„Mindannyian láthatjuk, hogy zűrzavar van nemcsak Bukarestben, hanem Brüsszelben is. Talán utoljára akkor volt ilyen nagy kihívások előtt az európai projekt, amikor 1989-ben összeomlott a kommunista rendszer, és az európai közösség rátért a bővítés útjára. A tét most is óriási, hiszen az EU válaszút előtt áll. Vannak, akik kétsebességes Európát vizionálnak, egyesekre és kettesekre osztanák az országokat és nemzeteket. Mi, közép- és kelet-európaiak, nem fogadhatunk el kevesebbet, csak a teljes körű egyenlőséget” – jelentette ki a Szabadságnak adott interjúban Winkler Gyula, az RMDSZ európai parlamenti képviselőjelöltje. A szövetség EP-listavezetőjével folytatott beszélgetésből egyebek mellett az is kiderül, hogy mit jelent számára Vajdahunyad, az ősi fészek, mikor szokott skandináv krimiket olvasni, szeret kertészkedni, rózsákat és gyümölcsfákat nevelni, és hogy háztáji gazdaságot is tartanak.

– Alapszakmája szerint közgazdász, valamint elektronika és távközlési mérnök. Mikor és főleg miért döntött úgy, hogy politikai pályára lép?

– A kilencvenes évek elején Vajdahunyadon is, akárcsak Erdély-szerte mindenhol elkezdődött a magyar közösség önszerveződése. Létrehoztuk 1993-ban a Hunyadi János Humanitárius Társaságot, amelynek keretében magyar óvodát indítottunk és számos magyar vonatkozású kulturális rendezvényt kezdeményeztünk, többek között a Vajdahunyadi Zenei Őszt, másfél évtizeddel később ebből nőtt ki a Hunyad Megyei Magyar Napok rendezvénysorozat. Ekkoriban született meg a magyar ház és kulturális központ gondolata, amely ma már szülővárosom magyar közösségének fontos intézménye. Sok tenni akarás, naiv lelkesedés jellemezte ezt az időszakot, nagy igény volt arra, hogy összefogjuk a közösséget, megszervezzük a magyar közösségi életet. A civil szférában töltött években ismertem fel, hogy tartós eredményhez az is szükséges, hogy részt vegyünk a politikai döntéshozatalban. Nyilván az RMDSZ egyedi a romániai politikai palettán, hiszen mind a politikai képviseletet, mind a közképviseletet is el kell látnia. Ez vezetett el oda, hogy 1996-ban megyei tanácsos lettem, majd 1999-ben Hunyad megyei alprefektus. Így indult közéleti, politikai pályafutásom.

-Vajdahunyadon született 1964. március 14-én, ahonnan az út végül Brüsszelbe vezetett. Mit jelent Ön számára Vajdahunyad, és mit jelent Brüsszel?

– Vajdahunyad számomra mindig is az Otthon volt, Brüsszel pedig a munkahely. Életem minden karácsonyát otthon töltöttem szülővárosomban, ezzel talán el is mondtam mindent. Brüsszeli jelenlétemet úgy éltem meg, mint a korábbi bukaresti időszakot, amikor parlamenti képviselőként és miniszterként dolgoztam. Brüsszel tehát munkahely, semmiképp nem mondanám, hogy az európai főváros lakója lennék. Ehhez az is hozzájárul, hogy az Európai Parlamentben (EP) és általában az uniós intézményekben dolgozók a „brüsszeli buborékban” mozognak, ahol 28 tagállamból érkező, az adott ország nemzeti közösségét és kultúráját képviselő emberek dolgoznak, tehát nagyon atipikus környezet. Tulajdonképpen ez is az egyik oka annak, hogy a brüsszeli döntéshozatal egyre távolabb került a napi valóságtól, az emberektől. Ez különösen érezhetővé vált 2004 után, amikor három rendben, összesen 13 új tagállammal bővült az Európai Unió (EU). Látványosan növekedett a sokszínűség, és ma már a Nyugat és Kelet közötti felfogásbeli különbségek is óriási kihívás elé helyezik az EU-t.

– Gyakorlatilag 2007 óta európai parlamenti képviselő, ami mindent összevetve tizenhárom évet jelent. Ha pedig jól mennek a dolgok, minden esélye megvan arra, hogy a május 26-i választások alkalmával újabb ötéves mandátumot szerezzen. Hogyan tudja kezelni egyrészt Ön ezt a szinte folyamatos távollétet, másrészt pedig a család?  

