Táblázatok nélkül mûködõ vállalkozás, hosszabb szakmai gyakorlatot követelõ diákok, a keleti nyitásról értekezõ nagykövet és a válságkezelés titkai – errõl (is) szólt a kolozsvári RMÜE konferencia.
A keleti nyitás nem jelent nyugati zárást,növeli Magyarország mozgásterét, de nem jelez értékváltozást, egy eszköz. Minden EU-s ország nyit kelet fele, a különbség csupán az, hogy míg Magyarország ezt meghirdette, mások csendesebben viszik véghez ezt – fejtette ki Zákonyi Botond, Magyarország bukaresti nagykövete a Romániai Magyar Üzleti Egyesület (RMÜE), Magyarország Kolozsvári Fõkonzulátusa, az Euréka Egyesület és a Kárpát Régió Üzleti Hálózat által szeptember 19-én, Kolozsváron rendezett konferencián. Elismerte, rosszkor jött az ukrán-orosz konfliktus a keleti nyitás stratégiája szempontjából, de ennek ellenére az Oroszország elleni szankciókat Magyarország is megszavazta, bár kérdéses, hogy ezek mennyire hatékonyak.
Zákonyi arról is beszélt, hogy más Románia és Magyarország helyzete: a román politikában egy markáns oroszellenes álláspont jelenik meg, de az orosz gáztól való függõség sem akkora, mint Magyarország esetén. A nagykövet elmondta, a magyar gazdaságpolitika nemcsak Oroszország és Kína, de az arab országok felé is nyitna, ezt az ottani politikai bizonytalanság akadályozza. Ugyanakkor a Nyugat-Balkán is fontos partner, Albániaval, Bosznia és Hercegovinával szemben is jelentõs kereskedelmi többletet ér el Magyarország, ezek az országok továbbra is fontosak lesznek a piacszerzés szempontjából.
Magyarország második legfontosabb kereskedelmi partnere Románia, a harmadik Szlovákia, a második és harmadik helyezettel folytatott kétoldalú kereskedelem között viszont csupán 0,1% a különbség, holott Románia 20 milliós, Szlovákia 5 millió lakost számláló ország – ezt már dr. Kupcsok Lajos, a Magyar Nemzeti Kereskedõház vezérigazgató-helyettese jelentette ki, aki szerint minden eddiginél sûrûbb gazdasági kapcsolatot kell kialakítani a két ország között, és az újonnan létrejött szervezet segít ennek az üzleti alapon történõ elérésében. A kereskedõházat a magyar állam hozta létre új külkereskedelmi stratégiájának megvalósítójaként, kisebbségi tulajdonosa a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara. A cél, hogy új piacokat, új lehetõségeket nyisson meg a magyar vállalkozások elõtt. Kupcsok úgy látja, az együttmûködések szempontjából nagyon fontosak lesznek az adatbázisok, amik segítenek a partnereknek egymásra találni. Kérdésekre válaszolva elmondta, százból csak egy magyar vállalkozás foglalkozik innovációval, a kormány célja, hogy jelentõsen növelje ezt az arányt. Arról is beszélt, hogy a következõ EU-s költségvetési idõszakban 12 ezer milliárd forint áll Magyarország rendelkezésére, az összeg 60%-ának közvetlenül vagy közvetetten kis- és középes vállalkozások lesznek a haszonélvezõi, és lesznek határon átnyúló programok is, amelybõl a romániai cégek is profitálhatnak.
Ehhez a gondolathoz kapcsolódott Winkler Gyula, romániai európai parlamenti képviselõ, aki hangsúlyozta, 19,8 milliárd euróról 23 milliárd euróra nõtt a Románia számára elkülönített kohéziós alap értéke, bár a kérdés továbbra is az lesz, hogy ezt hogyan tudja felhasználni az ország, mivel az elõzõ költségvetési ciklus pénzeibõl csupán 37,5%-ot sikerült lehívni eddig, amivel az utolsók vagyunk az EU-ban. Winkler reményét fejezte ki, hogy ígéretéhez híven a Juncker-bizottság rugalmasabb lesz idõbeni és szektoriális szempontból is a lehívások terén, vagyis lehetõség lesz a partnerségi szerzõdésben foglalt keretösszegek finomhangolására az igények alakulásának a figyelembe vételével. A vállalkozókhoz szólva az EP-képviselõ azt mondta, a romániai partnerségi szerzõdés tanulmányozása után arra jutott, hogy a következõ hét évben az energiahatékonyság, a közös energiapolitika élvez a legnagyobb a prioritást, második és harmadik helyen pedig a vidékfejlesztés és mezõgazdaság, valamint az infrastruktúra fejlesztése áll majd. A hallgatóságból érkezõ kérdésre válaszolva Winkler elismerte, az új költségvetési idõszakban közvetlenül kevesebb jut a romániai kis- és közepes vállalkozásoknak, eddig a pénzek 20%-át, most a 17%-át használhatják fel, ami kevés, “van javítani való”.
