Ünnepi hangulat uralkodott szombaton a bányavidéken, amikor a magyarság Lupényban és Petrozsényban is megemlékezett a 166 évvel ezelõtti forradalmi eseményekrõl.
A Mindenható is velünk tartott, hiszen a megemlékezések idején szép tavaszi napsütés volt jellemzõ, majd azok vége után elkezdett fújni a szél, majd eleredt az esõ.
A rájuk bízott drága kincs megõrzése
Lupényban zsúfolásig megtelt a szakszervezetek házának nagyterme, olyannyira, hogy sokan állva, vagy a folyosóról tekintették meg az ünnepség elsõ részét, melyen a helyi magyar iskola gyermekei, majd a magyarországi testvérváros, a keceli II. János Pál pápa nevét viselõ katolikus iskola diákjai léptek fel színvonalas elõadásokkal. A helyi gyerekek Petõfi-verseket – fõleg Hunyad megyei vonatkozásúakat – szavaltak, míg a keceliek az 1848 március 15-én történteket adták elõ.
Miután Benedekfi Dávid helyi RMDSZ elnök köszöntötte az egybegyûlteket, Winkler Gyula EP-képviselõ, a Hunyad megyei RMDSZ elnöke nyilvánította ki elismerését a bányavidéki szórványmagyarság szívóssága, összetartása és jövõbe vetett reménye elõtt. Távoli irodákban sokféle szórványstratégiát lehet kidolgozni, de ezek csak annyit érnek, amennyi megvalósul belõlük. A bányavidéki – különösképpen a lupényi – szórvány pedig évrõl évre komoly tartalommal tölti meg, építkezik és hosszú távú magyar jövõt tervez.
Miután Józsa Imre virágokat osztogatott az egybegyûlteknek, az ünneplõ közösség magyar, székely, román és EU-s zászlókkal vonult át a közeli római katolikus templomba, az ünnepség második részére. Akárcsak az elõzõ években, Lupényban most is a meghatóan szép felekezeti összefogás jegyében zajlott az ünnepség, katolikusok, reformátusok és unitáriusok együtt, magyarként hajtottak fejet a szabadság hõsei elõtt. Kovács-Szabadi Tünde református lelkésznõ hirdetett igét, majd Koppándi-Benczédi Zoltán unitárius lelkész szólt az ünneplõkhöz, végül, pedig Marthy Attila plébános üdvözölte az egybegyûlteket. A szokáshoz híven, nemcsak az ünnepség helyszíne váltakozik évrõl évre a magyar egyházak között, hanem az egy évig más-más felekezet lelkipásztora által õrzött közösségi nagykönyv és a magyarság “kincsesládája” átadására is sor került: az unitárius lelkipásztor adta át ünnepélyesen a házigazda katolikusoknak, “a rádbízott drága kincset õrizd meg” felemelõ Biblia-idézettel.
Dézsi Attila, Hunyad megye volt prefektusa, valamint Széll Lõrincz, a megyei ifjúsági igazgatóság ügyvezetõ igazgatója szép szavakkal köszöntötték szülõvárosuk magyarságát, hangsúlyozván, hogy a hazatérés mindig erõvel és büszkeséggel tölti fel. Benedekfi Dávid megköszönte a helyieknek és a magyarországi vendégeknek az együttmûködést, a nemrég alakult nõszövetségnek pedig a kitartó munkát, mely során 300 nemzeti színû kokárdát készítettek. Szintén köszönetet mondott azoknak a lupényi családoknak, akik otthonukban fogadták a keceli vendégeket, illetve visszaemlékezett az 1990 óta folyamatosan megünnepelt Március 15-re. A felemelõen szép, meghitt szombati ünnepség a katolikus templom kertjében néhány éve felállított székely kopjafa megkoszorúzásával ért véget. Melyet dr. Orbán Csaba nagyatádi orvos-politikus már pénteken megkoszorúzott, miután a lupényi és a nagyatádi kórházak együttmûködésérõl tárgyalt a helyi igazgatóval.
