Mozgalmas évet zárt az Európai Parlament (EP). Az EU bővítése, az unió reformja, vagy az éghajlatváltozás elleni fellépés szinte állandó témák voltak az Európai Parlamentben. Winkler Gyula RMDSZ-es EP-képviselővel beszélgettünk.
– Képviselő úr, az EP elfogadta az Irány 55 elnevezésű törvénycsomagot, mely szerint 2035-ig 55%-kal kell csökkenteni a széndioxid kibocsátást az 1990-es szinthez képest, illetve akkortól kezdve be kellene tiltani a belső égésű motorokkal felszerelt új járművek beírását. Nem túl ambiciózus a célkitűzés a jelenlegi helyzetben?
– Legyen friss levegő, tiszta víz és gyönyörű természet az unokáinknak, ükunokáinkat is. Ez bennünket itt Erdélyben is foglalkoztat, a környezetvédelem mindnyájunk számára fontos. A lényeg viszont az, hogyan valósítjuk meg célkitűzéseinket. A legutóbbi választások után az EP-ben olyan többség alakult, amely baloldali és mélyzöld. A mélyzöld (deep green) egy fogalom, nem én találtam ki, és azokra a klímaaktivistákra vonatkozik, akik teljesen ortodox módon viszonyulnak az éghajlatváltozáshoz, gátolnák az ipart, gátolnák a kereskedelmet és általában minden olyan tevékenységet, amely szerintük káros a környezetre. Bármilyen áron, minél hamarabb szeretnék elérni a kibocsátások lefaragását és a klímasemlegességet, ideológiai alapon közelítik a problémát, nem kérik ki a szakértői véleményeket, figyelmen kívül hagyják a lakosság érdekeit, zárt irodákban szabják meg a célokat. A szocialisták, a vehemensebb kommunisták és a még náluk is szélsőbalosabb zöldek ideológiai ügyet kovácsoltak belőle.
– A néppárt – amelynek az RMDSZ is tagja – minden egyes szélsőséges javaslat esetében ellene szavazott.
– Az EP baloldali-zöld többsége révén ideológiai megfontolásokból megszavazott törvények az iparra és a lakosságra hárítják a terhet, azáltal, hogy luxussá válik az autós utazás, vagy azáltal, hogy már alsó középosztálybeliek sem engedhetik meg maguknak, hogy megfelelően fűtsék lakásukat. Olyan ideológiai kampányokat szerveznek, hogy 17 fokban kell lakni és 19 fokban dolgozni, alváskor pedig 16 fok is elég – ez temesvári egyetemista éveimet idézi fel a nyolcvanas évek kommunista Romániájában. Ezek után csodálkozzon valaki, hogy Hollandiában Geert Wilders nyerte meg a parlamenti választásokat.
– Valóban a kommunista időket idézik fel.
– A probléma az, hogy az ideológia fölülírja a szakmai szempontokat, irodákban döntik el, hogy mit és hogyan kell tenni. Nap-, szél- és vízenergia ötvözetéből nem lehet fedezni az EU energiaszükségletét. Ezek nem stabil energiaforrások, ha fúj a szél, működnek a szélmalmok, ha nem, nem, éjszaka, vagy esős, borús időben a szélenergiára sem lehet számítani, aszályos időkben pedig a vízienergiára sem. Egyelőre stabil energiaforrásokra (atom, gáz, és a legszennyezőbb szén) is szükség lesz, hogy zökkenőmentes legyen az EU energiaellátása. Németország például tavasszal bezárta utolsó három atomerőművét, de újraindította a sokkal környezetkárosítóbb szénbányászatot a kieső energia pótlására. A belső égésű motorok 2035-ös kivezetése is olyan példa, amely szerintem vissza fog ütni, és hosszasan sorolhatnám a példákat. Ezeket a terveket átvizsgálják a döntéshozók, nem maradnak úgy, ahogyan elfogadta őket az EP. Órákig sorolhatnám, hogy a túlszabályozás mekkora terheket ró a kis- és közepes vállalkozásokra és általában az európai iparra.