A technikai recesszió kapcsán az újságok megkongatták a vészharangot, a fejlõdés üteme valóban lassult, azonban éves szinten még mindig növekedés van – derült ki Diósi László a romániai gazdaság állapotát jellemzõ bemutatójából. Az OTP Bank Románia vezérigazgatója szerint az egyenetlen romániai GDP-növekedés a mezõgazdaság kilengéseinek, valamint az építõipar visszaesésének tudható be. Az építõipari teljesítmény jelentõsen csökkent, de a jövõ sem kecsegtet sok jóval, ugyanis a kiadott építkezési engedélyek száma sem nõ – mondta a banki szakember, aki szerint az ágazat talpra állításához komolyabb kormányzati beavatkozásra lehet szükség. Bár az ipari termelésben is “durva szezonalitások” figyelhetõek meg, ebben a tekintetben jól állunk, akárcsak a foglalkoztatottsággal: úgy nõ a munkavállalók száma, hogy közben a közszféra mérete stagnál. Az, hogy Románia megelõzte Magyarországot a versenyképesség tekintetében, azt mutatja, hogy az általános üzleti környezettel nincs gond, az infrastruktúrával viszont van – fogalmazott a szakember, aki az árstabilitásra is kitért: az infláció évek óta elõször tört ki “lefele” a jegybank által meghatározott sávból. Ez ugyanakkor azt is jelentheti, hogy az árfolyam megvédése kevésbé lesz fontos a jegybank számára az inflációs cél tartása érdekében – jelezte. Régiós összehasonlításban egyébként az látszik, hogy az elmúlt idõszakban a zlotyi stabilabb volt, a forint viszont többet romlott, mint a lej. “Annyira olcsó, hogy meg sem éri megvenni” – mondta a bankár nevetve a hazai államkötvények kapcsán, természetesen értékelve, hogy ilyen olcsón még sosem jutott forrásokhoz az állami költségvetés. A banki mutatókkal kapcsolatban kifejtette: a visszafizetett hitelek aránya még mindig magasabb, mint a kihelyezett hitelek aránya. A lejes hitelek aránya nõ, a devizahiteleké csökken. Miután könnyebb lett kivezetni a nemteljesítõ hiteleket a könyvelésbõl, 17,7%-ra csökkent a nemfizetõ hitelek 22-23%-os aránya. Közben a megtakarítások nõnek Romániában, viszont leginkább a cégek növelik a banki betéteik összegét, pedig a dolguk nem a megtakarítás, hanem a befektetés lenne.
A közönség egyik tagja arra volt kíváncsi, Magyarországhoz hasonlóan készül-e Romániában is devizamentõs csomag, amire Diósi elmondta, vannak javaslatok, viszont teljesen más a romániai helyzet, mint a magyarországi, ugyanis nem deviza alapú, hanem tényleges devizahiteleket vett fel a lakosság, egy rövidebb idõszakban volt jellemzõ a devizában történõ eladósodás, ugyanakkor a két ország belsõ pénzügyi helyzete is más: Romániában sok termék és szolgáltatás ára például euróban van megszabva.
A sikeres romániai magyar vállalkozásokat bemutató sorozat újabb kiadásában ezúttal is Daradics Kinga, a MOL Románia vezérigazgatója kérdezett, a meghívott cégtulajdonosokat a kompetitív elõnyeikrõl, a finanszírozás nehézségeirõl, az elkövetett hibákról faggatta. Széll Levente, az Agrosel zöldségvetõmagot forgalmazó cég tulajdonosa elmondta, mivel az ügyfél nem tudja kipróbálni, a vetõmag egy bizalmi termék, abban látja elõnyüket, hogy az ügyfelek hisznek az általuk kifejlesztett termékskála minõségében. A finanszírozás kapcsán a ciklikusság nehézségeirõl beszélt: mivel rendkívül rövid, alig pár hónap az értékesítési periódus, az egész éves tevékenységük fenntartásához hitelvonalat kénytelen fenntartani.
