Az erdélyi magyar nemzeti közösség legitim érdekképviselete, az RMDSZ számára az idei év legfontosabb külpolitikai célja a kisebbségi európai polgári kezdeményezésének elindítása és az európai kisebbségvédelmi keretszabályozási csomag –  a Minority SafePack – elfogadása lesz. Az egy héttel ezelõtt a dél-tiroli Bozenben, az RMDSZ szövetségi elnöke, a Dél-tiroli Néppárt elnöke és az Európai Nemzetiségek Föderatív Uniója (FUEN) elnöke által aláírt együttmûködési megállapodás az alapító partnereknek közös vállalását és elkötelezettségét jelenti az összeurópai kisebbségi szolidaritás mellett. Az RMDSZ európai kisebbségpolitikai célkitûzése természetesen otthoni kihívásokkal egészül ki, hiszen Szövetségünknek gyorsan változó belpolitikai porondon kell érvényesítenie az erdélyi magyar közösség érdekeit. A friss parlamenti szupertöbbség közösségünk szempontjából sarkalatos döntések meghozatalára készül az alkotmánymódosítás, a közigazgatási és regionális reform révén. A kihívásokra tehát a következõ hónapokban összehangoltan kell kül- és belföldön egyaránt, helyes válaszokat adni.

A bozeni megállapodás tartalmazza a következõ idõszak cselekvési tennivalóit: létre kell hozni egy állampolgári bizottságot, amely áprilisban számunkra szimbolikus helyszínen, Kolozsvárott jön létre. Közben véglegesíteni kell a kezdeményezés szövegét és összeállítani a kisebbségvédelmi intézkedés-csomagot. Utóbbiak elõterjesztése és elfogadása a FUEN júniusi, dél-tiroli kongresszusán történik meg. A kisebbségi európai polgári kezdeményezés (EPK) bejegyzésével egyéves idõszak kezdõdik, amely alatt a kezdeményezésben részt vevõ nemzeti, etnikai, nyelvi kisebbségi közösségeknek együttes erõfeszítésével kell összegyûjteniük egy millió aláírást.

Meghirdetett célunk, hogy a válságok által sújtott és az Európai Unió sorsával naponta szembesülõ uniós intézmények asztalára olyan konkrét intézkedéscsomagot tegyünk le, amely a legszélesebb körû kisebbségi összefogás gyümölcse. A Minority SafePack tartalma vonzó kell hogy legyen azon európai nemzeti kisebbségek számára, amelyek a legszélesebb körû autonómiát, a területi autonómiát élvezik, de mégsem rendelkeznek európai uniós jogi garanciával arra, hogy a tagállami szinten elért eredmények nem vonhatók vissza. Ugyanakkor fontosnak kell lennie azon közösségek számára is, amelyek megmaradásának feltétele a nyelvi jogok és kulturális autonómia különbözõ formáinak intézményesítése és az eddig elért jogok európai uniós nyomatékosítása lenne vagy akár az elismerés teljes hiányával küszködnek.

Új eszközt hozott a Lisszaboni Szerzõdés

Érdemes visszatekinteni, hogyan jutottunk el a Bozenben aláírt együttmûködési megállapodásig, hiszen a három alapító szervezet közös szándékához számos elõkészítõ lépés, többoldalú kapcsolatfelvétel vezetett. Számomra emlékezetes az Európai Parlament 2007. december 12-i strasbourgi ülése. Alig két napja voltam az RMDSZ európai parlamenti képviselõje, amikor az Európai Parlament, az Európai Tanács, valamint az Európai Bizottság elnökei ünnepélyesen kihirdették az Európai Unió Alapjogi Chartáját. Egy nappal késõbb, december 13-án Lisszabonban pedig aláírták az Európai Unióról szóló szerzõdést és az Európai Unió mûködésérõl szóló szerzõdést, amelyeket Lisszaboni Szerzõdés néven ismerünk. Kisebbségi szempontból mindhárom dokumentum mérföldkõ. A szerzõdés második cikkelye a kisebbségekhez tartozó személyek jogainak tiszteletben tartását szögezi le. Ugyancsak a Lisszaboni Szerzõdés hozta létre az EPK-t, mint jogi eszközt. Ennek segítségével az unió egy millió állampolgára egy sajátos kérdésben jogalkotásra kérheti fel az Európai Bizottságot. Ezáltal, közvetett módon bár, de az EU történetében elõször lehetõvé vált a nemzeti kisebbségi kérdésnek új megközelítése, hiszen az intézmények álláspontja közben mit sem változott, az EU továbbra is szigorúan tagállami hatáskörnek tekinti az õshonos etnikai és nyelvi kisebbségek kérdéskörét.