– A zöld átmenet mellett az EP balliberális többségének egyik legfontosabb célkitűzése a közösségi média szabályozása. Rengeteg időt és energiát fordítottak a hírfolyamok ellenőrzésére, úgynevezett „tényellenőrök” révén. Itt, Kelet-Európában ez is az 1989 előtti időket eleveníti fel, a kommunista diktatúrák akkor is a közbeszéd ellenőrzésére törekedtek, akkoriban cenzúrának neveztük, a „tényellenőröket” pedig egyszerűen cenzoroknak. Ide süllyedt Európa, a szólásszabadság egykori bástyája, melyre irigykedve néztünk fel a rendszerváltás előtt? Nyugaton a legtermészetesebb dolognak tekintik az információk átfésülését, az arra tett lépéseket teljesen elfogadhatónak.
– Különbséget kell tenni a szabályozás és a korlátozás között. Forrás-ellenőrzésre szükség van, a kritikus gondolkodást viszont semmiképpen sem szabad korlátozni. 20-25 évvel ezelőtt maga a média végezte el a forrás-ellenőrzést, a közösségi médiában ez viszont nem működik. Az úgynevezett „influencerek”, azok, akiknek üzenete rengeteg emberhez eljut, nem foglalkoznak a hagyományos sajtó etikai szabályaival. Ennek nyomán a közösségi médiában valós háborúk dúlnak, akár az Ukrajna elleni orosz agresszióról beszélünk, vagy újabban az Izrael és a Hamász terroristái közötti konfliktusról, óriási befolyási kampányok zajlanak az online térben. Mondhatni, hogy a helyszíneken fegyveres háború dúl, a közösségi oldalakon pedig információs háború, melynek célja az emberi gondolkodás befolyásolása, hogy megnyerjék az egyszerű embereket, a milliónyi médiafogyasztót ügyük felkarolására. Ezen esetben is ugyanazt mondom, hogy vissza kell térni az alapító atyák értékeikhez, az EU alapértékei között ott van a szólásszabadság, az emberi méltóság, a demokrácia, a különböző vélemények, a jogállamiság, a hatalmi ágak különválasztása. Ezeket egyetemes értékeknek tekintem az EU-ban, ezektől nem szabad eltekinteni, noha nyilvánvaló, hogy jelentős műszaki tudás szükséges a társadalmi média és újabban a mesterséges intelligencia szabályozásánál, hogy ne essünk át a ló másik oldalára, és a szabályozás ne változzon cenzúrává. A kettő határa sokszor roppant folyékony.
– Mit lehetne például gyűlöletbeszédnek minősíteni? És ki dönti el? Milyen szempontok szerint?
– Tüskés kérdés. Mi, az idősebbek, akik évtizedeket éltünk kommunista diktatúrában rögtön felismerjük a cenzúrát, de felteszem a kérdést, egy huszonéves vagy harmincvalahány éves nyugati vagy amerikai fiatal felismeri-e? Mert a nagy amerikai közösségi média konszernek alkalmazottjai főleg ezen korosztályokból kerülnek ki. Nyugaton és főleg Amerikában egyre inkább a világ fekete-fehér megközelítése jellemző, vagyunk mi és ők, van igazság és hazugság, holott a realitás sokkal árnyaltabb. Ha nemzeti kisebbségekről van szó, még inkább cseppfolyós a határ. Erdélyi magyar politikusként kettős célkitűzésre összpontosítunk, a magyar nemzeti érdekek politikai érvényesítése és a szülőföld gazdasági fejlesztése. Kisebbségiként még érzékenyebbek vagyunk a túlszabályozásra, vagy egyáltalán az üzenet nyelvének meghatározására. Olyanokkal is szembesültem, hogy a közösségi médiában felszólítottak, hogy a román nyelvet használjam, holott uniós intézményben tevékenykedek, s a társadalmi média amúgy is virtuális térben működik, amelynek nincs nemzetisége, állampolgárságot sem ismer. Az Európai Parlamentben senki sem szabja meg, hogy éppen melyik nyelvet használom az általam ismert három vagy négy közül, ezek után elvárható, hogy a közösségi médiában se marasztaljon el senki ezért.