– Nagyon szeretem a munkámat, hogy mindennap újabb és újabb kihívásokkal szembesülök, ehhez állandóan készülni kell, folyamatosan tanulni és ez engem nagyon motivál. Nyilván a kisebb vagy nagyobb sikerek ebben a tevékenységben nem egyéni sikereket jelentenek, hanem az a közösség számára jelentenek fontos lépéseket, és persze vannak kudarcok is, de mindezzel együtt olyan dinamikus, lendületes és motiváló környezetet jelent az EP-képviselői munka, amely számomra kihívás. Biztos családi hátország, feleségem és gyermekem támogatása, megértése nélkül nem lehetne ezt a megbízatást vállalni.

– A hét nagy részét Brüsszelben vagy Strasbourgban tölti, a másik felét pedig itthon. Ekkor viszont az itteni teendők zúdulnak a nyakába, hisz az RMDSZ Hunyad megyei szervezetének is az elnöke. Nem nehéz egyszerre ennyi mindenre figyelni, és annyi felé eleget tenni?

– Ilyen tekintetben a siker titka a csapatmunka, az évek során sikerült otthon is, Hunyad megyében és Brüsszelben is megtalálni azokat a kiváló munkatársakat, akik igazából nem csupán alkalmazottak, hanem csapattagok. Rendszeresen hétfőtől csütörtökig sikerül kifárasztani a brüsszeli munkatársakat, péntektől vasárnapig az itthoniakat, de ez nem jelent egyebet, mint rengeteg projektet, amin dolgozunk, s mindig akad új elképzelés és olyan friss ötlet, amit érdemes megvalósítani.

– Ha ezek után egyáltalán van szabadideje, akkor mivel szokta azt kitölteni akár Brüsszelben, akár itthon? Esetleg olvas, sportol, zenét hallgat, színházba jár…? Van-e valamilyen kedvenc tevékenysége?

– Arra törekszem, hogy legyen szabadidőm, akkor is, amikor látszólag nem jutna rá idő. Mindenkinek szüksége van a feltöltődésre, nekem gyermekkorom óta az olvasás ezt biztosítja. Nyilván a műfajt az szabja meg, hogy milyen időszak van, skandináv krimiket például akkor olvasok szívesen, amikor zűrösebb napok vannak és kikapcsolódni szeretnék. Imádok kertészkedni, rózsákat nevelek, gyümölcsfákat, és ahogy mondani szoktam, egy tehenes gazda is vagyok, ugyanis hétvégi házunkban Govasdián háztáji gazdaságunk is van.

– Folyamatosan elhangzik, hogy a közelgő EP-választások tétje minden eddiginél nagyobb. Ön szerint ez miért fontos az erdélyi magyar emberek szempontjából?

– Mindannyian láthatjuk, hogy zűrzavar van nemcsak Bukarestben, hanem Brüsszelben is. Talán utoljára akkor volt ilyen nagy kihívások előtt az európai projekt, amikor 1989-ben összeomlott a kommunista rendszer, és az európai közösség rátért a bővítés útjára. A tét most is óriási, hiszen az EU válaszút előtt áll. Vannak, akik kétsebességes Európát vizionálnak, egyesekre és kettesekre osztanák az országokat és nemzeteket. Mi, közép- és kelet-európaiak, nem fogadhatunk el kevesebbet, csak a teljes körű egyenlőséget. Azt mondjuk, hogy nekünk is jár az, ami bárki másnak Európában. Az őshonos nemzeti kisebbségek és a nyelvi közösségek jogai az unióban kell, hogy kiteljesedjenek, emiatt szorgalmazzuk az európai kisebbségvédelmi szabályozást. Követeléseinkből nem fogunk engedni akkor sem, ha tudatában vagyunk, hogy nehéz fába vágtuk a fejszénket. Az EU minden bizonnyal változni fog, szerintünk kell is változnia, de egyáltalán nem mindegy, hogy milyen irányba.  A május 26-ai választás erről is szól: kisebbségvédelmi törekvéseink nyomatékosításáról, közösségünk gyarapodásának lehetőségeiről, szülőföldünk fejlesztéséről, fiataljaink és az EU jövőjéről.

– Amennyiben ténylegesen megvalósul a Brexit, akkor ez befolyásolni fogja valamilyen formában a romániai magyar közösség életét?

