A nemzeti és világgazdaságok megroppannak, a politikai pólusok egymásnak feszülnek, a „magányos cowboy” szárnyra kap. Merre tart a világ? – faggattuk Winkler Gyula EP-képviselőt, a múlt hét végén zajlott második online plenáris EP-ülést követően, melyen az Európai Unió a szolidaritás hálóját igyekezett újrafonni, megerősíteni.

– Az EP immár második alkalommal szervezett távmunkában plenáris ülést, az elsőt március végén tartottuk. Ezúttal két nagyon fontos és aktuális kérdést vitattunk meg. Elsősorban a költségvetés-kiegészítés kapcsán döntés született a még fel nem használt, 3 milliárd értékű uniós alapok átcsoportosításáról. 2,7 milliárd eurót különítettünk el a tagállamok részére a közegészségügyi intézkedések finanszírozására, például: új kórházak felépítése és működtetése, karanténközpontok, vagy olyan gazdasági intervenciók, amelyekkel egyes cégek át tudják állítani gyártásvonalaikat az egészségügyi felszerelések, berendezések, fogyóeszközök előállítására, amikre most, a járvány idején szükség van. Szintén e plenáris ülésen vitattunk és szavaztunk meg egy olyan EP-határozatot, amely a koronavírus elleni egységes európai fellépésről beszél. Ebben stratégiai kérdéseket is lerögzít az Európai Parlament, és válságkezelésről is beszél. Jóváhagytuk az EU intervenciós mechanizmusának a létrehozását, amely 540 millió eurós keretre épül, és három komponense van. Az egyik az európai stabilitási mechanizmus, mely lehetővé teszi, hogy a tagállamok innen pénzösszegeket kölcsönözzenek. A másik csomag a munkaügyi intézkedésekről szól, a kényszerszabadságok és csökkentett munkaidő finanszírozásáról tagállami szinten, a harmadik az Európai Beruházási Bank révén elsősorban kis- és középvállalkozók számára előkészített intervenciós csomag, amely azt hivatott elősegíteni, hogy a válság idején is, illetve utána újrainduljon a gazdasági tevékenység.

– Az EU-ban az utóbbi hetekben még törékenyebbé vált a szolidaritás. A tagállamok érdekei ütköznek. Vészhelyzetben mindenki a maga túlélésére összpontosít. Összefogásra nyilvánvalóan szükség van. De mi az, ami ebben a helyzetben (nemzetközi kereskedelem visszaesése, határok lezárása stb.) összefogásra, együttműködésre ösztönözhet?

– Valóban az EU válasza a járvány kezdetén, márciusban egy nemzetállami, tagállami válasz volt, olykor egymásnak ellentmondó intézkedésekkel. Április viszont már a szolidaritás újraépítésének a hava. Látjuk, hogy az EU-tagállamok egyeztetnek, és a szolidaritás nemcsak abban mutatkozik meg, hogy segítünk a másiknak, hanem abban is, hogy egyre többen felismerik a 27 tagállam együtt olyan erőt jelent, amely a világpiacon, a világgazdaságban és a világpolitikában is jelentős. Együttműködésre ösztönöz a felismerése annak, hogy az EU együttesen sokkal hatékonyabban tud lépni, például a közbeszerzés terén, a közegészségügyi intézkedések terén. Láthatjuk, hogy a négy alapvető mozgásszabadság: a tőke, a munkaerő, az áru és a szolgáltatások szabad mozgása jelenti az Európai Uniót. És láthattuk mi történik, amikor a tagállamok határai bezárnak. Mi történik, amikor a munkások nem mehetnek el a munkahelyeikre. Tehát teljesen világos az, hogy egymásra vagyunk utalva, és csak együtt tudunk sikeresen fellépni a több síkon megmutatkozó válság ellen.

– Az EP 2014–2020-as költségvetési ciklus kohéziós alapjaiból Románia hárommilliárd eurót „spórolt meg”, amit most a válságkezelésre fordíthat. Konkrétan mire lehet ezt felhasználni?