Türelmes munkával, csendes meggyõzõ tevékenységgel ebben a környezetben is voltak sikereket, amelyek az 1993 óta néppárti tag RMDSZ befolyását és természetes elkötelezettségét mutatják. Az Európai Néppárt két legutóbbi kongresszusának az RMDSZ javaslatára elfogadott kisebbségi vonatkozású határozatai ezt igazolják. A 2009. decemberi bonni kongresszus még állásfoglalásban ír a kisebbségi keretszabályozás megteremtésérõl, három évvel késõbb, a bukaresti néppárti kongresszus ugyanezt a szövegrészt már politikai programjába illesztette: “Úgy véljük, hogy az Európai Unió fokozatosan, jogilag kötelezõ érvényû közösségi standardokat és normákat dolgozhat ki a kisebbségekhez tartozó személyek és közösségek védelmére, ugyanakkor ösztönzi a kisebbségi személyek és csoportok védelme érdekében hozott pozitív intézkedések és eszközök alkalmazását. A legjobb gyakorlatok cseréje alapjául szolgálhat az õshonos nemzeti kisebbségek és a hagyományos kisebbségek konkrét és hatékony uniós stratégiája kidolgozásának.”

A Lisszaboni Szerzõdés 2009. december elsején lépett életbe, ezt a pillanatot a külhoni magyar szervezetek képviselõi együtt ünnepelték Brüsszelben és nyilatkozatot fogadtak el, amely leszögezi: “Közös megítélésük szerint a Lisszaboni Szerzõdésnek a kisebbségekhez tartozó személyek jogaira vonatkozó része hosszú távon megvetheti az õshonos, nemzeti kisebbségeket érintõ, hatékony uniós jogvédelmi rendszer alapjait. Továbbá megszüntetheti a kettõs standardot, miszerint a csatlakozó országokkal szemben a kisebbségvédelmi elvárásokat a koppenhágai kritériumok tartalmazzák, a tagországok esetében viszont e téren nincsenek rögzített elvárások.” Az Európai Parlamentben a következõ évben elkezdõdött az európai polgári kezdeményezésre vonatkozó szabályozás elõkészítése. Az Európai Parlament (EP) és az Európai Tanács (ET) rendelete végül 2011. február 16-án jelent meg és életbe lépését 2012 áprilisára határozta meg.

Kisebbségvédelem európai partnerekkel

Az RMDSZ-ben az eszköz hasznosításáról már abban a pillanatban elkezdõdtek a szakmai egyeztetések, hogy az EP és az ET megállapodott a végsõ megszövegezésrõl. A nagyváradi kongresszus, 2011 februárjában már ennek ismeretében nyomatékosította a Legyen európai szintû politika a nemzeti közösségek védelme! címû dokumentumban a kisebbségi keretszabályozás megteremtését, mint külpolitikai célt. “Európa egyik legnagyobb nemzeti kisebbsége, a romániai magyarság megmaradásának, önrendelkezésének záloga egy olyan európai kisebbségvédelmi keretszabályozás, amely megnyugtatóan rendezi az európai nemzetalkotó kisebbségek sorsát, biztosítja az egyéni és közösségi érdekérvényesítésüket, önrendelkezésüket, megteremti annak lehetõségét, hogy a nemzeti közösségek maguk döntsenek az õket érintõ kérdésekben, kiemelten az identitás megõrzéséhez kapcsolódó területeken: oktatás, kultúra, hagyományok, média és helyi gazdaság. A kulturális és területi autonómiaformák közjogi keretben, a közösség által közvetlenül választott testületek és az ezek számára törvényesen biztosított hatáskörök révén valósíthatók meg. Az RMDSZ célja, hogy az Európai Néppárttal és más európai szövetségesekkel közösen lehetõséget teremtsen egy európai szintû kisebbségi keretszabályozás elfogadtatására. Az autonómiaformák létének elfogadását, illetve politikai és jogi megteremtését – az Európai Unió által is hivatalosan jóváhagyott és a tagállamok irányában szorgalmazott – önkormányzatiság és szubszidiaritás elvei alapján tartjuk lehetségesnek és igazoltnak. (…) Bátorítani kell az elõremutató kisebbségvédelmi intézkedéseket, folyamatos párbeszédet kell folytatni a tagállamokban élõ õshonos nemzeti kisebbségek képviselõivel, bevonva õket a nemzeti, regionális és helyi döntéshozatalban.”

