Most már kampány után vagyunk, éppen azért is fontos, hogy nemcsak választási idõszakban, de utána is beszélünk az ifjúságról, ezt teszi az Európai Néppárt, de a többi európai politikai párt is. “EPP cselekvési program 2014: jövõt a fiataloknak! ” – ez már nem kampányszlogen, hiszen egyre világosabb mindenki számára, hogy az egyes tagországokban tapasztalt munkanélküliség a fiatalok körében – ötven százalékot megközelíti Spanyolországban és Portugáliában – olyan társadalmi problémát vetítenek elõre, amelyet nem lehet sem felhívásokkal, sem kampányfogásokkal orvosolni. Társadalmi kérdésrõl van szó, az Európai Unió majdnem minden országát érinti. Persze a statisztika csalóka, hiszen úgy is mondhatjuk, hogy Romániában kétszer jobban állunk, mint Spanyolországban, de ez azt jelenti, hogy 23-24 százalékos a munkanélküliség a fiatalok körében, vagyis minden negyedik 25 év alatti ifjú állás nélkül van. És a veszély fennáll, hogy a helyzet romlik.
Az elmúlt idõszakból két mozzanatot emelnék ki, amely ifjúságpolitikában fontos. Erdélyi magyar fiatalok is részt vettek Strasbourgban, május 9-én, Európa-napján az Európai Ifjúsági Rendezvényen, úgy látom, itt is vannak páran közülük. Ezen a rendezvényen olyan dokumentum született meg, amelyet most véglegesítenek és amelyet minden európai parlamenti képviselõ megkap majd (erre sor került pár nappal késõbb – szerk. megj. – a dokumentum teljes szövege: http://www.epgencms.europarl.europa.eu/cmsdata/upload/b9973083-b9de-4085-aa5e-39ce13bd2f25/21370-EYE_Report_EN.pdf ). Több mint ötezer, Európa különbözõ országaiból származó fiatal gyûlt össze akkor Strasbourgban, az elõbb említett kiáltvány éppen azzal a céllal készült, hogy mi, EP-képviselõk vegyük figyelembe a dokumentumban megfogalmazott elvárásokat, megoldási javaslatokat.
A második fontos mozzanat a választások utáni, az Európai Néppárt képviselõi között lezajlott konzultáció. Megalkottunk egy programot, amelyet átadtunk EB elnökjelöltünknek, Jean Claude Junckernek, akit valószínûleg meg is választunk (ez meg is történt július 15-én – szerk. megj.). Ez a program arról szól, hogy melyek legyenek az Európai Bizottságnak a prioritásai és többek között – jómagam is ezt javasoltam – szerepel benne a munkahelyteremtés a fiataloknak, a karrierindítás támogatása, tanácsadás és egyéb konkrét anyagi források, amelyeket a pályakezdõk igénybe vehetnek.
Ugyanakkor nekünk, az RMDSZ európai parlamenti képviselõinek az is a dolgunk, hogy érzékeljük, melyek a jellegzetességek a mi fiataljaink esetében, hiszen az erdélyi magyar ifjúság gondjai részben mások mint a például az északi tagállamokban élõ fiataloké.
