Winkler Gyula Európa Parlamenti képviselõ egy nemzetközi gazdasági konferencián vett részt Szatmárnémetiben, ez alkalommal adott nyilatkozatában beszél arról, hogy talpon maradásunk szempontjából mennyire fontos az EU-parlamenti részvétel.
— Képviselõ úr! A lakosság körében eltérõ vélemények alakultak ki az Európai Unióról, ön hogyan látja, mit kapnak az egyszerû emberek az uniótól?
— Körül kell nézni Erdélyben, a településeinken, meg kell nézni a városok arculatát, meg kell nézni, hogy a mezõgazdaságban dolgozók az elmúlt hét évben évente milyen összegeket tudtak felvenni a területalapú támogatásként. Meg kell nézni, hogy a cégek, amelyek jól mozogtak és pályáztak, milyen fejlesztési támogatásokhoz juthattak és ez hozzásegítette õket az új munkahelyek teremtéséhez, ilyen szempontból én azt mondom, hogy a mérleg pozitív. Nyilvánvaló nem szeretném azt sem elhallgatni, hogy hosszú út áll még elõttünk és hogy rengeteg megvalósítani való van, azt sem szabad és nem lehet elhallgatni, hogy a gazdasági válság nagyon megkavarta a fejlõdésnek az útját, a fejlõdésnek a lehetõségeit Európa-szerte. Mindezek ellenére, ha a mérleget megvonjuk, akkor az pozitív és mérhetõ, hiszen nézzük meg az arculatot, nézzük meg az életünket és nézzük meg, hogy a fiatalok számára milyen lehetõségek nyíltak meg. Hol vagyunk mi attól, hogy ezelõtt tizenöt-húsz évvel gondoltunk volna arra, hogy szabadon lehet mozogni Európában, hogy egy szemesztert el lehet tölteni fiataljainknak bármelyik európai (hill) egyetemen, és, hogy ezáltal a fiatalok plusz versenyképességet tudnak szerezni, hiszen a versenyképes közösség, versenyképes egyénekbõl áll.
— Egy újabb ötéves periódus elõtt állunk. Mit várhatunk a jövõtõl?
— Ami a jövõt illeti, a lehetõségek még nagyobbak. Nyilván mindannyian tudjuk, hogy Románia az Európai Uniós alapok felhasználásának tekintetében az utolsó az EU-ba, de be lehet hozni és be is fogjuk hozni ezt a lemaradást. Én úgy vélem, hogy az erdélyi magyar közösségnek a jövõje, a szülõföldön való megmaradás esélyei — nem csak boldogulásról beszélünk, hanem a szülõföldön való gyarapodásról is — nagyon fontos forrásokat talál a mi Európai Uniós létünkben. Ezért eurószkeptikusnak véleményem szerint szabad lenni, de nem érdemes, hiszen tárgyilagosnak kell lenni, bele kell nézni abba a tükörbe, meg kell nézni azt, hogy egyedül a globális versenyben nem lehet talpon maradni, semmi esélye nincs nem Romániának, sem Magyarországnak, Németország a legnagyobb uniós tagállam nem tud egyedül talpon maradni a globális versenyben.
— Mi a talpon maradás feltétele?
— Mondanék egy példát: Déva egy ötvenezer lakosú város, melynek van egy kínai testvérvárosa, amelyiknek húsz millió lakosa van. Ezek a globális arányok. Ebben a versenyben az 1,5 milliárd lakosú Kínával, az 1,2 milliárd lakosú Indiával a globális versenyben a feltörekvõ ázsiai hatalmakkal kell versenyezni és a velük való versenyben kell talpon maradni. Nem elvont dolgok ezek, hiszen ma már Szatmárnémetiben megtörténhet az, hogy valaki a munkahelyét azért veszíti el, mert a világhálón azt a munkát elvégzi egy indiai törekvõ fiatal. Ma már eltûnt a földrajz, nem igaz az, hogy Brüsszel távol van, Brüsszel közel van, egyike annak a három fõvárosnak, amelyik fontos számunkra, erdélyi, partiumi magyarok számára. Bukarest, mert az országunk fõvárosa, Budapest a nemzet fõvárosa és Brüsszel az Európai aktív adminisztratív fõvárosa, ahonnan meg lehet szerezni a fejlõdéshez szükséges támogatásokat.
— Mennyire érti ezt meg a lakosság, érzik-e az brüsszeli jelenlét fontosságát?
— Én abban bízok, hogy sikerül majd a következõ hetekben köznapi példákkal, mindennapi életünknek a példájával megmutatni azt, hogy igenis fontos Brüsszel számunkra és sikerül majd megértetni minden egyes erdélyi és partiumi magyarral, hogy május 25-én, az RMDSZ listáját támogatva, a tulipánra szavazva, nem érünk el egyebet, mint azt, hogy az erdélyi magyar érdekeket a saját körünkbõl megválasztott emberek képviseljék. Ha nem lesz magyar ember aki romániai EP-képviselõként az erdélyi magyar érdekeket képviselje, hogyha harminckét román politikus lesz Brüsszelben május 25. után, akik Romániát képviselik, akkor egyebet nem teszünk mint az alkotmány egyes cikkelyeit saját kezünkkel írjuk alá és mi saját kezünkkel igazoljuk azt, hogy annak ellenére, hogy másfél milliós közösség vagyunk, többen mint nagyon sok uniós állam lakossága, nem tartunk igényt a képviseletre és tanúsítjuk azt, hogy Románia nemzetállam. Úgy ahogy megtanultuk, hogy az önkormányzatokban és a parlamentben a magyar érdeket magyar képviselõk képviselik, úgy meg kell tanuljuk azt is, hogy Brüsszelben a magyar érdekeket, csak magyar képviselõ tudja képviselni.
Elek György, Szatmári Friss Újság
