A reménység ünnepe

Szűk körű megemlékezéseket tartottak vasárnap Hunyad megyében március 15. alkalmával, tekintettel a koronavírus-járványra. Vajdahunyadon és Déván mégis többen hajtottak fejet a nemzeti hősök emléke előtt, mint tavaly.

Nehéz időkben felelős döntéseket kell hozni, még ha fájdalmasaknak is tűnhetnek, jegyezte meg Winkler Gyula EP-képviselő Vajdahunyadon a református templomkertben. Március 15. a reménység ünnepe, az 1848–49-es magyar szabadságharcot leverték ugyan, a nemzet szabadságszeretete azonban megmaradt, később számos megpróbáltatást is átvészelt. A Hunyad megyei RMDSZ elnöke ugyanakkor a hétköznapi hősök előtt is fejet hajtott, azok előtt, akik immár egy éve az első vonalban küzdenek meg nap mint nap a járvánnyal. Ferenczi István helyi RMDSZ-elnök és Zsargó János református lelkipásztor is méltatta a magyar nemzet hőseit, majd a helyi egyházak, civilszervezetek, valamint a helyi és megyei RMDSZ képviselői a 2002-ben felállított Petőfi-szobornál helyezték el a kegyelet virágait, majd elénekelték a nemzeti himnuszt.

Déván a református temetőben lévő hősök emlékművénél emlékezett meg a 173 évvel ezelőtti forradalomra a magyarság. Manapság természetesnek tekintjük a szabadságot, holott ez nem mindig volt így, az 1848-as márciusi ifjak nagy áldozatot vállaltak, hogy elhozzák a szabadságot a magyar népnek. Örök hálával tartozunk nekik ezért, jegyezte meg Pogocsán Ferdinánd dévai alpolgármester, a dévai RMDSZ elnöke. Széll Lőrincz, Hunyad megye alprefektusa és Kelemen Attila parlamenti képviselő inkább a hétköznapi hősök áldozatát domborították ki, azokét, akik egy éve gyakran emberfeletti kimerítő küzdelmet folytatnak kórházakban, iskolákban, szociális intézményekben, áruházakban vagy más téren a koronavírus-járvánnyal, hogy megóvják szeretteiket és a közösséget.

Március idusához a versek és dalok is hozzátartoznak, a Téglás Gábor líceum pedagógusai és diákjai a Nemzeti dalt adták elő, Csatlós Zsófia pedig elszavalta a Szózatot. Bonaventura atya római katolikus plébános, Koppándi Zoltán unitárius és Rátoni Csaba református lelkipásztorok áldásukat adták, majd a hősök emlékművének megkoszorúzására került sor. A himnusz eléneklése után az ünneplő közönség átment a szomszédban lévő katolikus temetőbe, ahol az 1848-as honvédsírt koszorúzta meg.

Nyugati Jelen, Chirmiciu András