Augusztus 20-a a magyar nemzet egyik legősibb és legszebb ünnepe, amely a magyar szórványban élők számára is különleges jelentéssel bír. Szent István királyunk államalapító munkássága és értékválasztása nemcsak a múltunkat határozta meg, hanem ma is irányt mutat a legkisebb magyar közösségnek, azoknak is, amelyek az erdélyi, bánsági és partiumi szórványokban élnek. Ez a nap a közös gyökerekről, az identitás megtartó erejéről és a legmostohább körülmények között is megőrzött hitről szól.

A szórványban élő magyar közösségek számára Szent István ünnepe nem csupán a megemlékezés ideje, hanem az összetartozás bizonyságtételének alkalma is. A templomi újkenyér-szentelések, a helyi közösségi találkozások és a kulturális programok mind azt üzenik: a szórványban élni nem lemondás, hanem értékőrző szolgálat. Az államalapítás üzenete itt, a történelmi várak és az évszázados templomok árnyékában válik igazán kézzelfoghatóvá, ahol minden féltve őrzött magyar szót, hagyományt és régi szokást különös megbecsülés övez. Államalapító királyunk intelmei szellemiségében emlékezzünk arra is, hogy értékeinket megőrizni nem elegendő, át is kell adjuk ezeket gyerekeinknek, a következő nemzedéknek.

A Szent István-i örökség ma is jövőt épít a magyar szórványban. Az új kenyér megáldása a megmaradásért, a mindennapi munkáért és a megélhetésért való köszönetmondást jelképezi, míg az államalapító szent királyunk szellemisége arra int bennünket, hogy a jövőt csak erős összefogásra, anyanyelvünk és kultúránk iránti hűségre lehet építeni. Ezen az ünnepi napon legyünk büszkék azokra a közösségekre, amelyek hittel és kitartással ápolják magyar örökségüket. Adjon az ünnep mindannyiunknak új erőt, igazi összefogást és konok kitartást az előttünk álló hétköznapokhoz!