A megemlékezés ugyanis szombaton volt, a hétvége gazdag magyar programja azonban nemcsak abból állt. A helyiek szombat délelõtt elvitték a keceli vendégeket a bányavidéket övezõ hófödte hegyekbe, az ezeréves határra, vasárnap pedig a helyi és magyarországi diákok közös történelem- és földrajzórán vettek részt.
Köszönet az együttmûködésért
A szomszédos Petrozsényban is együtt ünnepelt a három magyar történelmi felekezet, az RMDSZ és a helyi magyarság, s szintén a római katolikusok voltak a sorosak. A különbség csupán abból állt, hogy itt az ünnepség a templomkertben lévõ székely kapu és kopjafa megkoszorúzásával kezdõdött, az ünneplõk azután sétáltak be a templomba az ünnepi megemlékezésre. Két román fiatalember román zászlók lengetésével és a “Székelyföld román föld” bekiabálással igyekezett megzavarni az ünnepséget, de a csendõrök rögtön közbeléptek és eltávolították a hangoskodókat.
Házigazdaként Szász János plébános köszöntötte az egybegyûlteket, majd Márton Árpád református lelkipásztor hirdetett igét, a “nincs annál nagyobb szeretet, mint amikor valaki életét áldozza barátjáért” bibliai idézetbõl kiindulva. 1848-49-ben a márciusi ifjakból lett szabadságharcosok ezt tették, életüket adták, hogy nemzettársaik szabadon élhessenek egy jobb és szebb hazában. Manapság nem vérünket kell áldozni a nemzetért, hanem annak jövõjét kell építeni a szülõföldön való megmaradás céljából, Jézus útján, a márciusi ifjak lendületes lelkesedése példáját követve.
Rövid felszólalásában Wersánszki Eduárd, a petrozsényi RMDSZ elnöke megköszönte az egybegyûlteknek, hogy ismét fontosnak tartották az együttes ünneplést a nemzeti szabadság napján, a magyarság végül is így éli meg 1989 után szabadságát.
Hasonlóan vélekedett Winkler Gyula is, a magyarság legnagyobb ideálját, a szabadságot most nem fegyverrel, hanem a demokrácia biztosította eszközökkel kell kivívni. A magyar szabadságot viszont nem mások kárára, hanem románokkal, ukránokkal, szlovákokkal vagy szerbekkel együtt képzeljük el, közösen kell küzdeni érte. Erre a Zsil-völgye mindig is példa volt, a különbözõ nemzetiségek mindig is összefogtak. A magyarság ünnepe Petrozsény ünnepe, hiszen a város 150 éves létezése alatt a magyarság rengeteget járult hozzá fejlõdéséhez, ezért köszönet jár, megtisztelõ számára, hogy együtt ünnepelhet a magyarsággal, hangsúlyozta a piros-fehér-zöld kokárdát magára öltõ Tiberiu Iacob-Ridzi polgármester. Petrozsényban sosem volt helye a szélsõségeknek és sosem lesz, ellenkezõleg, minden nemzetiség ünnepe nagyon fontos, mivel hozzájárul a város multikulturalizmusának megõrzéséhez, vélekedett a polgármester.
Galambos Szilvia, a magyarországi testvérváros, Várpalota képviselõje is köszönetet mondott a bányavidéki magyarságnak az összetartozás ajándékáért, hangsúlyozván, hogy a magyarság 1848-49-ben kovácsolódott össze modern nemzetté, ami azóta is olyan erõs maradt, hogy a történelem viszontagságai sem tudták szétszakítani a nemzet lelkét.
Viorel Pascu helyi tanácsos a Böjte Csaba atya által néhány éve indított Jézus Szíve kollégium áldozatos munkája elõtt hajtott fejet, sõt, hamarosan javasolja, hogy annak igazgatóját, Ács Évát díszpolgári címmel tüntessék ki. Az ünnepség a Jézus Szíve iskola diákjainak elõadásával ért véget, mely során a nevezetes történelmi nap eseményeit mutatták be.