Két hónappal késõbb az RMDSZ Szövetségi Képviselõinek Tanácsa határozatában egy kisebbségi EPK elindításának lehetõségérõl hozott határozatot és széles körû konzultációt kezdeményezett a témában a Kárpát-medencei magyar érdekképviseleti szervezetekkel és pártokkal, valamint az Európai Unióban élõ õshonos nemzeti kisebbségek szervezeteivel. Ezt követõen az RMDSZ, a FUEN kismartoni kongresszusán javasolta, hogy a kisebbségi EPK elõkészítése a harminckét európai állam kilencvennégy szervezetét egyesítõ szervezet ernyõje alatt kezdõdjön el. A kongresszus határozatot fogadott el, amely célul tûzte ki a kisebbségi EPK megvalósíthatóságának tanulmányozását. A FUEN felismerte, hogy az eszköz kiváló alkalmat jelent az európai nemzeti közösségek számára, hogy felhívják a kormányok és az európai intézmények figyelmét az õshonos nemzeti kisebbségek problémáira és intézkedéseket kérjenek megoldásukra. Tavaly a szervezet moszkvai kongresszusán az EPK külön napirendi pontként szerepelt, az RMDSZ elõterjesztését követõ reakcióból látható volt, hogy maximális a kisebbségi szervezeteknek az új jogi eszközzel kapcsolatos várakozása és érdeklõdése.

Az Európai Parlament kisebbségi frakcióközi munkacsoportja több alkalommal foglalkozott a kisebbségi EPK-val. Az RMDSZ képviselõi rendre tájékoztatták az európai parlamenti képviselõket az eszköz elõkészítésének helyzetérõl és támogatásukat kérték a szakértõi munka során. Tavaly januárban az RMDSZ EP-képviselõi kerekasztal-megbeszélésen látták vendégül a FUEN képviselõit és érdeklõdõ EP-képviselõket. A tanácskozás résztvevõi közös nyilatkozatot fogadtak el, amely a kezdeményezés melletti csatlakozásra kérte fel az európai õshonos nemzeti kisebbségek, közösségek, etnikai és nyelvi csoportok képviselõit, hogy közös fellépéssel bonyolítsanak le sikeres összeurópai aláírásgyûjtési kampányt. A kisebbségi frakcióközi munkacsoport, a kisebbségvédelem egyetlen intézményes képviselõje az Európai Parlamentben, amely a maga során az EU egyetlen, demokratikusan és közvetlenül megválasztott képviselõkbõl álló intézménye.

A kisebbségi európai szolidaritás egy éve

Az Európai Unió vízválasztó elõtt áll. A jövõrõl szóló vita gyakran csak gazdasági témákra korlátozódik, a költségvetés nagyságára, az egymásnak ellentmondó gazdasági érdekek ütközésére, és ezek látványos elemek ki is merítik a közvélemény európai érdeklõdését. Viszont az EU gazdasági jövõje, a közösségek kilábalása a gazdasági válságból szorosan összefügg az unió politikai jövõjérõl szóló vitákkal és azok kimenetelével. A politikai unió, a sokak által Európai Egyesült Államoknak nevezet föderális jövõ reményeink szerint nem a nemzetállamok Európáját erõsíti, hanem a régiók és közösségek Európáját teremti meg. Ebben az új unióban feladatunk az erdélyi magyar nemzeti közösség jövõjének szavatolása, államalkotó szerepünk elismertetése, a szülõföldön való gyarapodás feltételeinek javítása, a közösségünk számára jogos autonómia-formák európai szintû jogi biztosítása.

Mindezek kivívása hosszú távú építkezés, egy olyan folyamat, amelyben szövetségesekre van szükségünk, és amelyben mi, magunk is támogatást kínálunk a nálunk nehezebb helyzetben élõ partnerek számára. Az általunk követett úton választ kell adni az ún. koppenhágai dilemmára. A követelmény-csomag a csatlakozás politikai kritériumai között a nemzeti kisebbségek védelmét is megfogalmazta, anélkül, hogy ugyanazokat a feltételeket a tizenötös unióra, a régi tagállamokra alkalmazná. Mindez megteremtette annak veszélyét, hogy csatlakozás után a tagállamok gyengíthetnek vagy visszavonhatnak olyan közösségi jogokat, amelyeket korábban, a csatlakozás érdekében megteremtettek. Pontosan ezért fontos az európai összefogás, amely északtól-délig és kelettõl-nyugatig partnereket talál a kisebbségi EPK-ra, a Minority SafePack kisebbségvédelmi keretszabályozásra. Törekvésünk bebizonyítja, hogy a nemzeti közösségek és az õket képviselõ legitim szervezetek nem csak a saját egyéni specifikus gondjaikra keresnek megoldásokat, hanem képesek egy millió aláírással hitelesített valós európai szolidaritást kiépíteni és fölmutatni.

Winkler Gyula

Brüsszel, 2013. január 21.