Az Európai Néppárt választási programjába bekerült kisebbségekrõl szóló fejezet tartalmában nem hoz újat, de nem is kell: a lényeg, hogy mindenhol szó legyen a jogainkról – véli az EP-képviselõ, akit a Transindex kérdezett Dublinban.

Az Európai Néppárt Dublinban elfogadta a választási programját, amelybe bekerült egy kisebbségekrõl szóló fejezet is. Hogyan alakult ki ez a program?

– Hosszú története van az Európai Néppárt választási programjának, hiszen, akárcsak a párt alapprogramjának 2012-es módosítását, ezt is egy egyéves munka elõzte meg. 2013-ban kezdtük az EPP választási programját alakítani, és az elsõ elgondolás az volt, hogy egy nagyon rövid, kiáltványszerû dokumentum lesz az, amivel a Néppárt megszólítja az európai polgárokat. Ez viszont többünk véleménye szerint nem volt egy realista megközelítés. Hiszen látni kell és be kell ismerni azt, hogy a 28 tagállam társadalmai elég messze vannak egymástól, ami a prioritásokat, a közbeszéd fontos témáit illeti, vagy ami a társadalom különbözõ csoportjait – esetünkben az erdélyi magyarokat – illeti. Ezelõtt fél évvel volt egy olyan politikai közgyûlés, vita, amelyen felszólaltam, és elmondtam, hogy az EPP-nek nem egy rövid választási kiáltvánnyal kell megszólítania az európai választókat, hanem egy olyan dokumentummal, amelyben minden közösség megtalálja a neki szóló felhívást, azt, amibõl megérti, hogy az EPP az illetõ közösséget is támogatja. Úgy látszik, hogy ennek a véleménynek elegendõ támogatója került, hiszen végül nem választási kiáltványt, hanem választási programot alkotott a Néppárt.

Miben hoz újat a kisebbségi fejezet bekerülése a választási programba, hiszen a 2012-es, bukaresti kongresszus óta az EPP alapprogramjában is van egy kisebbségi fejezet...

– Ez a fejezet tartalmában nem hoz újat, és nem is kell újat hoznia. Ugyanazt kell elmondania, amit az EPP alapprogramjában is rögzítettünk, ugyanazt kell elmondania, picikét más szavakkal és nyilván rövidebben, amit az Európai Polgári Kezdeményezésben sokkal bõvebben és részletesebben megfogalmaztunk. Azt kell mondania, hogy az Európai Néppárt támogatja, hogy az õshonos nemzeti kisebbségek és a nyelvi közösségek kérdése kerüljön európai szintre, és szülessen meg egy olyan keretszabályozás, amely garantálja nemcsak a jogok tiszteletben tartását, de azok aktív védelmét is. A közösségi jogainkról van szó: az anyanyelvhez való jogról, a nemzeti szimbólumokhoz való jogról, a jövõhöz való jogról, olyan szempontból, hogy ha nincs anyanyelvû oktatás, akkor jövõje sincs a közösségnek, illetve a hagyományõrzõ jellegû kérdésekrõl, amelyek az identitás megõrzését jelentik egy nemzeti közösség esetében.

Mennyiben bír bármilyen szinten kötelezõ érvénnyel ez a program a tagszervezetek számára?

