Iskolahimnusszal kezdte ünnepségét a dévai Téglás Gábor Elméleti Líceum közössége a Magyar Kultúra Napján, jelezve, hogy tudatában van a reá testált örökségnek, amit éltetni akar és továbbadni. Örökségünk, anyanyelvünk megőrizzük, reménységünk erejével építjük a falait. – Iskolánk himnuszában benne van mindaz, ami szükséges a kultúra megőrzéséhez, ápolásához. E himnusz hitvallása és iránytűje a tanintézmény falai között tevékenykedőknek, hiszen mindannyian a magyar kultúra továbbadásán dolgozunk – fogalmazott köszöntőjében Kocsis Attila-Levente iskolaigazgató.
Szász-Barra Zsófia, kisebbségi tanfelügyelő, hangsúlyozta: a Kölcsey Himnuszához kötődő Magyar Kultúra Napja az ünneplés mellett számadás is kell legyen. Ápoljuk-e, őrizzük-e anyanyelvünket? Tiszteljük-e és továbbadjuk-e népszokásainkat? Megtanítjuk-e gyermekeinket a tiszteletteljes köszönésre, a kulturált viselkedésre, az imára? Neveljük-e otthon gyermekeinket az őszinte beszédre, becsületességre, az embertársaik iránti tiszteletre, együttérzésre, felelősségvállalásra, munkára? Neveljük-e őket a nyelv, a kultúra iránti szeretetre, tanulni vágyásra? A kultúra nemcsak tudást és műveltséget jelent, hanem erkölcsöt is. A magyar kultúra továbbadását senki más nem végzi el, csak mi magunk. Ebben segít nekünk ez az iskola, mely gyermekeinket nemzeti kultúránk megőrzésére és továbbadására neveli – erősítette meg a tanintézmény vezetőjének gondolatát a kisebbségi tanfelügyelő.
Winkler Gyula EP-képviselő ezúttal is nagyra értékelte a dévai magyar oktatási intézmény tevékenységét: – A Magyar Kultúra Napján a legjobb helyen vagyunk a Téglás Gábor Elméleti Líceumban, mely egyben Hunyad megye magyar kulturális és nevelési központja. Hiszen a magyar kultúra az anyanyelv, a szellemi és épített örökség megőrzése, átadása a következő generáció kezében van. Ha vannak határok, akkor mi itt Dél-Erdélyben a magyar kultúra határrészén vagyunk. És meggyőződésem, hogy ezek a határőrző bástyák fogják a magyar kultúrát a továbbiakban is megvédeni, erősíteni. Nagyon bízok abban, hogy mindaz, amit a pedagógusok, a szerető családok, a lelki oktatók és mindazok, akik a fiataljaink nevelésével foglalkoznak megtesznek, abban lesz elégséges szeretet, elegendő hit és reménység ahhoz, hogy a magyar kultúráról ezen a napon és bármely más alkalommal jövő időben is beszélhessünk – fogalmazott az EP-képviselő.
A dévai magyar oktatási központ közössége ezúttal verses, dalos, néptáncos műsorral készült az ünnepségre. A szervezők nevében Kun-Gazda Kinga Viola tanárnő köszöntötte az egybegyűlteket: – A műsor összeállításában az a gondolat vezérelt, hogy olyan költők, írók gondolatai hangozzanak el, akiknek valamilyen évfordulójuk van ebben az évben. Így Ady Endre-, Benedek Elek-, Arany László-szövegek, illetve Vörösmarty Mihály-, Kosztolányi Dezső-, Kányádi Sándor-versek hangzanak el – vezette fel a gazdag üzenetű műsort Kun-Gazda Kinga Viola tanárnő. Az előadásnak kiemelkedő gondolatát hordozta az Aranyosi Ervin-vers, melyet Alberti Annamária nyolcadikos diák tolmácsolt. A teremtő, az isteni, /a felemelő gondolat, / mely megold fájó gondokat, / s mely felemel egy nemzetet, / az nem más: csak a szeretet! Ha egy nemzet összefog, / pokol kialszik, összerogy, / s kézen fogva megyünk tovább, / s együtt teremtünk száz csodát!
A diákok előadásában helyet kaptak az anyanyelvet, hazát, szellemi értékeket méltató gondolatok, de csodálatos szerelmes vers, népmese, népdalok, sőt a csernakeresztúri kis elemisták előadásában moldvai néptánc is, hiszen mindez szerves része nemzeti kultúránknak.
A műsor végén az iskola Pimpimpáré kórusa Lengyel Izabella tanárnő zongorakísérete mellett szólaltatta meg a Hogyha lenne varázskrétám című dalt, majd felcsendült a magyar himnusz. Kun Gazda Kinga tanárnő Kányádi Sándort idézve zárta az ünnepséget: ünnep előtt / ünnep után / addig vagyunk-leszünk, / amíg a lépcsők bennünk is / vásnak-vénülnek / s újulnak a falak amíg / halljuk a csengőt /s benne a tengert / és minden rodostóban / zágont.
