Vallási felekezettõl függetlenül – évrõl évre váltakozó helyszínen -, a lupényi magyarság idén is együtt emlékezett meg a szabadságharc hõseire. Ezúttal a református templomban, ahol nemcsak a helyi és környékbeli települések magyarjai gyûltek össze, hanem dévai és székelyföldi vendégek is eljöttek. 1848. március 15-én a magyarság lerázta az igát, elszakította a rabság láncait legyõzhetetlen szabadságvágyát követve. A szabadság Isteni rendeltetésünk betöltése, szabadság nélkül sem az ember, sem a közösség nem egészséges, hangsúlyozta ünnepi az ünnepség házigazdájaként igehirdetésében Kovács-Szabadi Tünde református lelkész.
Gyerõ Attila unitárius lelkipásztor imája után Winkler Gyula EP-képviselõ, a Hunyad megyei RMDSZ elnöke köszöntötte az egybegyûlteket. Március 15. a mérlegelés napja a magyarság számára: a forradalom történelmi jelentõsége ugyanaz Budapesten, Székelyföldön vagy a Hunyad megyei szórványban, de megõrzésének nemzedékrõl nemzedékre átszálló küzdelme viszont már nem egyforma, a szórványban sokkal erõsebb összefogás, sokkal verejtékesebb munka szükséges nemzeti örökségünk továbbviteléhez, anyanyelvünk és kultúránk megõrzéséhez, mint például Székelyföldön, Magyarországról nem is beszélve, hangsúlyozta az EP-képviselõ.
Széll Lõrincz, a megyei ifjúsági igazgatóság ügyvezetõ igazgatója rövid, de felemelõ beszédben az 1848-as márciusi ifjak szabadság iránti lelkesedését említette fel, amivel Európa elismerését váltották ki.
Benedekfi Dávid, a helyi RMDSZ elnöke az évrõl évre összefogó Zsil-völgyi magyarság iránti büszkeségét fejezte ki, magyar jövõt ugyanis csakis összefogással lehet felépíteni, ami nyilván komoly felelõsséggel jár. Akárcsak a márciusi ifjak elõtt, elõttünk is forradalmi kihívás áll: most azonban nem fegyverrel a kézben kell kivívni a szabadságot, a harc jelképes, kitartó munkával kell átörökítenünk a következõ nemzedékeknek nyelvünket, kultúránkat, történelmi örökségünket és a hazaszeretetet. A hazaszeretet ott kezdõdik, ahol az összes ott élõ nép szereti közös szülõföldjét.
Bodó József történelemtanár a modern magyar nemzet születését eredményezõ 1848-49-es forradalom és szabadságharc Hunyad megyei vetületét ismertette, a híres piski csatától, Petõfi Hunyad megyei útján keresztül egészen a szabadságharc támogatásáért komoly árat fizetõ Maderspach nemesi család történetéig.
Amíg vannak kincseink, addig beszélhetünk élõ magyar közösségrõl Lupényban, s kincseink igenis vannak, hangzott el a helyi magyarság fontos eseményeit tartalmazó nagykönyv átadási ünnepségén. Mint minden évben, a március 15-i megemlékezés alkalmával kerül sor a nagykönyv átadására, most a házigazda református közösség vette át a tavalyi szervezõ baptistáktól.
Miután Marthy Attila plébános megáldotta az egybegyûlteket, a sepsiszentgyörgyi Kónya Ádám mûvelõdési központ kórusa felemelõen szép dalos elõadása következett, majd a magyar és a székely himnusz eléneklése. A népes székely küldöttség nem érkezett üres kézzel, székely zászlókkal ajándékozta meg a Hunyad megyei magyarság képviselõit, illetve a székely zászló színeiben készített kokárdákkal. Végül az ünneplõ közösség átment a római katolikus templomkertbe, ahol újabb gyönyörûséges székely dalok kíséretében megkoszorúzta a 2010-ben felállított székely kopjafát: a gyökereket szimbolizáló kopjafa ugyanis a lupényi magyarság másik nemzeti ereklyéje a nagykönyv mellett, hangsúlyozta Antal Amália, a helyi nõszervezet elnöke.
