Tisztelt hölgyeim és uraim, kedves meghívottak, kedves házigazdák!

Örömmel köszöntöm az egybegyűlteket a magyar szórvány napján. Külön szeretettel és elismeréssel köszöntöm a házigazdáinkat, az RMDSZ Arad megyei szervezetét, és köszönöm nekik, valamint az Ügyvezető Elnökségnek a szervezést. Tisztelettel és szeretettel köszöntöm Nacsa Lőrinc nemzetpolitikáért felelős államtitkárt, Magyarország Kormánya nemzetpolitikai államtitkársága képviseletében.

 

15 évre volt szükség, hogy vándorrendezvényünkkel bejárjuk az erdélyi és bánsági szórványközösségek központjait. Ünnepeltünk együtt Temesvártól Besztercéig, Segesvártól Nagybányáig, hogy azután tavaly, 2024-ben visszatérjünk Dévára, ahonnan elindult ez a kezdeményezés. Most pedig íme, második alkalommal vagyunk Aradon, sokan emlékszünk, hogy 2019-ben is itt ünnepeltük meg a magyar szórvány napját. Ez az ünnep persze nemcsak a helyszínekről, hanem az útról szól, amelyet együtt tettünk meg másfél évtized alatt.

 

Engedjék meg, hogy felidézzem: az októberi RMDSZ kongresszusunk jelmondata ez volt: Egységben az erőnk, közösségben a jövőnk! Ez a mai, aradi szórványkonferencia jelmondata is, és nem egy véletlen választás, hanem jelzi azt a tényállást, hogy az RMDSZ legnagyobb kihívása és legerősebb küldetése a közösségépítés és a társadalomszervezés. Igaz volt ez az elmúlt 35 esztendőben mindig, és igaz marad az elkövetkezőkben, a gyorsan változó körülmények közepette is. Ez a mi szórványközösségeinkben még nagyobb kihívást jelent, hiszen a beolvadás, az identitásvesztés és az elvándorlás együttes veszélyeivel kell megküzdenünk a szórványban. Erre a nagy kihívásra kerestünk mindig választ a szórványnapi konferenciák tematikájában, ahol a leggyakrabban visszatérő témák az oktatás, az egyházi és a magyar civil élet, a politikai képviselet, a szórvány-székelyföldi együttműködés megerősítése, a családtámogatások, a magyar sajtó és média. Természetesen ezekre a tematikákra épül az RMDSZ szórvány cselekvési terve is, mely középpontjában mindig a közösségépítés áll.

 

 

A Magyar szórvány napját november 15-én, Bethlen Gábor erdélyi fejedelem születésének napján tartjuk, és ilyenkor év vége felé adódik az alkalom, hogy visszanézzünk és előre is tekintsünk, hogy értékeljük az eltelt esztendőt és megtervezzük a következőt.

 

Ha visszanézünk az elmúlt időszakra, akkor kijelenthetjük, hogy szervezeteink számára idén sok szempontból folytatódott a 2024-es szuperválasztási év, tulajdonképpen egészen az elnökválasztás 2. fordulójáig, így bizonyos értelemben csak május 18-án kezdődött el a 2025-ös esztendő. Ennek kapcsán elmondhatom, hogy a szórványban is eredményes volt az államelnök-választási mozgósítás, a Szövetség üzeneteinek közvetítése. Szórványközösségeink összefogtak, ráérezve a veszélyre, hogy 35 év munkájának eredményeit teheti tönkre az, ha magyarellenes, szélsőséges államelnök kerül az ország élére. Ugyanakkor a kampány-üzemmód közepette is juttott energia és erő, hogy közös dolgainkat is előrevigyük: megújítottuk az RMDSZ szórvány cselekvési tervét, azaz februárban közvitát tartottunk, márciusban munkacsoportot alakítottunk, megvitattuk és véglegesítettük a 2025-2029-es időszakra szóló, új cselekvési tervet; melynek címe: Együtt a szórványért. Ezt előterjesztettük a Szövetségi Képviselők Tanácsának elfogadásra.

 

Megragadom az alkalmat, hogy köszönetet mondjak mindazoknak, akik részt vettek a közvitában: civil szervezetek, egyházak, MÚRE, RMPSZ, megyei és helyi RMDSZ-szervezetek, parlamenti képviselők és egyéni javaslattevők járultak hozzá munkánkhoz. Mindenképpen meg kell említenem, hogy a közvita során összesen 130 javaslat érkezett, ezeket áttanulmányozva, amikor lehetett, összevonva, amikor szükség volt rá, összeszerkesztve, 40 javaslatot hagyott jóvá a munkacsoport. Ez a terv tehát nem irodában született, hanem a közösségekben, emberek között, a valóság talaján.

