„Ha elvész a híd, elvész Erdély is”.

Tisztelt hölgyeim és uraim!

Ezekkel a szavakkal summázta a piski hídért folytatott küzdelem jelentőségét a csata előtt Bem tábornok. A tét óriási volt. A piski csata sorsfordító a magyar történelemben, az egyik legnagyobb erdélyi küzdelem az 1848–49-es szabadságharc során.

Kedves ünneplő közönség!

Mi, itt Hunyad megyében büszkék lehetünk, hiszen kevés olyan hely van Erdélyben, ahol ennyire sűrítetten van jelen ezeréves történelmünk: itt látott napvilágot a törökverő Hunyadi János, itt ringott Bethlen Gábor fejedelem bölcsője, Hunyad vármegyéhez köthető Barcsay Ákos fejedelem, itt alapított iskolát Kún Kocsárd, és otthont adtunk a mádéfalvi veszedelem elől menekülő székelyek egy részének, itt zajlott, alig pár lépésre tőlünk a piski csata.

Március 15-e nagybetűs ünnepünk, szívünkhöz legközelebb álló nemzeti ünnepnap itt, a dél-erdélyi szórványban, egész Erdélyben és a Kárpát-medencében, de bárhol a világon, ahol felcsendül a magyar szó. Ezen a napon mindannyian büszkébbek és bizakodóbbak vagyunk, édesebb az anyanyelv, erősebb a nemzeti kötelék. A márciusi ifjak lelkesedése, tisztasága átragyog a történelmi időkön, ma is reménységet ébresztenek mindannyiunkban. Itt, Hunyad megyében is táplálják, éltetik a megmaradás akaratát, a konok küzdelmet a magyar jövőért. Tudjuk, hogy a magyar identitás a szórványban nem mennyiségi kérdés, sőt, azt se feledjük, hogy itt, a dél-erdélyi szórványban sosem a számbeli erőnk volt jelentős, hanem akaratunkban voltunk erősek és ennek megfelelően alakítottuk, alakítjuk ezt a vidéket. Az elmúlt évtizedekben sokszor tapasztaltuk meg, hogy ha összefogunk, ha együtt, egy irányba húzzuk a szekeret, akkor igenis számolnak a mi közösségünkkel, amely térségalakító szerepet szerez magának.

Tisztelt egybegyűltek!

Ma legalább annyira sorsfordító időket élünk, mint elődeink 1848 március idusán. 1848 tavaszán a változás szele fújt nemcsak az osztrák-magyar monarchiában, hanem egész Európában. Akkor egy kontinens változott, ma az egész világrend átalakulóban van, a nagyhatalmak egymásnak feszülve, egymás ellenében igyekeznek a jövőt alakítani.

Nekünk, erdélyi magyaroknak egyértelműen az az érdekünk, hogy a körülöttünk zajló változások nyertesei legyünk, tudjuk a magunk javára fordítani az átalakulást. Eszközünk is van hozzá – úgy hívják, hogy magyar összefogás. Ezt kell a következő hetekben, hónapokban megerősítsük.

Tudjuk a napot is, amikor mindannyian, minden egyes Hunyad megyei magyar ember cselekvően tehet jövőnk alakításáért. Ez a nap június 9-e, az európai parlamenti és helyhatósági választás napja. Ekkor együtt, erős akarattal és összefogással tenni tudunk, hogy továbbra is legyen hangunk Európában, és legyen erőnk Erdélyben. Van még tartalékunk, amelyet most érdemes és kell megmozgatni. Az idei választások nem a mandátumokról szólnak, hanem arról, hogy milyen irányt vesz az ország, és nekünk ezt is mérlegelni kell. Ha nem megyünk el szavazni, attól még lesznek képviselők. Csak nem a magyarok érdekeit fogják képviselni. Ha nem megyünk el szavazni, attól még továbbhalad az élet. Csak nekünk, magyaroknak nem lesz hangunk, nem lesz erős képviseletünk.

Vajon ezt akarjuk-e? Magunknak, gyerekeinknek és unokáinknak?

Kedves egybegyűltek!

„Ha elvész a híd, elvész Erdély is” – erre figyelmeztette katonáit Bem tábornok. Milyen erős és milyen pontos szavak! Ma is érvényes, csak nem a katonákat, hanem a szavazójoggal rendelkező magyar embereket kell figyelmeztetnünk – elvész Erdély, ha mi lemondunk szavazati jogunkról, elvész Erdély, ha mi a közönyt, az érdektelenséget választjuk és távol maradunk a történésektől. Mutassuk meg, hogy van erőnk, hogy van akaratunk cselekvően részt venni a történésekben! Épp úgy, ahogy 176 évvel tették a márciusi ifjak, akik az egész magyar nemzetet felrázták lelkesedésükkel, szabadságvágyukkal.

Tisztelt Hunyad megyei magyarok!

A piski csata éppen arra tanít, hogy nem elég a számbeli fölény egy küzdelemben, sokkal többet számít a csatát vívók hite, akarata, elszántsága. Itt, Hunyad megyében ezt tanítja a történelem.

Kedves ünneplő közönség!

Ma fejet hajtunk a márciusi ifjak és a szabadságharc hősei előtt, és erőt merítünk példájukból és ezzel az erővel vágunk bele saját küzdelmünkbe. Együtt, egymásra támaszkodva, abban a hitben, hogy egy erős és sikeres küzdelem után ismét közösen ünnepelhetünk.

2024-ben is győzzön a szabadság, győzzön a testvériség, az egyenlőség, és legfőképpen: győzzenek a magyarok!

Piski, 2024. március 15.