– A szociál-liberális szövetség, az USL választási programja mennyire volt kötelezõ érvényû Romániában? – ezt a kérdést így fordítanám meg. Egy választási program nem más, mint egy kínálat. Ugyanakkor, ha mélyebben tekintünk egy választási program politikai jellegébe, akkor azt is megállapíthatjuk, hogy egy választási program egy szerzõdés a választókkal. Ha egy komoly politikai csoportosulásról van szó – márpedig én azt mondom, hogy az Európai Néppárt egy komoly politikai csoportosulás, komoly pártcsalád – akkor azért is olyan körülményes, nehézkes a programalkotás, azért kerül annyi vitába és egymásnak feszülésbe, hogy milyen hangsúlyok, milyen vesszõk, milyen tartalom kerül bele a választási programba, mert ez egy szerzõdéses jellegû dokumentum. Mi, az EPP tagpártjai, így tekintünk erre, hiszen ez az, amit ajánlunk a választóinknak ahhoz, hogy a szavazatukat meg tudjuk szerezni. Szerzõdésként kell felfognunk ahhoz, hogy hitelesek legyünk akkor, amikor a szavazatukat kérjük. Nyilván senki nem annyira naiv, még innen Dublinból sem, de Brüsszelbõl sem, hogy azt képzelje, ez egy kimondottan egységes, európai szintû választási kampány lesz, amely európai kérdésekkel foglalkozik. Nem is akarjuk ezt, például mi az RMDSZ-ben azt döntöttük el, hogy az erdélyi magyar ember kerül a kampányunk központjába, nem pedig valamilyen elvont európai fogalmak. Viszont mindezekkel együtt azt kell látni, hogy egy 29 darabos mozaik lesz az EP-kampány: 28 országos kampányból fog állni ez a mozaik, és egy 29. darabka lesz az európai tartalom, az európai kampány. Viszont én úgy vélem, hogy akkor vagyunk hitelesek, hogyha a nagy, 29. mozaikdarabban, az európai üzenetben az Európai Néppárt az erdélyi magyar közösséghez is szól. És ezáltal a kongresszusi döntés által ez megtörtént.

A dokumentumban van egy olyan megfogalmazás, hogy a kisebbségvédelem terén az EPP szorgalmazza az egyes tagállamokban tapasztalható pozitív megoldások átvételét. Mennyire egyértelmû az, hogy mi tekinthetõ jó megoldásnak, hiszen például Románia vezetõi is számos alkalommal hangoztatták, hogy példamutató kisebbségpolitikával rendelkezik az ország, és gondolom, számos más uniós tagország tartja úgy magáról, hogy megfelelõen kezeli a kisebbségek ügyét?

– Egyértelmû, hogy azok a mérvadó és kisebbségeket támogató rendszerek, amelyek valamilyen autonómiaformát garantálnak az illetõ közösségnek – legyen az területi autonómiaforma, kulturális autonómiaforma, vagy bármilyen más olyan, a többség és kisebbség közötti egyezség, amely autonómiát garantál a kisebbséghez tartozó személyeknek. Ez lehet, hogy nem derül ki egyértelmûen ebbõl a választási programszövegbõl, viszont nagyon határozottan és egyértelmûen kiderül például a polgári kezdeményezésünk szövegébõl, amelyben ki van mondva, és le van írva – mert ugye ott hat oldalban tudtuk megfogalmazni azt, amit itt pár sorba kellett összevonni -, hogy pozitív és követendõ példának tekinthetõk azok az európai uniós tagállamok (13 van ilyen, tehát nagyjából az uniós tagállamok fele ), ahol az õshonos kisebbségek és nyelvi közösségek autonómiaformákat tudtak maguknak megalkotni, és ezeket az autonómiaformákat a többség elismeri és támogatja, illetve törvényes keretbe foglalja. Az európai politizálás szabályai és a lehetõségek végül is arról szólnak, hogy minden úton ugyanazt az üzenetet kell megfogalmazni. És ezt is tettük az elmúlt években, hiszen ha megnézzük az emberi jogok tiszteletben tartásáról szóló, az EP-ben nemrég elfogadott jelentést, ennek a kisebbségügyi fejezete kimondja azt, hogy a kettõs mércét meg kell szüntetni, és hogy azok a közösségek tudják sikeresebben megvédeni a saját identitásukat és ezáltal a saját jövõjüket, amelyek valamilyen autonómiaformát tudtak felépíteni a saját országukon belül. Ezt az állítást sokkal bõvebben megismételjük a polgári kezdeményezés szövegében, ez az állítás valamennyivel jobban kifejtve megtalálható az Európai Néppárt alapprogramjában 2012. óta, illetve ennek az elképzelésünknek, a keretszabályozás tényének és annak tartalmának a bõvebb leírását lehet megtalálni az EPP bonni kongresszusi határozatában, amelyben másfél oldal állt rendelkezésünkre, hogy minden elemét – az oktatást, az anyanyelvhasználatot, a szimbólumok használatát, a hagyományok megõrzését, a jövõépítést – ki tudjuk fejteni nagyobb terjedelemben.