 

 

Az új cselekvési tervünk követi az eddigi struktúrát, ennek megfelelően külön fejezetet szentelünk a kultúra és társadalomszervezés kérdéskörére, az oktatáspolitikára, az ifjúság bevonására, az egyházakkal való együttműködésre, a sajtó és média szerepére a szórványközösségekben, ugyanakkor igény mutatkozott arra, hogy új fejezettel is kiegészítsük, így bevezettük a gazdaság és munkaerőpiac kérdéskörét. Bővült a kulturális és társadalomszervezési fejezet is, az eddigi 12 ponthoz két újabbat rendeltünk: a digitális infrastruktúra és a szórvány-szórvány együttműködési program.

 

A konzultációk során egyértelművé vált számunkra: a kihívások, a prioritások maradtak, viszont az eszköztárat meg kell újítanunk, hiszen egy rendkívül gyorsan változó világban kell közösségeinket megszólítani. A közösségépítés és a társadalomszervezés a kor kihívásainak megfelelően a társadalmi hálózatok kiépítése felé kell elmozduljon. Viszont fontos, hogy az új célokat helyesen azonosítsuk be és megfelelő eszközöket rendeljünk melléjük: nemcsak meg kell hallgatni, hanem meg is kell érteni a szórványban élő magyarok elvárásait és javaslatait. Ezért szervezeteinkben folytatjuk a nyitott kapuk politikáját. Egyébként éppen itt, Arad megyében, Menyházán tartottuk az őszi parlamenti ülésszak kezdetén a Szórvány frakció kihelyezett ülését, amelyen a Hogyan tovább? jellegű kérdésekre kerestük a választ, de eleget tettünk egy korábbi vállalásnak is: véglegesítettük javaslatunkat az RMDSZ szórványképviselőjének a kiválasztási kritériumairól, melyet előterjesztettünk az Ügyvezető Elnökség felé.

 

Tisztelt hölgyeim és uraim!

Rendkívül nehéz időszakban van kormányon az RMDSZ. A kormányzás számunkra mindig eszköz volt, és nem önmagában cél. Ideális helyzetben a kormányzati szerepvállalást mindig pozitív célok mentén kellene megtervezni. Most nemcsak távol vagyunk egy ideális állapottól, hanem olyan nehéz időket élünk, amikor nem a lehető legjobbat keressük – hanem a legkisebb rosszat, amikor nemcsak az a fontos, hogy mit tudunk elérni, hanem az is életbevágó kérdés, hogy mit tudunk megakadályozni. Veszélyt látunk akkor, amikor regionális átszervezésről esik szó, amikor az önkormányzatokat gyengítik, vagy amikor a 300 fős parlament ötlete kerül napirendre. Mert számunkra mindez nem egyszerűen egy technikai kérdés – hanem a képviselet, a hangunk, a jelenlétünk, az eszközeink elvesztésének kockázata. A szórványban mindez különösen érzékeny pont: ha elvész a képviselet, elvésznek az eszközeink. Egy példát mondok: lehet, hogy egy erős közösség esetében, egy többségében magyar megyében, az alprefektusi tisztség egyik a sok közül, nem is nyom olyan nehezen a latban, a szórványban viszont sokkal fontosabb, hiszen gyakorta az egyetlen magasabb színtű közméltóság, amely számunkra elérhető a kormányzati koalíciós tárgyalások révén.

 

Az RMDSZ szórványszervezetei mindig támogatják a Szövetség kormányzati szerepvállalását, amikor ennek politikai feltételei kialakíthatók. Ez nem egy automatizmus, hanem egy jól felfogott közösségi érdek. Erre is mondok egy példát: az idei, szeptemberi tanévkezdés. Nehéz volt, de mennyire büszkén könyvelhettük el azt a realitást, hogy a magyar oktatás a szórványban törvényes biztosítékokkal van körül bástyázva: nem szüntethették meg a kislétszámú osztályokat, nem vonhatták össze a magyar iskolákat, mert jogainkat az RMDSZ eddigi, jól végzett munkája védte.