– Az EP március végén döntött arról, hogy az eddig fel nem használt kohéziós alapokat, egészen pontosan 37 milliárd eurót az Unió szintjén most, a rugalmasság elve mentén átcsoportosítva, a válság kezelésére lehessen felhasználni. Ebből 3 milliárd euró áll Románia rendelkezésére. Ez nem megspórolt, hanem el nem költött pénz. Románia ugyanis, mint mindig, most is késésben van a kohéziós alapok felhasználásával. Ezt kellene most előnnyé változtatni. Az EU döntése szerint három irányba lehet felhasználni ezt az összeget: az egészségügyi rendszerek megerősítésére (közegészségügyi intézkedések, eszközök, védőmaszkok, lélegeztetők beszerzése, kórházak korszerűsítése vagy ideiglenes kórházak felújítása), a kis- és középvállalkozók támogatására – elsősorban likviditási eszközökkel, azért hogy folytathassák, illetve a válság legszigorúbb szakasza után újraindíthassák gazdasági tevékenységüket, a harmadik célkitűzés pedig a munkaerőpiac működése – itt akár a kényszerszabadság, a csökkentet munkaidővel dolgozók fizetéspótlékáról van szó. A román kormány már meg is alkotta annak feltételeit, hogy több mint egymilliárd eurót azonnal föl lehessen használni. Két nagyobb célkitűzést neveznék meg: 350 millió eurót kíván a kormány az egészségügyi felszerelések, fogyóeszközök vásárlására fordítani, és 300 millió eurót a kényszerszabadságok (şomaj tehnic) kifizetésére. Ez persze az EU-s rész, ehhez adódónak hozzá a saját, országos költségvetésből biztosítandó források.

– Hogyan látja a román gazdaságban zajló jelenségeket? A politikum hozzáállását a gazdasági kérdésekhez? Jónak, szükségesnek látja-e a sokrétű állami beavatkozást? A banki hitelek és kamatok törlesztésének általános elnapolását, az otthon ülésre kényszerülő közalkalmazottak folyamatos fizetésének biztosítását? Szükségét látná-e olyan megszorító intézkedéseknek, melyek pillanatnyilag népszerűtlenek lennének, a nadrágszíj megszorítására kényszerítenék a lakosságot, de hosszú távon megóvnák a hazai gazdaságot a „nagy hasra eséstől”?

– Sokat lehet beszélni arról, ami itthon a gazdaságban történik. Pozitívumok és negatívumok is vannak, mint mindig. A nagy hasra eséstől nem nagyon lehet megóvni a román gazdaságot. Megtörtént már azáltal, hogy a legeslegelső költségvetés-kiegészítés, ami a napokban történik, máris megduplázza az idei költségvetési hiányt. Ez 3,5 százalékra volt tervezve december végén, akkor, amikor a kormány felelősségvállalással elfogadta a 2020-as költségvetést. Ezt a mostani költségvetés-kiegészítés megduplázza, és nyilván még nagyon-nagyon távol van az alagút vége. Nem látjuk, hogy egészen pontosan mikor lehet megkezdeni a hazai gazdaság újraindítását. Vannak pozitív intézkedések, a kényszerszabadság finanszírozása, a kis- és közepes vállalkozások támogatása, a kamatok, illetve banki hitelek törlesztésének az elhalasztása, felfüggesztése. Ezek jó intézkedések. A gond ott kezdődik, amikor meg kellene alkotni azt a listát, hogy melyek kell általános intézkedések legyenek, és melyekkel kell célzott módon csak azokat támogatni, akár cégeket, akár személyeket, akik valóban képtelenek saját maguk erejéből, külső segítség nélkül átvészelni a válság idejét. Ez egy örökös közgazdasági, társadalmi és politikai kérdés, amelyre a választ nagyon nehéz megadni. Vannak olyan intézkedések, amelyekkel mindenkit meg kell célozni, és vannak olyanok, amelyek véleményem szerint célzott intézkedések kellene legyenek. A legnagyobb veszély a jelenlegi gazdasági intézkedés-sorozatban, illetve általában, ami a kormányzást fenyegeti, az a populizmus és az, hogy senki nem tudja elfelejteni, a politikusok nem tudnak kilépni abból a helyzetből, hogy választások következnek. A választási populizmus veszélye nagyon nagy, és láthattuk, hogy a kormány gazdasági intézkedéseivel máris érezteti, hogy kampányban van. Olyan döntések születnek, amelyek aztán órákon, napokon belül megváltoznak. Visszavonja a kormány a döntéseit, átfogalmazza. ilyen volt a banki hitelek kérdése, ilyen volt a gabonaexport és a feldolgozott pékáru exporttilalma, amelyre a kormány nagyon gyorsan visszatért, és más döntést hozott. Ez mind-mind azt jelenti, hogy nincs megfelelő párbeszéd a politikai pártok között. Azt jelenti, hogy hiányzik a parlament működése, amely a politikai vita színhelye. És azt is jelenti, hogy a társadalmi párbeszéd Romániában és egyáltalán a szakmai párbeszéd a társadalom legfontosabb összetevőivel nagyon hiányos. Én azt remélem, hogy a következő időszakban nem kell majd durva megszorító intézkedéseket meghozni, de minden bizonnyal nehéz hetek, nehéz hónapok várnak ránk, és az is biztos, hogy a nagy hasra esés megtörténik. Hogy milyen gazdasági intézkedések születnek meg az év második felében, az nagyon fontos lesz a visszatérés, az újraindítás szempontjából.

