Doctor Honoris Causa címmel díjazta a petrozsényi egyetem Winkler Gyula EP-képviselőt, az egyetem egykori hallgatóját. Az elismerést ünnepélyes körülmények között vette át pénteken az egyetem szenátusán Sorin Mihai Radu rektortól és Nicolae Pătrășcoiu szenátusi elnöktől. Utóbbi a politikus tevékenységét méltatta, előbbi pedig a laudációt olvasta fel. Az esemény kapcsán a kitüntetett RMDSZ-es politikussal beszélgettünk.

 

– Képviselő úr, gratulálok a tekintélyes elismeréshez.

– Köszönöm szépen, megtisztelő számomra, hogy az egyetem szenátusának döntése alapján ilyen rangos elismerésben részesülök. Közel harmincéves együttműködés elismerése, hálás vagyok, hogy nagyra értékelik az ezen időszak alatt elvégzett munkámat.

– Petrozsényban szerezte közgazdász-diplomáját. Miért éppen a petrozsényi egyetemet választotta?

– Tulajdonképpen mérnök vagyok, az az alapképzésem, mérnöki diplomámat a temesvári egyetemen szereztem 1988-ban. A kilencvenes évek az útkeresés időszaka volt, számomra és az ország számára egyaránt. Akkoriban sok továbbképzésen vettem részt belföldön és külföldön egyaránt, s szintén akkoriban léptem politikai pályára, amikor 1996-ban RMDSZ-es megyei tanácsosnak választottak, majd 1999-ben Hunyad megye alprefektusának neveztek ki. Nyilvánvaló volt, hogy az adott körülmények között szükségem lesz komolyabb gazdasági szaktudásra. Szüleim révén a családban voltak közgazdasági hagyományok, de a család és a munka Hunyad megyéhez kötöttek. Ezért választottam 1998-ban a petrozsényi egyetemet, noha addig nem sok kapcsolatom volt a Zsil völgyével. Ott szereztem meg második diplomámat 2001-ben pénzügyi-biztosítási szakon.

 

 

– Miután megszerzi diplomáját a legtöbb végzős kapcsolata megszakad az egyetemmel, legfeljebb kerek évfordulókon szervezett találkozókra tér csak vissza. Ön viszont azóta is tartotta a kapcsolatot egykori alma materével.

– EP-képviselőként most is van egy temesvári és egy petrozsényi gyakornokom, akiket az ottani egyetemek jelölnek ki. A két egyetem vezetőivel is rendszeresen tartom a kapcsolatot, meghívtam őket Brüsszelbe és Strasbourgba. Mindkét egyetemtől – akárcsak korábbi iskoláimtól – kaptam valamit, ami hozzájárult személyes és szakmai fejlődésemhez, ezért hálával tartozok nekik. A petrozsényi egyetemen szerzett gazdasági tudásnak már rögtön az elején hasznát vettem. 2000-ben ugyanis képviselőnek választottak a bukaresti parlamentben, ahol gazdasági témákkal is foglalkoztam. Az RMDSZ-ben fontos a szakmaiság, mindig is jól képzett embereket delegáltak fontos pozíciókba, s ezt a román pártok is értékelik. Úgy gondolom tehát, hogy képességem szerint valahogy viszonoznom kell mindezt egykori tanintézményeim felé.

– Együttműködést épített ki a petrozsényi egyetem és a franciaországi Belfort egyeteme között. A franciák a minapi ünnepségre is eljöttek. Gondolom ez is hozzájárult a Doctor Honoris Causa cím odaítéléséhez.

– Azt a kapcsolatot nem én hoztam létre, már megvolt. 1997-ben az azóta megszűnt dévai ökológiai egyetem közös programot szervezett a svájci Jura kantonnal és a belforti egyetemmel, mely keretében egy hónapos továbbképzésen vettem részt Belfortban. A Jean-Jacques Wagner (akit amolyan mentoromnak tartok) irányítása alatt zajló program lassan 30 éves együttműködéssé fejlődött különböző belforti és Hunyad megyei, főleg Zsil-völgyi intézmények között. Ebbe kapcsolódott be a petrozsényi egyetem is, ehhez járultam hozzá folyamatosan, és büszke vagyok, hogy a kapcsolat annyi évtized után is működik.

– Újságíróként emlékszem az egyik ilyen találkozóra, valamikor Románia EU-taggá válása idején, amikor szóba jött a belfortiak révén a gazdasági szereplők, közigazgatási intézmények és az egyetemek együttműködése. Ez akkoriban nálunk újdonság volt.

– A közös fejlesztés tudományos elnevezése Helix 3, ami abból indul ki, hogy a szakoktatás és a kutatás a helyi szükségletek számára kell, hogy kiképezzen, mert a helyi cégek fejlődése révén adók és munkahelyek teremtődnek meg, az adminisztrációnak pedig támogatni kell minden ilyen kezdeményezést, sőt vonzani kell a befektetőket. Belfortban ez működik, ezt igyekeztünk átültetni a Zsil-völgyében is, akár Helix 4 formában, a civil szervezetek bevonásával.

– Éppen ez a következő szempont, hogy nemcsak a petrozsényi egyetemért, hanem a Zsil-völgyért is sokat tett az évek során.

– A bányavidék gondjaival már politikai pályafutásom elején szembesültem, mondhatni, összefonódott diákéveimmel. 1997-ben indult el a bányászat átalakítása, ami roppant kemény kihívás volt akkoriban, jelentős gazdasági és szociális következményekkel járt, s noha enyhült az utóbbi években, azóta sem ért véget. Alprefektusként a Zsil völgye rám hárult, annak nyomán született meg a hátrányos helyzetű térségek törvénye, melyhez Grün György, a Hunyad megyei kereskedelmi kamara akkori igazgatója is jelentősen hozzájárult. Együtt mentünk fel Bukarestbe, a parlamenti képviselőknél és Emil Constantinescu államelnöknél is lobbiztunk érte, amíg elfogadták 1999-ben. Érdekes időszak volt, akkor alakultak meg a fejlesztési régiók, diplomadolgozatomat erről írtam, s külön fejezetet szenteltem benne a Zsil-völgyi mikrotérségnek.

 

 

– Minisztersége után 2007-ben visszatért a parlamentbe, immár nem az országosba, hanem az európaiba. A Zsil völgye helyzete azonban továbbra is foglalkoztatta.

– Korán rájöttem, hogy a Zsil völgye számára létfontosságú a nyitás, pontosabban a kettős nyitás. A fizikai nyitás az infrastrukturális és a gazdasági kapcsolatokra vonatkozik, amely jelentősen hozzájárulhat a térség fejlődéséhez. A szellemi nyitás szintén elengedhetetlen, hiszen nyilvánvaló, hogy a völgy nem tarthatja meg egyoldalú szénbányászati jellegét. Fokozatosan más gazdasági tevékenységre kell átállni, ami szellemi, szociális és szakmai téren érvényesül. Nyilván ez nem mehet egyik napról a másikra, hosszú folyamatról van szó, amely nem ért véget, jelenleg is folytatódik. Maga a petrozsényi egyetem jó példa erre, amely bányászati egyetemből fokozatosan tudományos egyetemmé alakult át. Mindezeket a 2012-ben – szintén Grün György együttműködésével készített stratégiai tanulmányban – részleteztem, amikor a belforti példa alapján ipari átszervezés nyomán a Zsil völgye jövőjét energia-völgyként vázoltam fel.

– Még egyszer gratulálva a rangos címhez, köszönöm szépen a beszélgetést!

– Én is köszönöm!

 

Nyugati Jelen, Chirmiciu András