú nemzedék, amelynek nincsenek személyes tapasztalatai a diktatúra idõszakából, nem kell, hogy onnan kezdje az építkezést, ahonnan a mostani nemzedék kezdte 1989-ben. Amennyiben viszont nem a kiinduló állapothoz, hanem az 1989-ben megfogalmazott vágyainkhoz viszonyítjuk a mostani helyzetet, akkor már árnyaltabb a kép. 25 év alatt bizonyára voltak kudarcok, elszalasztott lehetõségek, gyakran önhibánkon kívüliek, a magyarság és politikai érdekképviselete azonban nem adta fel álmait, ezek a további építkezés célkitûzései maradtak. Remélhetõleg 25 év múlva olyan magyarok gyûlnek össze ünnepelni, akiknek sikerül megvalósítani mindezeket, és új célokat tûznek majd ki, üzente az RMDSZ elnöke. Köszönetet nyilvánítva mindazon személyeknek és intézményeknek, akik/amelyek 25 év alatt szövetségesei voltak az RMDSZ-nek, és remélhetõleg azok is maradnak. “Nem hagyjuk cserben, továbbra sem fognak csalódni bennünk”, szögezte le Kelemen.

Isteni gondviselés nélkül nem jöhettek volna létre a 25 év megvalósításai, jegyezték meg Zsargó János református és Koppándi-Benczédi Zoltán unitárius lelkészek, az Úr további áldását kérve. (Böjte Csaba atya zsúfolt programja miatt hiányzott az ünnepségrõl).

Bátorság és veszélyek

Ami most természetesnek tûnik, 25 évvel ezelõtt még merészség volt, az eredmények kemény küzdelmekkel születtek, emlékezett vissza a kezdeti nehézségekre Borbély Márton, aki 1993 és 2001 között volt a Hunyad megyei RMDSZ elnöke. A Hunyad megyei szórvány felnõtt ahhoz a feladathoz, amit elvártak tõle, derült ki Takács Csaba levelébõl. Hunyad megye elsõ RMDSZ-es parlamenti képviselõje, késõbb a szövetség ügyvezetõ elnöke, a Communitas Alapítvány jelenlegi elnöke ugyanis néhány éve visszavonult a közszerepléstõl, a vasárnapi ünnepségen sem jelent meg személyesen.

Kun-Gazda Kinga tanárnõ, a nõszervezet megyei elnöke a hölgyek 25 éves kemény munkáját domborította ki, illetve nyilvánított köszönetet érte, Demeter László, Kovászna megyei tanácsos, pedig a Székelyföld üdvözletét tolmácsolta, sok sikert kívánva ahhoz, hogy ne csak 25, hanem 125 év múlva is legalább ekkora számban és arányban ünnepelhessen a Hunyad megyei magyarság.

Talán a velõsebb felszólalás Benedekfi Dávid, lupényi elnök nevéhez fûzõdik. Aki 25 éves fiatalemberként élte át az 1989-es fordulatot, s a kezdeti nagy lelkesedés ellenére sem hitte volna, hogy negyed évszázad alatt a szórványmagyarság ekkora elõrelépést érhet el nemzeti intézményrendszere felépítése, illetve megerõsítése terén. Ugyanakkor a népesedési téren jelentkezõ negatív fejleményre se gondolt volna akkoriban. A kezdeti idõk nyomorúságában, a Zsil-völgye városaiban évfolyamonként összegyûlt legalább egy osztálynyi magyar gyerek, manapság viszont 1-8 osztályos szinten gyûlik csak össze ugyanannyi. Mindezek ellenére a szórványközösségekben is maradtak erõs bástyák, vagyis olyan magyarok, akik minden nehézséggel szembesülve szülõföldjükön küzdenek a magyarságért.

A Téglás-iskola a legnagyobb megvalósítás

Winkler Gyula (2001 óta megyei RMDSZ-elnök) elismerését fejezte ki mindazoknak, akik 25 év alatt az RMDSZ mellett álltak. Bátor emberek, akik apró mindennapi munkával járultak hozzá a közösség felemelkedéséhez. Egyperces néma csenddel emlékeztek meg azokra, akik eltávoztak közülünk.

Köszönet jár mindnyájuknak, lelkészeknek, mert nemcsak szûk gyülekezeteiket, hanem a tágabb magyar közösséget szolgálták, köszönet idõseknek és fiataloknak, alapítótagoknak és késõbb csatlakozóknak, sajtónak és civilszervezeteknek, magyarországi és székelyföldi testvérkapcsolatoknak, RMDSZ-vezetõknek és nem utolsó sorban a pedagógusoknak. A 2005-ben elindított dévai Téglás Gábor iskola a Hunyad megyei magyarság legjelentõsebb megvalósítása az utóbbi 25 évben, az anyanyelvû oktatás pedig kezdettõl fogva az elsõ számú prioritás az RMDSZ számára, mivel ez a szülõföldön megmaradás, erõs nemzeti öntudat kialakulásának elsõ számú biztosítéka.

Közösségi ünnep

A felszólalások meglepõen rövidek és tartalmasak voltak, az ünnepség lényege a Hunyad megyei szórványmagyarság elõadása volt. Fellépett a Böjte Csaba atya által mûködtetett Szent Ferenc Alapítvány Margaréta néptánccsoportja, a csernakeresztúri bukovinai székely hagyományõrzõ együttes, a Téglás iskola Dalos pacsirták leánykórusa, vagy a dévai Szivárvány nyugdíjasklub énekkara. Vagyis olyan civil, illetve tanügyi intézmények mellett mûködõ kezdeményezések, melyek az utóbbi 25 évben alakultak meg, többek között az RMDSZ politikai tevékenysége által létesített lehetõségek alapján.

A zsúfolásig megtelt színházban összegyûlt magyarság valamennyi fellépést tapssal díjazta. Versek hangzottak el, néptáncokat lehetett megtekinteni, a legfelemelõbb talán mégis a Csatlós Erzsébet tanítónõ szavalta hazafias vers volt, illetve a leánykórus és a nyugdíjas-kórus közös fellépése, Lengyel Izabella lenyûgözõ vezényletével. A Hunyad megyei magyarság mûvészeti alakulatai – noha amatõrök – kitettek magukért, mondhatni elbûvölték a közösséget.

Az ünnepség pezsgõ-koccintással, illetve díszoklevelek kiosztásával ért véget.

Chrimiciu András, Nyugati Jelen