 

Beszélnem kell az európai porondról is, ahonnan sajnos az idei év kezdvezőtlen híreket hozott: júniusban az Európai Unió Bírósága visszautasította a kisebbségi polgári kezdeményezés, a Minority SafePack kezdeményező bizottságának fellebbezését, amelynek célja az Európai Bizottság elutasító döntésének felülvizsgálata volt. Kiábrándító volt mindannyiunk számára a bíróság kedvezőtlen döntése, de azzal is tisztában vagyunk, hogy nem volt hiábavaló az elmúlt évtized munkája. Nem volt hiábavaló a több mint egymillió aláírás összegyűjtése, hiszen ezáltal az RMDSZ az európai kisebbségvédelem zászlóshajója lett. Nemcsak a figyelmet keltettük fel, nemcsak napirenden tartottuk a témát, hanem új lendületet hoztunk a FUEN, az Európai Nemzetiségek Föderatív Uniójának tevékenységébe is. Politikai sikerként könyvelhetjük el azt is, hogy az Európai Parlament nagytöbbséggel támogatta az őshonos kisebbségek védelméről szóló kezdeményezést, melyet utólag az Európai Bizottság kaszált el. A munka nem áll meg, az Európai Parlamenti választásokat követően újraszerveztük a nemzeti kisebbségi munkacsoportot, a Minority Intergroup-ot, és dinamikus működéssel, magyarországi partnereink támogatásával tartjuk napirenden a kisebbségvédelmi kérdéskört az Európai Parlamentben, a Régiók Bizottságában és az Európa Tanácsban.

 

És ha már az elkövetkező munkáról beszéltem, rátérnék szórványkonferenciánk második fontos témájára, az elkövetkező év feladataira, a jövőtervezés kérdéseire. Azt mondtuk az idei kongresszuson, hogy az RMDSZ a Kárpát-medence legsikeresebb politikai innovációja. És ez ránk, szórványközösségben dolgozó RMDSZ-szervezetekre is érvényes.

 

Engedjék meg, hogy visszatérjek a cselekvési terv kapcsán elhangzott gondolatra: új eszköztárral megvalósítani a korábban megfogalmazott célokat. Az oktatás, a kultúra, a magyar identitás, az egyházi, civil, ifjúsági és szakmai élet megszervezését a szórványban is –  sok más szempont figyelembevétele mellett – az új digitális társadalom működési dinamikája alapján kell biztosítani. A közösségépítés ma már nemcsak rendezvényeket, találkozókat jelent – hanem kapcsolódást, hálózatot, digitális jelenlétet, mindazt, ami összeköti a magyart magyarral, Aradtól Csíkszeredáig, Dévától Marosvásárhelyig, a virtuális világban is.

 

Új lendületet kell adnunk az „Összetartozunk” – székely–szórvány együttműködésnek és meg kell erősítenünk a szórvány-szórvány partnerségeket is. Ezek az együttműködések nem csupán programok vagy jelszavak, hanem valódi erőforrást jelentenek. Látjuk, hogy a világjárvány évei mély nyomot hagytak bennünk. Sok tekintetben még ma sem sikerült teljesen magunk mögött hagyni azt a bezárkózást, azt a távolságot, amit akkor kénytelenek voltunk elfogadni. Éppen ezért most különösen fontos, hogy újra egymás felé forduljunk, újra közösségben gondolkodjunk. Ebben a munkában megbízható és elkötelezett partnerünk Magyarország Kormánya, és a Nemzetpolitikai Államtitkárság.  Ennek köszönhetően érezhetjük azt, hogy nem vagyunk egyedül. Van, aki odafigyel ránk, aki hisz bennünk, és aki velünk együtt dolgozik a magyar közösségek megerősítésén – akár Székelyföldön, akár a legkisebb szórványtelepülésen. A 2026-os politikai év naptárában fontos dátum számunkra is a magyarországi országgyűlési választások. Az előkészületek már javában zajlanak, segítjük a szórványban élő, magyar állampolgársággal rendelkezőket a regisztrációnál, hogy részt tudjanak venni az országggyűlési választáson, hogy éljenek szavazati jogukkal.

 

Zárásként engedjék meg, hogy szórványközösségeink nevében köszönetet mondjak minden partnerünknek és barátunknak, mindazoknak, akik ügyünket támogatják, felkarolják határon innen és túl: az RMDSZ Ügyvezető Elnöksége, Communitas Alapítvány, Iskola Alapítvány, EMKE, RMPSZ, Magyarország kormánya, a Nemzetpolitikai Államtitkárság, Bethlen Gábor Alap, az RMDSZ képviselői és szenátorai, az Összetartozunk programban résztvevő székelyföldi közösségek, területi szervezeteink, választmányaink.

 

Tisztelt résztvevők, kedves barátaim: a szórvány nem az elfogyás szigete – hanem a magyar jövő határvidéke. Mi mindannyian, szórványban élő magyarok és támogatóink, ennek a jövőnek az őrzői és építői vagyunk. Ennek szellemében végezzük munkánkat!

Winkler Gyula

Elhangzott Aradon, 2025. november 15-én, a magyar szórvány napján.