Idén érkezett a legtöbb borminta

Szombaton a dicsõszentmártoni Három Fenyõ vendéglõben szervezte meg a Szent Márton Borlovagrend a hagyományos borversenyét, amely évrõl évre egyre több borosgazdát ösztönöz arra, hogy elhozzák boraikat a megmérettetésre. Idén eddig a legtöbb, 185 bormintát kellett rangsorolnia a zsûrinek. A szakemberek szerint – a mezõnyt feltérképezve – egyértelmûen az derül ki, hogy a minõség terén jelentõs az elõrelépés, a szõlészek, borászok nagy figyelmet fordítanak a tisztaságra és a szakszerû borkezelésre, a Küküllõ menti minõségi borok nemzetközi szinten is egyre nagyobb elismerésnek örvendenek. A hét végi rendezvényt még ünnepélyesebbé tette, hogy két új taggal bõvült a Szent Márton Borlovagrend, Winkler Gyula európai parlamenti képviselõt és Bíró Csabát borlovaggá avatták. 

A bírálóbizottság elnöki tisztségét ellátó dr. Urbán András egyetemi tanár, a budafoki Promontórium Borlovagrend nagymestere, a magyarországi Borrendek Országos Szövetségének alelnöke, aki évek óta visszatérõ vendége a dicsõi borversenyeknek, elégedetten nyugtázta, hogy eddig soha nem látott mintamennyiséggel neveztek be a Küküllõ menti termelõk. 185 borminta (170 fehér és 15 vörös) érkezett, és a benevezõ borok közel tíz százaléka – azaz 19 – aranyérmet nyert, ami nagyon szép teljesítmény. 

– Eddig kizárólag magyar anyanyelvû gazdák neveztek be, idén változott a helyzet, erdélyi román szõlészek, borászok is beneveztek, és díjakat is nyertek, ami pozitívumként könyvelhetõ el. A borfelhozatalról egyértelmûen elmondható, hogy az elõzõ évekhez képest sokat javult a borok tisztasága, kezeltsége, a minták 95 százaléka jól kezelt volt. Az általános tapasztalat az, hogy sok, korai szürettel leszedett szõlõbõl származó borral találkoztunk, ahol az éretlen ízek, az almasav túlsúlya kissé diszharmonikussá tette a borokat, és itt-ott túljavították, nem volt összhangban a maradék cukor és az éles, érdes sav. De összességében a Küküllõ menti fehérborok mégis jól szerepeltek – vonta le a következtetést lapunk érdeklõdésére a szakember, aki szerint rosé bor készítés terén még van mit tanulniuk a gazdáknak, ugyanis a rosét külön kell szüretelni, és nem teljes éréskor, hanem korábban. – A frissesség a rosé lelke, és ezt fél év, egy év alatt meg kell inni – jegyezte meg dr. Urbán, aki azt ajánlotta a gazdáknak, jobban figyeljenek oda a higiéniára, mert néha egy szüret elõtt nem elég alaposan kimosott hordón is múlhat a bor minõsége. 

A kelementelki borház sauvignonja vitte el a fõdíjat

A hazai és magyarországi szakemberekbõl álló zsûri döntése alapján a borverseny fõdíját a kelementelki borház sauvignon bora érdemelte ki. Mivel a borház alapítói, Balogh Gyula és Péterfi Sándor nem voltak jelen a díjkiosztó ünnepségen, Miklós Gyula balavásári borászt kérték fel, hogy képviselje õket. Miklós Gyula, aki fehér királyleánykájával maga is aranyérmet nyert, viccesen meg is jegyezte: mintha megérezték volna a gyõzelmet. A nyertes borról a balavásári borász elmondta, a savignon a chardonnay és muskotály mellett a világ fehérbortermelõinek egyik zászlós bora, szinte szégyen ilyen illatos szõlõbõl rossz bort készíteni, ebbõl eleve aranyéremben kell gondolkodni. 