Vita László, a Vitacom elektronikai eszközöket forgalmazó cég tulajdonosa a megbízhatóságban látja a vállalata elõnyét: “komolyan állunk hozzá, betartjuk a szavunkat, és nem kezdünk olyan dolgokhoz, amikhez nem értünk” – fogalmazott, és azt is elárulta: az elsõ években a profitot teljes egészében visszafektette, hogy fejlõdni tudjon a cég. Fazakas Szabolcs, a Székely Legendárium kiötlõje operatõrbõl lett vállalkozó, a cég egy “térkép elkészítésébõl fejlõdött ki”, ma már társasjátékokat gyártanak, és egy rajzfilm elkészítésére készülnek. A vállalkozó többek között arról is mesélt, hogy “nem használ táblázatokat”, késõbb viszont elismerte, a cég növekedésével lassan egy közgazdászra is szüksége lesz. Az elkövetett hibák kapcsán Széll egy rosszul kiválasztott kivitelezõrõl beszélt, amely veszélybe sodorta a cég létét, Vita szerint a legrosszabb döntés mindig a nem döntés, azaz a döntés elhalasztása volt, Fazakas pedig egy olyan esetet említett, amikor valakik a legendárium ötletére akartak “rákapaszkodni”.
A következõ beszélgetést Diósi László vezette, témája a fenntartható fejlõdés volt, a kérdés pedig: mi a titka a talpon maradásnak. Székely Tibor, a Mendola Group családi vállalkozás alapítója szerint úgy vészelték át a válságot, hogy idejében észlelték azt, azonosították és beszüntették a nem profitszerzõ üzletágakat, kiértékelték a munkatársakat, és egy részüktõl megváltak. Így elérték, hogy a válság alatt a bevételük csökkent, a nyereségük viszont nem.
Ambrus Ádám, az Amera Tower tulajdonosa szerint az innováció mentette meg a vállalkozást a válságtól, miután bérlõk nélkül maradtak irodahelyiségeik, az épületet egy másfél éves folyamat során zöld irodaházzá minõsítették át. Annyira hatékony volt a változtatás, hogy most 102%-os a kihasználtságuk.
A vállalkozókat arról kérdezte a közönség, hogy miként szereznek munkatársakat vezetõ pozíciókra. Székely azt mondta, az elõreléptetésben hisznek, egy kívülrõl érkezõ személy számára túl sok idõ, amíg megérti a vállalati folyamatokat és kultúrát. Diósi saját tapasztalata szerint ez a módszer a fluktuációt is csökkenti, a munkatársak úgy érzik, megéri dolgozni és továbbfejlõdni. Ambrus arról beszélt, hogy ez egyben a legolcsóbb megoldás is, egy 10-20%-os fizetésemeléssel már boldog a munkavállaló, egy kívülrõl érkezõ vezetõ pedig lehet, hogy kétszer ennyibe kerülne. A meghívottak azért egyetértettek abban, hogy nem minden pozícióra lehet “belülrõl” nevelni munkatársat.
Czomba Csaba a magyarországi Vállalkozók Országos Szövetségének a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Szervezetétõl érkezett, a vállalkozói inkubátorházak elõnyeirõl beszélt. Elmondta, az inkubátorházak egy korlátozott ideig védett környezetet, kedvezményeket, szolgáltatásokat biztosítanak a kezdõ vállalkozóknak, a cél, hogy megerõsödve, piacképesen váljanak ki onnan a cégek. Czomba egy Szatmárnémeti központjában alakuló inkubátorház terveirõl is beszámolt.
A Sapienta EMTE és a BBTE diákjai vettek részt azon a dr. Bodó Barna egyetemi docens által vezetett beszélgetésen, amelyen a munkaerõpiacra történõ kijutás nehézségeirõl értekeztek. Kiderült, a diákok szerint a munka és az egyetem nehezen, de összeegyeztethetõ. Azok, akik már befejezték tanulmányaikat, arról beszéltek, hogy mást keres a piac, mint amire számítottak, de képesek alkalmazkodni. A diákok kiemelték a szakmai gyakorlat fontosságát, és kifejtették, hogy szerintük nem 2-3 hetes, hanem külföldi mintára féléves tapasztalatszerzésre lenne szükség az egyetem keretén belül. Csüdör Tamás, a Közgazdász Klub (KGK) elnöke közölte: egy ingyenes adatbázis létrehozását tervezik, a cégek jelezhetnék, ha gyakornokokat fogadnának, a diákok pedig böngészhetnének az ajánlatok között. Ez szerinte megkönnyítené a szakmai tapasztalatszerzést, sok diák ugyanis nem tudja, milyen cégekhez fordulhat gyakornoki lehetõségért.
Nemcsak az egyetemi, a középiskolai oktatásról is volt szó a konferencián. Gombos Klára, a Bosch Magyarország miskolci gyárának humánerõforrás menedzsere kifejtette: vissza kell állítani a szakmunkásképzés becsületét, az iskolákban a gyakorlat mintha háttérbe szorult volna. A szakember a Bosch által is folytatott duális képzésben látja a megoldást: a vállalat szakmunkásképzõ programot mûködtet magyarországi iskolákkal közösen, karrierlehetõséget kínálnak, “gyár és iskola” mûködik együtt.
Szõcs Csongor- Ernõ
transindex.ro