Ez így mind szép, hiszen minden politikai pártnak, politikusnak vannak javaslatai, elképzelései. Az már szakmai feladat, hogy ezekbõl konkrét projektek legyenek és ehhez anyagi forrás szükséges. Ha munkahelyteremtésrõl beszélünk, akkor programokról beszélünk, amelyeket finanszírozni kell. Számos ilyen program van, én egyetlen egyre hívnám fel a figyelmet. A napokban nyílt meg az Európai Ifjúsági Garancia program regionális központja Brassóban, lesz több is az országban. Ausztriában és Finnországban már kipróbálták, jól mûködik. Köztudott, hogy akkor lehet a munkaerõpiacot hatékonyan alakítani, ha a három szereplõ: a gazdasági szféra, az önkormányzatok és az oktatási rendszer összedolgozik. Ehhez politikai és társadalmi akarat is szükséges, fel kell ismerni, hogy csak így lehet munkahelyteremtõ gazdaságot építeni. A program célja, hogy a huszonöt évnél fiatalabb munkanélküliek nagyon rövid idõn belül, ha lehet három hónapon alatt kapjanak munka- vagy továbbtanulási lehetõséget, illetve ajánlatot szakmai gyakorlatra. Személyre szabott rendszerrõl van szó, tehát virtuális és fizikai hálózatépítésrõl beszélünk. Egyénileg kell beiratkozni a rendszerbe, amelynek információja van a munkaerõpiacról, továbbképzési lehetõségekrõl – nálunk Romániában a Munkaügyi Minisztérium szervezi -, és rövid idõn belül személyre szabott ajánlatot kap a regisztrált fiatal. Erdélyben minden megye szerepel a programban – sajnos ez azt is jelenti, hogy az országos átlagnál magasabb a munkanélküliség aránya -, Brassó mellett Gyulafehérváron, Déván és Nagybányán alakítanak ki regionális központot. Érdemes figyelni ezt a lehetõséget, Romániának ötszáz millió eurós költségvetése van arra, hogy a következõ hét évben ezt a programot mûködtesse. Nyilván a program nem merül ki ebben, hanem tanfolyamokat, továbbképzéseket és egyéb rendezvényeket is szerveznek ebbõl a költségvetésbõl, éppen ezért az is fontos, hogy a mi szervezeteink is kapcsolódjanak be ebbe a rendszerbe. Úgy vélem, hogy az Ifjúsági Garancia által sok ezer magyar fiatal kaphat személyre szabott szakmai tanácsadást és lehetõséget a pályakezdésre.
Hogyan tovább Európa – tesszük fel a kérdést gyakran, nehéz is megválaszolni. Most a munkaerõ-piaci változások szempontjából beszélnék a jövõrõl, hogyan látom én, melyek lesznek az értékes szakmák. Mindig is voltak divatszakmák, a kilencvenes években nálunk mindenki közgazdász és jogász szeretett volna lenni, mert 1989 elõtt igen csekély beiskolázási számok voltak ezeken a területeken. A következõ évtizedben az információs társadalomhoz kötõdõ, kommunikáció szakirányú képzések lettek divatosak. Ekkor még sem Románia, sem Európa nem ismerte fel, hogy a szolgáltatás alapú gazdaság zsákutca, nem tanácsos a gazdaság bizonyos részeit felszámolni. A válság ráébresztette Európát, hogy ahol kiiktatják az ipart, a termelést, a kutatást, a technológiai tevékenységeket, abból a társadalomból mindössze egyetlen emberöltõ alatt kivész az innováció, az inventivitás készsége. Ezért is, de a válság utáni idõszaknak köszönhetõen is egyre többet beszélnek Európában az újraiparosításról – program is van már rá, külön európai biztos foglalkozik ezzel a témával. Az elmúlt hónapokban mi magunk is sokat beszéltünk errõl Erdélyben, Székelyföldön. Egyetlen érvet mondok az újraiparosítás mellett: ha megnézzük, akkor Németország azért is Európa gazdasági mozdonya, mert az elmúlt negyedévszázad alatt egyetlen pillanatig sem építette le az iparát, a kis- és középvállalkozók és a középosztály szerepét mindig megbecsülte. Azt javasolom, hogy nézzetek utána, mit jelent mérnöknek lenni, milyen lehetõségeket tud biztosítani az adott szakmában. Azt is érdemes átgondolni, mit jelent, ha bizonyos szakmában túltermelés van, máshol pedig szakember hiány van. Most a kampányban több olyan gyárban is jártunk, amelyek világpiacra dolgoznak, de azt láttuk, hogy nagyon magas a szakemberek átlagéletkora, Erdélyben ugyanis elöregedett a mérnöktársadalom. Ha nem lesznek a mi fiataljainkból mérnökök, akkor más országokból fogják behozni a szakembereket. Meggyõzõdésem, hogy a következõ évtized divatszakmái mûszaki, a mérnöki szakmák lesznek és ezzel egyszerre újraértékelõdik a kutatás, a fejlesztés, az innováció szerepe.
Az EU-táborban július 12-én elhangzott elõadás szerkesztett változata. Az RMDSZ európai parlamenti képviselõi, Winkler Gyula és Sógor Csaba az EPP cselekvési program 2014: jövõt a fiataloknak! címmel tartottak elõadást az EU táborban, a panelt Simon Imre moderálta.
