Tisztelt hölgyeim és uraim!

A haza örök, s nemcsak az élteti, aki ma benne él, hanem az is, aki majd ezután fog megszületni* – engedjék meg, hogy Kossuth Lajos jövőbemutató gondolatát parafrazáljam. Fontos gondolat ez, hiszen nekünk, a ma élők nemzedékének felelőssége, hogy olyan döntéseket hozzunk, amely az elkövetkező generációknak is biztonságos szülőföldet eredményez, élhető magyar jövőt és megtartó erővel bíró közösséget biztosít.

Sokan vagyunk itt abból a nemzedékből, amely az István a király rockoperán nőtt fel, és bizonyára emlékeznek arra a részre, amikor felsorolják, hogy mi lett volna, ha Koppány győz. Szerettünk mindannyian eljátszani a lehetőségekkel, de sosem volt kérdés, hogy akkor született egy döntés, amely egyszer és mindenkorra kijelölte a magyarság útját, és nemzetünket a nyugati keresztény civilizáció útjára vezette. Vagyis a magyar nemzet Szent István vezetésével felismerte a lehetőséget, és a történelem jó oldalára állt.

Az elmúlt években volt még olyan helyzet, amikor választanunk kellett: visszatérünk múltba, és hagyjuk, hogy a múlt sérelmei határozzák meg életünket, vagy a jelen alakítása mellett döntünk, és a jövő fele fordulunk.

Kedves Hunyad megyei magyarok!

A 2024-es esztendő, a szuperválasztási év sok szempontból eseménydús és tanulságos volt. Szórványközösségünk itt, Hunyad megyében – kedvezőtlen demográfiai körülmények között is – jól szerepelt, összefogással sikerült jó eredményeket elérnünk, az erdélyi magyarság összességében meg tudta mutatni, hogy milyen egységes és összetartó közösség. A magyarságon belül volt egy bizakodó akarat, amely az RMDSZ jó választási eredményeiben is visszaköszönt. Ám ha ma az országos hangulatot nézzük, az általánosan eluralkodó gyűlölethullám, manipulációs kísérletek sokasága aggodalomra ad okot.

Ilyen körülmények között kell megfogalmaznunk és megértenünk az idei év tétjét: az ország visszatér a sötét nacionalista múltba vagy előre megy az európai úton.

Egyik oldalon ott vár mindaz, amit Oroszország képvisel, szüleink vagy nagyszüleink meséléséből jól tudjuk, milyen volt a malenki robot, hiszen ők annak idején fogságban kényszermunkával építették a Szovjetunió gazdaságát, vagyis a mai orosz gazdaság alapjait. A másik oldalon ott van Európa, amely messze nem tökéletes, sok mindent kell megváltoztatni, de mégiscsak az emberi méltóság, a szabadság és a jólét övezete, amely pozitív jövőképet biztosít fiataljainknak, akik már nemcsak digitális bennszülöttek, hanem európai uniós bennszülöttek.

Ilyen egyszerű a képlet – el kell dönteni, merre akarunk tartani, hova akarunk tartozni. Én azt mondom, hogy nekünk, erdélyi magyaroknak egyértelmű a válasz: nemzetünk több mint ezer éve a nyugati kereszténység útját választotta, és 2007 óta a mi közösségünk is az európai család tagja lehetett. Innen nem érdemes visszafordulni a sötét múltba.

Tudjuk és megértjük, az embereknek elegük van a román politikai osztályból, gyalázatosan gyenge volt a kormányzás az elmúlt két évben, ezért mondtuk mi, magyarok, 2024-ben, hogy vissza kell hozni a józan észt a kormányzásba, a hazai politikai életbe.

Nehéz körülmények között vállaltuk a kormányzást, de hát mi, Hunyad megyeiek jól tudjuk mit jelent az, hogy ha elvész a híd, elvész Erdély. A piski csata hősei is nehéz körülmények között nyerték meg a csatát, hősiességük, kitartásuk arra emlékeztet, hogy az egység és a helyes értékek melletti kitartás minden nehéz időszakon segíthet túljutni. Nehéz hetek vannak még előttünk, de vezessen minket az a bizakodó gondolat, hogy a történelem jó oldalán állunk és a jövő előre van. Mi pedig csakis szabadságunkat, jogainkat megőrizve tudunk boldogulni és gyarapodni erdélyi magyarként Romániában. Ezért azt mondjuk ma, március 15-én, hogy „Győzni, előre magyar”.

Elhangzott 2025. március 15-én a piski csata emlékhelyén. 

*Kossuth Lajos a következőképpen fogalmazott: A haza örök, s nem csak az iránt tartozunk kötelességgel, amely van, hanem az iránt is, amely lehet, s lesz.