– Nem csupán Romániában, de világszinten is megroppan a gazdaság. Most természetesen az életmentésre kell koncentrálni, de egyre nyilvánvalóbb, hogy a gazdaság hosszabb távú fenntartására is figyelmet kell fordítani. Ön szerint melyek lennének azok a fontos irányvonalak, melyek mentén újra kellene tervezni a gazdaságot. Uniós és romániai szinten?

– A koronavírus-világjárvány olyan precedens nélküli gazdasági összeroppanást okozott, amelyre nincs példa talán a második világháború óta. A gazdaság megállt világszinten és az EU-ban. Ezt a gazdaságot kell majd újraindítani, fokozatosan, gazdasági ágazatonként, és úgy, hogy a mindenki várta megújulás is valamilyen mértékben megmutatkozzon. Prioritások, irányvonalak? Elsősorban a fenntarthatóságot nevezném meg, másodszor a digitalizációt, harmadszor a stratégiai tervezésnek az újragondolását. Fenntarthatóságra van szükség. Hiszen a klímaváltozásról tavaly év végén rengeteget beszéltünk, most elhalkult ez a vita, de tulajdonképpen ott van velünk, és nem szűnik meg azáltal, hogy most gőzerővel a koronavírusra koncentrálunk A digitalizáció fontossága most annál inkább látszik, hogy tízmilliónyi, százmilliónyi ember van otthon, és csak a digitális világban, a kommunikációs eszközöket felhasználva tudja végezni a munkáját. A stratégiai tervezés nyilván a globalizációval kapcsolatos. Vajon rendben van-e az, hogy az EU-tagállamokban a gyógyszeripar minimális, és máshonnan, Kínából vagy Indiából hozzuk be a számunkra fontos orvosságokat, azok alapanyagát. Vajon rendben van-e az hogy egészségügyi eszközöket, fogyóeszközöket nem gyárt az EU szinte semmilyen mértékben, és ki vagyunk szolgáltatva külső beszállítóknak? Vajon rendben van-e az, hogy a globális, multinacionális cégek tevékenysége annyira fontos, hogy ha egyetlen egy eleme egy beszállítói láncnak megdermed, akkor a teljes lánc ki van szolgáltatva, megáll a termelés, megáll az áru vagy a szolgáltatás biztosítása. Egészen biztos, hogy stratégiai gondolkodásunkat is meg kell változtassuk. A koronavírus utáni világ egy másfajta világ, a gazdaság egy másfajta gazdaság kellene legyen. Opcionális módon fogalmazok, meglátjuk majd, hogy mi történik.

– Nem csupán gazdasági, de társadalmi, geopolitikai szinten is nagy átrendeződések küszöbén állunk. A hatalmi pólusok egyensúlya is megbomlik. Az Amerikai Egyesült Államok részéről drasztikus lépéseket tapasztalunk. A múlt héten nagy felháborodást váltott ki világszerte Donald Trump amerikai elnök bejelentése, miszerint az Egyesült Államok megvonja az Egészségügyi Világszervezet felé irányuló finanszírozást. Remélhető-e még visszakozás Trump részéről? Elindíthat-e ez egy láncreakciót?