– Novemberben az EP az uniós szerződések módosításáról szavazott, holott ez korábban kizárólag az Európai Bizottság, az EU amolyan kormányának hatásköre volt. Ezt sokan visszaélésnek tekintik, az EP túllép hatáskörein, és minél több hatalmat igyekszik megszerezni magának, fokozván a központosítást.
– Árnyaltabb a helyzet, novemberben az EP állásfoglalást szavazott meg az EU jövőjéről. Ez az EU jövőjéről szóló társadalmi vitában gyökerezik, amely 2021-ben indult. Annak során emberek, intézmények, civil szervezetek, bárki véleményt mondhatott a kérdésben, ötleteket fogalmazott meg, és beküldte Brüsszelbe. Ezek után több gyűlés alkalmával, strukturált párbeszéd keretében leszűrték ezen javaslatokat, s akik ezt megszervezték, kiválasztották a számukra legfontosabb elképzeléseket és csokorba gyűjtötték. A nemzeti kisebbségek védelme például nem került át ezen a szűrőn, annak ellenére, hogy több rendezvényt szerveztünk. Átjutottak viszont olyan politikai javaslatok, mint az egyöntetű döntések kiküszöbölése a többséggel elfogadott döntési mechanizmus javára. Ez az, ami számunkra elfogadhatatlan, a kelet-európai kisebb országok ellenzik, végzetes is lenne számukra, mert többséggel ugyanazok döntenének. A vétójog hiányában a kisebb országok ki lennének szolgáltatva a nagyobbak – vagy ha úgy tetszik a többség – akaratának, és nem rendelkeznének semmilyen eszközzel álláspontjuk megvédésére. A konzultáció eredményeit ideológiailag manipulálták, az az alapján készített állásfoglalást minimális többséggel szavazták meg, ami egyértelműen jelzi, hogy mekkorák a nézeteltérések. Az EP mélyzöld és baloldali többsége csak minimális politikai támogatást szerzett elképzelései számára. Az EU alaptörvényének tekintett Lisszaboni Szerződést azonban csak a meghatározott módon lehet módosítani, minden tagállam beleegyezésével és népszavazással. Véleményem szerint ilyen törékeny többséggel nem lehet egyhamar megváltoztatni, hiányzik ehhez a politikai kohézió és a tagállamok közötti kölcsönös bizalom.
– Az őshonos nemzeti kisebbségek ügye régóta politikai forrógesztenye az EU-ban, mindig is kerülték, a Minority SafePack-et is leseperték az asztalról. Nyugaton annyira kerülik, hogy már a közvéleményt is „átnevelték”, ha kisebbségekről esik szó már nem is gondolnak nemzeti kisebbségekre, legfeljebb fizikai megjelenésre is eltérő afrikai vagy ázsiai bevándorlókra, vagy szexuális kisebbségekre, vegetáriánusokra és hasonlókra.
– Bizonyos szempontból valóban háttérbe szorult az őshonos nemzeti kisebbségek ügye, más szempontból viszont hajlandóság is van felkarolásukra. Egy évvel ezelőtt ez a parlament, amelyet elemezünk, négyötödös többséggel szavazta meg a Minority SafePack-et. Ezzel úgy vagyunk, mint Románia a Schengennel: régóta esedékes, az EP nagy többséggel megszavazta csatlakozását, de nem a parlament dönt, a tagállamoknak kell jóváhagynia. A Minority SafePack (kisebbségi ügy EU-s szabályozása) ügyében sem a parlament dönt, hanem az Európai Bizottság feladata lenne a törvényalkotás. Ez eddig nem történt meg, de ugyanúgy, ahogy biztos vagyok, hogy előbb vagy utóbb Románia csatlakozik a schengeni övezethez, az őshonos nemzeti kisebbségek uniós szintű jogi szabályozására is sor kerül. Sajnos nem a közeljövőben, az Ukrajna ellen zajló orosz agresszió korántsem kedvez ennek, de napirenden tartjuk, mindig hivatkozhatunk a nagy többséggel elfogadott EP-szavazásra.
– Sok sikert kívánva az új évben, köszönöm szépen a beszélgetést!
– Én is köszönöm.