A dobogó második fokán a szõkefalvi szürkebarát

A második díjat a szõkefalvi Czirmai Levente nyerte el, a gazda büszkeségének számító szürkebarát borával . – Gyerekkorom óta van szõlõsünk, a nagyapámnak köszönhetõen szerettem meg a szõlõt. Egyelõre kis területen, 10 áron termesztek szõlõt, de hamarosan szeretnék újabb tíz-tizenöt árnyit telepíteni. Harminc százalékban szürkebarátot termesztek, de van kirányleányka, pár tõ muskotály, traminer is. A szürkebarátból külön készítek bort, a többi szõlõbõl pedig vegyeset szoktam. A mai versenyen 2013-as évjáratú szürkebarát borommal nyertem, ami a szõkefalvi régi borhegyen termett. Sajnos az utóbbi évek során Szõkefalván hanyatlás észlelhetõ ezen a téren, oda jutottunk, hogy öten-hatan vagyunk, akik még foglalkozunk szõlõtermesztéssel, gondjaink is vannak, mert nem tudjuk kellõképpen megõrizni a seregélyektõl, madaraktól és rosszindulatú emberektõl – szólt a nehézségekrõl a gazda. A szombati verseny harmadik díjasa a sövényfalvi Indreica Adrian bora lett. 

2500 hektáron termesztenek szõlõt

A Küküllõ mente messze földön híres zamatos fehérborairól, ezért Szabó Alberttõl, a Szent Márton Borlovagrend kancellárjától arról érdeklõdtünk, az utóbbi évek során a térségben hogyan alakult a borászattal foglalkozó gazdák száma. 

– Ezt a borversenyt az itteni magyar közösség huszonegynéhány évvel ezelõtt kezdte szervezni, annak idején kevésbé jó minõségû borok is kerültek ide, de mára kizárólag minõségi borokból áll a felhozatal, és szerencsére a gazdák száma is lényegesen megnõtt. Ennek a legbeszédesebb bizonyítéka, hogy annak idején 100-120-as mintaszám volt a maximum, idén pedig 185-tel neveztek be, ez azt jelenti, hogy a Küküllõ menti embereket sikerül meggyõzni arról, hogy ennek a vidéknek, a Dicsõszentmárton és környéke, illete Alsó-Kis-Küküllõ mente jövõje szempontjából nagyon fontos ez a terület, az hogy a borturizmust, faluturizmust meghonosítsuk, mivel ennek a vidéknek a gazdasági helyzete eléggé leromlott. Annak idején a Kis-Küküllõ mentén 5 ezer hektár szõlõ volt, azóta kipusztult egy része, mivel nem gondozták, mára 2500 hektár, azaz kb. fele maradt, ebbõl egy bizonyos borászati vállalkozó nagy részt birtokol, viszont azt tapasztaljuk, hogy a kisgazdák körében most kezd fellendülni a szõlészet, egyre inkább telepítenek, napról napra bõvül a szõlõvel telepített területek száma. Ha sikerül a borturizmust fellendíteni, elérni, hogy egyre több turista jöjjön borkóstolókra, és ha már itt vannak, igénybe vegyék a helyi vendéglátó egységeket, fellendülhetne a térség gazdasága – adott hangot véleményének Szabó Albert. A tavalyi szõlõtermésrõl megtudtuk, hogy mennyiségileg jó volt, minõségileg viszont kevésbé, mint az elõzõ két év szõlõtermése, ami mennyiségben volt kevesebb. 

Két új taggal bõvült a borlovagrend

A szombati ünnepségen huszonötre bõvült a Szent Márton Borlovagrend tagjainak a száma, dr. Urbán András ceremóniamester Winkler Gyula európai parlamenti képviselõt és Bíró Csaba borászt látványos ceremónia keretében avatta borlovaggá. Ám még mielõtt sor került volna arra, hogy a jelölteket lopótökkel lovaggá üssék, próbatételeket kellett kiállniuk, hogy bebizonyítsák, méltók a kitüntetésre. Többek között bekötött szemmel három borminta közül fel kellett ismerniük a borlovagrend zászlós borát, illetve fel kellett sorolniuk az ételeket, amelyekhez a megjelölt bort fogyasztjuk. Az avatóünnepséget követõen elõkerültek a finomabbnál finomabb borok, és ahogyan az lenni szokott, a résztvevõk egyre jobb kedvre derültek, a jó hangulatról pedig a szászcsávási cigányzenekar, valamint a Kökényes néptáncegyüttes táncosai gondoskodtak.