– A Brexit vesztes projekt, elsősorban maguk a britek számára – és ezt ők már meg is értették, látható a Londonban eluralkodó összevisszaságból. De veszíteni fognak a tagállamok és az EU összességében is, ha a Brexit ugyanis bekövetkezik, az unió történetében először fordul elő, hogy kilép egy tagállam. Az elmúlt két évben, az EP Nemzetközi Kereskedelmi Bizottsága, az INTA alelnökeként többször részt vettem Brexit témájú egyeztetésen, ahol mindig az állampolgárok jogainak előtérbe helyezését szorgalmaztam. Ma a szigetországban több mint 400 ezer romániai állampolgár él, ezek közül 30 ezer lehet az erdélyi magyarok száma. Mindannyiuknak joguk van, hogy a teljes körű uniós állampolgárság előnyeit élvezzék minden körülmények között.

– Milyen viszonyulást tapasztal általában a brüsszeli hivatalokban az őshonos kisebbségek irányába, beleértve bennünket, erdélyieket is?

– Az EU intézményei, a brüsszeli hivatalnokok kizárólag csak az unió alapszerződésében lefektetett kompetenciák szerint tudnak dolgozni, ezek között pedig nem szerepel az őshonos kisebbségek védelme, ami ugye a hivatalos viszonyulást is meghatározza. Tizenkét évvel ezelőtt, amikor brüsszeli munkánkat megkezdtük, mondhatni szűz terület volt a kisebbségvédelem. Úgy is lehet fogalmazni, hogy az alapozást végeztük el az elmúlt években, a kifelé kevésbé érzékelhető munkát kellett megcsinálni, de most elmondhatjuk, hogy a kisebbségvédelem területén sikerült egy új fejezetet nyitni. Mi vagyunk az egyedüliek Európában, akiknek az ország határa és a nemzet határa nem esik egybe, ezt el kellett magyarázni, meg kellett értetni. Ma már, ha erdélyi magyarokról beszélünk az EP-ben, tudják, ismerik, milyen közösségről van szó. Ha május 26-án az erdélyi magyarság összefog, és nagy számban vesz részt a választáson, akkor erős magyar képviseletünk lesz Brüsszelben, folytatni tudjuk a kisebbségvédelmi munkánkat, az alapok után a szerkezetet is felépíthetjük.

– Tizenhárom év munkájának mi volt a legnagyobb hozadéka, mit tart a legfontosabb megvalósításoknak, fontosabb eredményeknek?

– Az EU gazdasági hozadékát senki nem vitatja el, tevékenységem fontos része gazdasági területen zajlott, javaslataimmal tevőlegesen hozzájárultam ahhoz, hogy a jelenlegi költségvetési ciklusban nem csökkentették, hanem épp növelték a mezőgazdasági és vidékfejlesztési támogatásokat. Az uniós források közösségünk modernizációját szolgálják, a fejlesztési irányokat pedig Brüsszelben döntik el, munkám során szülőföldünk fejlődését tartottam szem előtt. A regionális fejlesztési bizottságban módosításaimmal hozzájárultam ahhoz, hogy számunkra kedvező módon alakuljanak a kohéziós és területi politikák, részt vettem az úgynevezett N+3 szabály elfogadtatásában, amely azt jelentette, hogy plusz időt kaptunk a megmaradt EU-s pénzek felhasználására. A fiataloknak szóló projektek mindig kiemelt helyen szerepelnek, az Erasmus a fiatal vállalkozókért programot azért javasoltam, mert szükség van itthon is a vállalkozói kedv növelésére az ifjúság körében, de az Örökségünk őrei mozgalom európai elismertetését is szívesen vállaltam, hiszen olyan jó gyakorlat, amelyet nem átvenni, hanem átadni kell. Minden eredményem csapatmunkát feltételez, együtt dolgozom a Szövetség helyi, megyei és országos vezetőivel, így tudjuk hatékonyan szolgálni közösségünket.

– Van-e valamilyen különösebb „ars poeticája”, amely átsegíti a nehezebb, kilátástalanabbnak tűnő helyzeteken? Milyen hittel vág neki az elkövetkező öt évnek, amennyiben sikerül újabb európai parlamenti tisztséget szerezni?

– Otthonról, a családból hozott alapértékeim vezérelnek az életben. Kőműves nagyapámtól tanultam, hogy eredményt csak akkor lehet elérni, ha van megfelelő alapozás, gondos tervezés, lelkiismeretes kivitelezés. Ez a politikában érvényes. Ahogy házat is csak tégláról-téglára rakva lehet felépíteni, a közéletben is hosszú távon akkor lehet a hitelességet megőrizni, ha következetesek és kitartóak vagyunk. Hunyad megyében sokat dolgozunk együtt Böjte atyával, az ő szavait idézem: hiszem, hogy Erdély aranykora előttünk van. Osztom ezt a gondolatot és legjobb tudásom szerint szeretnék ahhoz hozzájárulni, hogy ez az időszak eljöjjön.

Szabadság, Papp Annamária