– Donald Trump, az Egyesült Államok elnöke mandátuma kezdetétől hadakozik a nemzetközi szervezetekkel, az ENSZ-szel. Egészen durva háborút folytatott a kereskedelmi világszervezet, a WTO ellen, amelynek a helyzete el is lehetetlenedett tavaly decemberben. Természetesen most nem emlékezünk ezekre a háborúkra, mert most a koronavírus uralja a közvéleményt és a médiát. Most az Egészségügyi Világszervezet az, ahonnan megvonja Donald Trump, illetve az Egyesült Államok a támogatását. A nemzetközi szervezetek korlátolják, illetve megnehezítik az AEÁ érdekeinek az érvényesítését világszinten. Donald Trump politikai magatartását a politikai elemzők már jó régen a „magányos cowboy”-ként emlegetik. Az, hogy Amerika az első, America First egy olyan politikai viselkedés, amely nyilván hosszú távon sok kárt fog okozni az Egyesült Államoknak, az Egyesült Államok globális presztízsének. De nyilvánvaló, hogy egy olyan helyzetben vagyunk, amelyben a hatalmi pólusok helyzetének az átrendeződése jellemző a geopolitikára és a világgazdaságra. Háborúban van Kína az Egyesült Államokkal, háborúban van Oroszország a többiekkel. Ilyen körülmények között nem hiszem, hogy visszakozás történne Donald Trump részéről, nem hiszem, hogy a hozzáállását megváltoztatja. Úgy vélem, hogy ez a fajta hozzáállás egyre erősebb lesz, és a nemzetközi szervezetekkel való viaskodás lesz a következő hónapok kampányidőszakának a legfontosabb jellemzője. Lesz-e láncreakció? Igen, máris beindult egy ellenkező irányú láncreakció. Én azt látom, hogy nemcsak az államok a WHO tagjai, hanem akár magánszemélyek, mecénások, cégek, multinacionális vállalatok is támogatják és támogatni fogják egyre nagyobb mértékben az Egészségügyi Világszerzetet. Ez nem jelenti azt, hogy utóbbi intézmény a következőkben mentes lesz azoktól a dilemmáktól, azoktól a kérdésektől, amelyekre nem születtek még megfelelő válaszok. Hol volt és milyen álláspontot fogalmazott meg a világszervezet decemberben, januárban, februárban a koronavírus-járvánnyal kapcsolatban? Mikortól lett a világjárvány kinyilvánítva? Nem kellett volna ezt korábban megtenni? És vajon igaz-e az a felvetés, amely Donlad Trump magatartását indokolta elsősorban, hogy túl nagy Kína befolyása az Egészségügyi Világszervezetre?

– Vagyunk, remélhetőleg, sokan, akik bízunk abban, hogy ez a válság megújulást hoz az elanyagiasodott és eszement fogyasztásra beállt világban. Ön lát-e esélyt arra, hogy a járvány lejártával emberileg egy jobb világ köszöntsön ránk? Mit lehetne ennek érdekében tenni politikai, társadalmi, gazdasági téren?

– Minden válság esélyt is jelent az új kezdetre. És valóban sokan beszélnek arról, sokan reménykednek abban, hogy a koronavírus okozta gazdasági, társadalmi, akár politikai válság úgy fog megoldódni, hogy közben vagy utána egy jobb világ köszönt ránk. Nem fog magától ránk köszönni a jobb világ, hanem azt fel kellene építeni. És akkor lesz jobb a válság utáni világ, hogyha felmérjük az egymásrautaltságunk mértékét. Nagy kérdés áll előttünk: hogy csökkenteni kell-e az egymásrautaltságot, szigetelődjünk el, és építsünk újra egy mozaik világot és egy mozaik Európát, vagy az egymásrautaltságot elfogadva próbáljuk meg javítani az egymásra utalt embereket, intézményeket, szereplőket. Én úgy vélem, hogy nem az elszigeteltség, hanem a sokkal jobb kooperáció, a javított együttműködés, a hatékony intézményrendszerek, a világintézmények reformja, újraépítése tudja biztosítani azt, hogy valamennyire jobb legyen a világ a válság után.

Gáspár Barra Réka, Nyugati Jelen