A Fogadj örökbe egy mûemléket program keretében a dévai Téglás Gábor Elméleti Líceum osztályközösségei hét dévai és környékbeli mûemléket fogadtak örökbe. Így a marosillyei Veresbástyát, a dévai Bethlen-kastélyt, a dévai Parva Curiát, a piski Fáy Béla kastélyt, Déva várát, a dévai Ferences kolostort, valamint Vármegyeházat.
Ez utóbbi jutott nekünk, a 9. és 10. matematika-informatika osztályokból összeállt csapatnak. A program versenyszerûen zajlott. A cél az örökbefogadott mûemlékek minél szélesebb körben való népszerûsítése, amit mi diákok nagy lelkesedéssel végeztünk, és végzünk még most is.
Április 22-én a verseny egy olyan ponthoz ért, amikor minden csapat bemutatta három hónapos munkáját és további terveit. E megmérettetésen szoros mezõnyben nyerte el csapatunk az elsõ helyezést és a vele járó fõdíjat: egy brüsszeli kirándulást, melyet Winkler Gyula EP-képviselõ ajánlott fel.
Május 12-én vághattunk neki az útnak. Már maga a repülés is izgalmas volt, sokan most szálltunk elõször repülõre. Charleroiban landoltunk. A kedves fogadtatás, elszállásolás után máris megismerkedhettünk Belgium édes nevezetességével: egy csokoládé-manufaktúrába látogattunk, ahol a nagy tapasztalattal rendelkezõ tulajdonos beavatott a csoki készítés titkaiba, s nagy örömünkre meg is kóstolhattuk a mutatós finomságokat. A csokoládémustra után Brüsszel központjával ismerkedtünk. Nem gyõztünk gyönyörködni a díszes épületekben! Egy olasz étteremben vacsoráztunk, majd szálláshelyünkön röpke pihenéssel készültünk a sûrûnek ígérkezõ másnapra.
A fimon reggelinket nem részletezném; a lényeg, hogy délelõtt meglátogattuk a parlamentet, ahol Winkler Gyula képviselõ úr fogadott, és ismertette meg velünk az Európai Unió intézményeit. Következett volna a planetárium épülete, de onnan elriasztott a bejutásra várakozó tömeg látványa. Így inkább a hangszermúzeum mellett döntöttünk, ami csodálatos élmény volt, hiszen a világ különbözõ tájairól származó hangszerek meg is szólalnak a látogatóknak. Estig maradt még egy kis idõnk városnézésre és az otthoniaknak szánt apró ajándékok beszerzésére. A Winkler úrral elköltött vacsora után elmetróztunk a híres atomiumhoz, amirõl a kémia tanárnõnk oly lelkesen mesélt. Tényleg szép látvány volt!
Harmadnap már szomorkás volt a reggel. Tudtuk, hogy hamarosan vége a csodának. Csomagostól indultunk Waterlooba, ahol panoptikum, kiállítási tárgyak és kisfilmek által ismerkedtünk Napóleon világával. Természetesen a csatatéren fekvõ dombra is kimentünk: jót versenyeztünk a csúcsig.
A hazarepülés s az azt követõ sok órás vonatozás már nyugisabb hangulatban telt. Itthon bõven volt mesélnivaló. Hálásak vagyunk mindazoknak, akik lehetõvé tették számunkra ezt a nagyszerû utazást. Szép volt és tanulságos!
